Manapság minden túlzás nélkül állítható, hogy method feeder lázban ég a horgászok többsége, hiszen ez napjaink egyik népszerű, ha nem a legnépszerűbb módszere. Ugyanakkor idejét láttam ismét elővenni az egykoron sok szép horgászélményekhez hozzásegítő úszós készséget, hiszen ennek is megvan a maga csodálatos varázsa, a fárasztás élménye a finom szerelékkel megsokszorozódik.
A horgászatom helyszíne a szakmári Dzsindzsa Horgásztó, melyet a [h,"https://www.haldorado.hu/topikok/finomszerelekes-technikak-c4/feederbottal-allovizen-c88/paros-method-a5452","_blank"","e","k"]Páros method című írásomban már részletesen is bemutattam. Ezúttal kizárólag matchbottal próbálkoztam. Hosszú idő után meglehetősen furcsa érzés volt újra a kezemben tartani, miközben sok régi szép horgászélmény pillanatai elevenültek fel bennem.
Igyekeztem a lehető leghamarabb megérkezni, hogy a kora reggeli órákra mindennel készen legyek. A reggeli alapozó etetést a szúnyogok kezdték a véremből, aztán ahogy egyre inkább kezdte a levegőt a nap melege átjárni, szerencsére eltűntek. Az én etetésem a halak számára natúr csemegekukorica volt némi Haldorádó 4X magkeverékkel. Ezt rövid időközönként juttattam be egy csúzli segítségével a vízbe, nagyjából 15 méterre annak reményében, hogy helyben tudom tartani majd a halakat.
Sajnos a számításaim nem jöttek be, és az egyre erősödő délnyugati szél sem kedvezett az úszós horgászatnak. Nem adtam fel, és nagy nehezen, de sikerült végül néhány halat az etetésre állítani, melyből egyet-kettőt azért el is csíptem: kezdésként egy jó hármas tükröst, majd később néhány testesebb kárászt.
A horgon felkínált csali két szem csemegekukorica volt. Hiába próbáltam folyamatosan etetni a déli órákig, a távolságokat, az eresztéket, a horogméretet, illetve még az úszó méretét variálni, ezek nem hoztak áttörést. A halak ugyan a távolban elárulták magukat mozgásaikkal, de sehogy sem tudtam a közelemben kapásra bírni őket. Ekkor támadt egy ötletem. Régóta foglalkoztatott az a kérdés, vajon miképpen reagálnának a halak egy általánosságban teljesen szokatlan eledelre, mégpedig a gyümölcsökre?
Természetes állapotukban ugyan nem könnyű ezek nagy részét a horgon felkínálni, ugyanakkor kandírozott vagy aszalt állapotban már könnyebb a dolgunk. A horgon tűzve vagy akár melléfűzve is felkínálható, viszonylag könnyű csalétek. Ananász, vörös áfonya, papaya, sárgabarack, illetve banán volt a választékom, utóbbi egyébként a vízben lebegő tulajdonsággal bír, ezért sokoldalúan használható! Rövidre fogva, a gyümölcsdarabokat alaposan meglocsoltam Haldorádó SpéciAdditives - Édes kukoricatejjel, majd egy órácskát hagytam a napon összeérni. Arra azonban magam sem számítottam, hogy a legelső gyümölcsfalat rövidesen kapást hoz, méghozzá többet is.
Szerencsére az időjárás is mellettem volt, hiszen az addig kellemetlenül fújdogáló szél jelentősen mérséklődött. Kitartásom jutalma többek közt egy 6 kg közeli gyönyörű tőponty lett, melyet nem egyszerű körülmények között, és némi szerencsének is köszönhetően tudtam merítőbe terelni a sűrű nádcsomók elől a 12-es, vagy talán még egy picit annál is vékonyabb monofil előkével. Komoly csatát vívtunk, melynek végén kaptam egy csodás élményt, nemes ellenfelem meg a szabadságát.
Többféle gyümölcsöt kipróbáltam, mert a kukoricát ma, nekem, ezen a helyen nagyon nehezen akarta felvenni a hal. Azért is hangsúlyozom ki, hogy ma, nekem, ezen a helyen, ugyanis szinte soha nincs két egyforma nap. Gyakran előfordul, hogy az egyik alkalommal egy általunk elképzelt vagy addig jól bevált taktika, etetőanyag és csali tökéletesen működik, míg máskor teljesen csődöt mond. Ezért is jó folyamatosan kísérletezni, próbálkozni, változtatni, mert soha nem tudhatjuk, hogy a tarsolyunkból melyik lehetséges megoldást kell kiválasztani, ami az adott napra meghozza a várva várt sikert.
Folytatás legközelebb, amikor már célzottan a pontyokat és az amurokat veszem üldözőbe, ismételten matchbottal, úszós módszerrel…
