Régóta szerettem volna már egy olyan igazi hamisítatlan vízközti matchbotos keszegezést. Sajnos ez tavasszal a tanulmányaim miatt nem volt „elérhető”, de megfogadtam, amint szünet lesz, keresek egy vizet és szétcsapok a keszegbanda között :-) Vágyaim közt szerepelt egy pörgős peca, ugyanis az elmúlt években legtöbbször match- és feederbottal a nagy halakat üldöztem, ezért kevés időm volt a keszeghorgászat gyakorlására, de lám, ennek is eljött az ideje.
Sajnos nincs könnyű dolga, aki Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében állóvízen szeretne keszegezni, ugyanis az ország más részeihez képest itt sajnos kevés keszegben bővelkedő víz lelhető fel. Érdeklődésemet felkeltette már a tavalyi évben a Gávavencsellő határában lévő János-tó Hajókikötő. Ez a „tó” összeköttetésben van az élő Tiszával, így a tiszai halak nagy többsége itt is megtalálható. Egyértelműen erre a helyre esett a választásom - ha valahol, akkor itt tudok jó horgászatot csinálni.
Néhány szó az időjárásról…
A horgászat előtti napon volt az évzáróm, ahol szokás szerint megfőttünk a nagy melegben. Igaz, barátaink, a meteorológusok már aznapra a lehűlésről beszéltek. Gondoltam, ha egy napot tévednek, akkor a következő nap legalább felét még kibírja az idő. Tévedtem. A betörő hidegfront reggelre elérte térségünket és baljós felhők formájában próbált elrettenteni. Ez nem sikerült, ugyanis majd egy órás gondolkodás után a parton úgy döntöttem, hogy belevágok a horgászatba. Alacsony légnyomási értékek, lógott az eső lába, a felhők majdnem a földet érték, egyik napról a másikra 15 fokot hűlt a levegő, a víz hője még magas volt. „Vajon mire lesz ez jó?”, hangzott el fejemben a kérdés.
Már az előkészületeknél hatalmas cseppekben zuhogó eső kapott el, mindenem elázott - kivéve, ami az ernyő alatt, illetve a fedeles vödörben volt.
Jó keszeges horgászat alapfeltétele számomra a kiváló minőségű, tartalmas és tökéletesen aromázott etetőanyag. Nem volt kérdés, hogy Nagy Dévér etetőanyagot keverek be. A mennyiség és a hozzá adandó felhősítő anyag aránya okozott csupán fejtörést. Egy nagyjából 4-5 órás horgászatra 3 kiló etetőanyagot kevertem be, ehhez 2 kiló földet választottam. Hagytam, hogy az etetőanyag pihenjen, addig bemértem a vízmélységet, ami nagyjából 2,8 m volt. Ide letettem az ólmozást hogy a kiemelkedő antenna biztos támpontot nyújtson az alapozás idejére.
A felszerelés: Kedvenc botomat, egy Nevis Mantaray 390-es matchbotot használtam. Igazi mindenes pálca, több 5 kiló feletti halat tereltem már vele szákba, de igazán az ilyen horgászatokon érzi magát elemében! A Spro Blue Arc orsó dobjára csévélt főzsinór 16-os Maxima volt, amihez 20-as csapót kötöttem. Az úszóméret az e bottal legjobban kezelhető 14 grammos volt, antennája citromsárga furulya. Az ólmozást egybehúzva a forgó fölé helyeztem el, összesen 1,1 gramm súlyban. Előkém 12-es Spro Vision Line, rajta a 20-as Gamakatsu 1050N, illetve a Pole Competition 16-os méretekben váltogatva.
Időközben elkészült az etetőanyag is, amit összekevertem a földdel, illetve az alapozó gombócok tartalmaztak kevés gilisztát is.
Miután gombócokat formáztam és belőttem őket, az eresztéken annyit állítottam, hogy a horog éppen érintse a feneket. Felcsaliztam 2 szem pinkivel, és egy - már csak csontit tartalmazó - gombóc kíséretében bevetettem a szereléket az etetésre. Az első 25-30 perc 2 kapás híján csendesen telt. Mindezek után megérkezett az első igazi feltolós kapás, amit egy szép laposkeszeg követett el.
Mondják, ha egy üzlet beindul… Egyre szebben beindultak, egyre sűrűbben követték egymást, egyre kisebb eresztéken tudtam őket fogni. Csali tekintetében nem kell nagy ördöngösségre gondolni, 2 szem pinkit 1 szem csontival kiegészítve tűztem.
Időközben nemcsak a szakadó eső, de a folyamatosan erősödő szél sem növelte az esélyeimet. Horgászat közben az eső annyira fellazította a talajt, hogy a ládáról egyszer lelépve vastag sárréteg került a cipőmre, amit a ládám lábrácsa bánt :-))
Minden terv szerint ment, jöttek a szebbnél szebb keszegek, igaz, mindegyikük laposkeszeg volt, de ez egyáltalán nem zavart. Közben az eső rendületlenül esett, néha a szél igen erősen rákezdett a hullámfürdő készítésének. Délután 13 óra körül úgy döntöttem, hogy megadom magam: befejezem a horgászatot - a halak sem bírják végletekig a haltartóban.
Nagyon élvezetes horgászat volt annak ellenére, hogy az időjárás nem fogadott a kegyeibe. A pörgős horgászat során sok gyönyörű hal akadt horogra, ebből adódóan az etetőanyag is remekül működött. Ennél több nem kell egy élvezetes horgásznaphoz!
Köszönöm, halak, remélem, még találkozunk, bár addig nőhettek egy kicsit :-))
Írta: Lábas Norbert
Fotók: Édesapám
