A horgásztársaim többsége tavasszal még mindig a mély vizekben kereste a halakat. Meg voltak róla győződve, hogy jó hal csak itt lakik. Nekem az a tapasztalatom, hogy amint a sekély vizek megszabadulnak a jégpáncéltól, a halak odaözönlenek melegedni. A kisebb vizek sokkal hamarabb felmelegszenek, mint a több méteres mélységek, és nagyságrendekkel több táplálék található itt.
A tudatos horgászat a felkészüléssel kezdődik, és nagyon fontos szerepe van a helyválasztásnak. Jól átgondoltam hát, hol fogok horgászni. Mérlegeltem azt, hogy a víz napközben mennyit melegszik, és arra a következtetésre jutottam, hogy jelenleg pár fok melegedés is sokat jelent a halaknak.
Azt fundáltam ki, hogy egy olyan öblöt fogok meghorgászni, ahol a víz mélysége alig éri el a két métert. Ez a vízmélység kedvenc vizemen a Komravölgyi-víztározón már igen sekélynek számít, hiszen itt átlagos dolognak a 10 méter feletti mélység.
A következőkben azt is el kellett döntenem, hogy milyen felszereléssel fogok horgászni. Ez nagy dilemmát jelentett! A rakós, és a matchbot között vacilláltam. A matchbot azért volt csábító, mert a szemben lévő part közelét meghorgászva, a part mellett sütkérező halakat szépen meg lehet tizedelni. Ám a rakóssal horgászva sokkal koncentráltabb etetést tudok véghezvinni, és nem utolsó sorban még a matchbotnál is finomabb szerelékkel tudok vele horgászni.
Hosszas gondolkozás után a matchbotot választottam.
Megpróbáltam a lehető legfinomabb szereléket összeállítani. Mivel a szemben lévő part közelében akartam horgászni, sekély vízben, így egy 5+2g-os Milo önsúlyos úszót választottam. Azért szeretem ezeket az úszókat, mert, még szélben is pontosan oda lehet dobni vele, és kiválóan lehet őket súlyozni. A főzsinórom 0,16-os Carp Expert süllyedő zsinór, a horogelőkém 0,10-es Smart Exel előkezsinór, aminek a végére egy 20-as Gamakatsu horgot kötöttem, ami tökéletesen alkalmas a tűzőszúnyog feltűzésére, amely nélkül tavasszal sem tanácsos elindulni a partra.
Az etetőanyag kiválasztása már sokkal egyszerűbb volt. 3 kg Top Mix HP Ponty alkotta a keveréket. Ez egy magas proteintartalmú etetőanyag, amelynek létjogosultsága elsősorban a hideg vizekben van. Ez már önmagában elég lehet, ahhoz, hogy egy kellemes, kapásokkal teli horgászaton vehessünk részt, de én nem akartam semmit a véletlenre bízni, úgyhogy annyi csontit kevertem bele, amennyit csak tudtam. Egészen pontosan annyit, hogy az etetőanyagot még össze tudjam nyomni.
Ez a plusz fehérje még jobban megnöveli az etetőanyag csalogató hatását. Bekeverésénél ügyelni kell arra, hogy miután megnedvesítettük, hagyjuk egy picit pihenni, majd újra vizezzük, mert a benne található angolmorzsa szemcsék csak lassan szívják meg magukat vízzel. Ha csak egyszer vizezzük, akkor könnyen meglepetés érhet minket a parton, ugyanis nem fogjuk tudni az etetőanyagot összenyomni, mert túl száraz lesz.
A partra kiérve örömmel nyugtáztam, hogy rengeteg jó hely közül válogathatok. Egy kicsit hosszú, és viszontagságos gyalogtúra után, aminek alkalmával majdnem szó szerint orra estem, elérkeztem az áhított horgászhelyre. Ekkor tűnt ki számomra, hogy valójában milyen jó döntés is volt a matchbot. Miközben nézelődtem, és egy kicsit elmélyültem a tájban, hirtelen egy pontyugrásra lettem figyelmes, pont előttem, kb.: 25 m-re a parttól. Nem is voltam rest! Azonnal lepakoltam, és felkészültem a horgászatra. Nagy lázban égve arra gondoltam, hogy most biztosan megfogom az év első méretes pontyát!
Előkaptam a matchbotomat, és már repült is az úszó. Először persze mélységet mértem, mert a fenék közvetlen közelében akartam felkínálni a csalit, és ehhez pontosan tudnom kellett a mélységet. Miután kiderítettem, hogy a víz mélysége alig 2 méter, belőttem 4-5 gombócot alapozásnak.
Már az első bedobás alkalmával volt egy kapásom. Az úszót szépen megemelte, vesztére, mert én résen voltam, és azonnal partra rángattam, bár nagyságához mérten eléggé derekasan küzdött. A becsapott kis csali tolvaj nem volt más, mint egy szép egészséges 30 dkg körüli dévérkeszeg. Miután eltávolítottam a szája széléből a horgot, már egyenes útja volt a szákom felé. Kisvártatva követte őt a következő, majd újabb és újabb. Mindamellett, hogy nagyon jól szórakoztam, kissé bosszantó volt, hogy a pontyoknak szánt etetőanyagot ennyire csócsálják a keszegek. Gyakran kellett rálőnöm, hogy mindig legyen friss falat az etetésen.
Nem sokkal később azonban a kapás úgy leállt, mintha egy szem hal sem lenne a tóban. Én úgy gondoltam, hogy végre bejöttek a pontyok az etetésre, és azért távoztak a keszegek. Húztam is egy kicsit a mélységen, hogy a csali teljes mértékben a fenékre kerüljön, és teljesen mozdulatlan legyen. Vártam, de semmi. Már arra gondoltam, hogy valami ragadozó jött be az etetésre, és az zavarta el a keszegeket. Ekkor azonban lassan, oldalazva elmerült az úszóm. Kicsit ráhagytam, hogy biztos legyen az akadás. Bevágtam, majd tekertem kifelé. Jó súlyt éreztem, gondoltam ponty lesz, bár kissé furcsa volt, hogy nyílegyenesen jön a part felé. Hát mit ne mondjak, elég kellemetlen meglepetés ért, mikor megláttam a RÁKOT, amint ott ficánkol a horgomon. Csak egy éve tűntek fel a tóban, és máris rengeteg bosszúságot okoztak.
Miután megszabadítottam tőle a horgomat, reménykedve abban, hogy ezzel vége a rákinváziónak az etetésen, újfent felcsaliztam, és most az etetés belső felét megcélozva dobtam be, mert az esetek többségében azt tapasztaltam, hogy a ponty itt szokta felvenni a csalit.
Ültem, és vártam, bár kissé elment a kedvem a rák miatt. Már majdnem tíz perce áztattam a csalit, mikor az úszóm kicsit kiemelkedett a vízből, majd elmerült. Bevágtam. Megint szép súlyt éreztem, ám ez már orsóra is húzott. Nagy megkönnyebbülés volt, és egyben nagyon izgalmas érzés. Próbáltam óvatosan, minél tovább fárasztani, mert szerintem ez a horgászat legjobb része. Mikor aztán már a víz tetején pihegett, kimerítettem. Olyan másfél kiló körüli nyurgaponty volt. Nagyon örültem neki, mert az idén még csak retúr pontyokat sikerült zsákmányolnom.
Úgy döntöttem, hogy mivel már úgyis későre jár, inkább pakolok és ezzel a kellemes élménnyel feltöltve megyek haza. Még egy utolsó pillantást vetettem a zsákmányra, amely a délutáni horgászat végére 6-7 kg lett.
Egy gyors fénykép után szabadjára engedtem a boldogan fickándozó jószágokat, és megköszöntem nekik, hogy ilyen kellemes élményekkel ajándékoztak meg ismét.
