Nyár van. Melegem van. Elegem van. Itt a kánikula, van vagy 30 fok és én az irodában ülök, ahol a kerepelő légkondi próbál harcolni a meleggel. Nem megy neki, fel is adja. Kinyitjuk az ablakot, hadd jöjjön be még pár fok. Egyre jobb… Közeledik a nap vége, kevergetem a kávét és arra gondolok, de jó lenne ilyenkor valahol máshol. Mondjuk vízparton… Kávéskanál helyett bottal a kézben, monitor helyett az úszót figyelve. Elhessegetem a gondolatot, Budapesten vagyok a hét közepén, horgászni itt nem nagyon lehet. Vagy mégis...?
... Bevillannak a Fővárosi kalandozások Sipos Gábor tollából. Talán egy próbát megér az ötlet. Nézzük, mi van a legközelebb. Pár perc múlva már kezemben a telefon és a Kána horgásztó halőrével beszélgetek. Ez a kis tó a XI. kerületben található náddal és fákkal körbevéve egy új lakópark közelében, ahol - legalábbis a nyári időszakban biztosan - éjjel-nappal lehet horgászni. (A honlapon rosszul szerepel a nyitva tartás!) Telepítések is vannak, állítólag halak is. Nincs más hátra, mint előre!
Gyors e-mailezés Tamás cimborámmal. Holnap horgászni megyünk. Nem kellett sokat győzködni, csak azon aggódott, hogy nincs elég felszerelése Pesten. Persze egy délutáni úszózáshoz nem is kell sok minden. Bot, orsó, zsinór, pár apróság és némi etetőanyag.
A bot vászontokban, kellékek a táskámban, így szinte nem is látszik, hogy munka után horgászni megyek. Talán csak a mosolyom őszintébb a szokásosnál.
Közeleg a munkaidő vége, Tamás hív. A Batthyány téren van, most indult el a 41-es. Készülődöm, majd a Bocskai úton én is csatlakozom, 20 perc zötykölődés után a „következő megálló Kőérberek”.
Ránézek az órámra. Fél 6 van. Körülnézünk. Fújunk egy nagyot. Jó helyen vagyunk. A villamos a tó végében tett le minket, itt halad el a tó, illetve a patak mentén. Átsétálunk a halőrházhoz, közben látunk pár ugrást, fordulást. Biztató kezdet. Megvesszük a napijegyet, beszélgetünk a tógazdával. Kedvesen fogad minket, próbál segíteni a helyválasztásban is, kicsit mesél a tóról.
Kicsit nézelődünk, majd nekilátunk szerelni, etetőanyagot keverni. Mindketten telematch bottal horgászunk - ideális az ilyen horgászatokhoz, könnyű szállítani, kis helyen elfér.
Tamás az EnergoTeam Competition TeleMatch botját választotta (hossz: 3,90 m, dobósúly tartomány: light, súly: 165 g) a Cormoran 3000-es méretű Corcast 4Pi Super Jet Match orsójával.
Orsója sekélyebb (match) dobjára 0,18-as Spro Waggler Line került 0,14-es Nevis Spectron előkével 12-es Gamakatsu horoggal. A kapásokat a tervei szerint egy 3+1,5g-os testes waggler fogja mutatni.
Nálam is előkerül a bot és az orsó. Az orsóm egy Nevis Ixxus Match első fékes modell 40-es méretben. Az elmúlt egy évben jó pár pontyot szelídítettünk meg együtt. Megbízható társam lett, amit ezúton is köszönök a Haldorádónak, ugyanis a tavalyi Nevis pályázaton nyertem. Tavasszal a horgászkiállításon vettem hozzá egy Trabucco Team Italy Telematch botot 5-20 g-os dobósúllyal 3,90 m-es hosszban. Vékony, rugalmas bot, a kiállító teremben jó fél óráig nézegettem-suhogtattam, elképzeltem nagyobb keszegek és pontyok alatt dolgozva és megvettem. Finom, nagyon finom. És szép is.
A szerelékem nem túl bonyolult: 12-es horog 12-es előkén, ami egy forgóval kapcsolódik a 16-os merülő főzsinórhoz, 2 + 1 g-os önsúlyos úszó csúszó úszórögzítőre szerelve, cérnaütközőkkel megütköztetve.
Az etetéshez 3 doboz konzerv csemegekukoricát áztattam tegnap óta Haldorádó Nagy Ponty aromában. (A flakon kb. 1/4-ét használtam így fel, szóval még több horgászatra elegendő maradt.) Meglepően kellemes illatú, alapvetően gyümölcsösnek tűnik, de egy minimális halas „illatot” is ki lehet érezni belőle. Mellé a horgászat kezdetekor fél csomag Top Mix Feeder Special etetőanyagot kevertünk be, aminek ízesítésére a kukoricáról leöntött aromát használtuk.
Repülnek az úszók. Fenékre érnek a csalik a szűk kettes vízben. Lassan mi is megnyugszunk. Már csak a halaknak kell idetalálniuk.
Eltelik fél óra mozdítás nélkül. Tamás kiteker, csaliz és újradob.
Az úszónak beállni sincs ideje, elmerül. Óvatos bevágás után karikában a bot, visít az orsó és a hal viszi a zsinórt, teljes erőből igyekszik menekülni.
Nézni is jó a fárasztást, hát még átélni! Pár perc múlva már látjuk is az ellenfelet, egy szebb tükörponty akadt horogra. 5-10 perc alatt (ki figyeli ilyenkor az órát?) a lágy bot szépen kifárasztja a pontyot, oldalára fordulva csusszan a merítőbe. Gyors mérés. 48 cm, 4,2 kg. Az eredmény 1:0 oda.
Egyre jobban örülünk, hogy kijöttünk horgászni. Úgy tűnik, nemcsak a fejünket szellőztetjük ki, hanem halat is látunk. Most rajtam a sor, jó lenne valamit fogni.
Csak kívánni és kivárni kell, kb. 20 perc múlva lassan eltűnik az úszóm. Megemelem a botot, határozott húzás a válasz. Elindul a hal, de a bot utánanyúl, görbül is rendesen. Az orsó szépen adagolja a zsinórt, csendesen ciripel. Úgy érzem, nem lesz gond, nyugodtan fárasztom, sokszor a bot hosszú nyelét a derekamnak nyomva - így pihenek picit, majd állítok a féken és folytatom. A bot és az orsó jó párost alkot kezemben, a bot szépen követi a hal mozgását. Ha kell, szinte a nyeléig hajlik, a fék engedi a zsinórt, amikor szükséges.
Az első kirohanás után a bot csupasz nyelén jól érezni a hal rúgásait, ezekből ítélve azt hiszem, ez kisebb lesz előző társánál. Derekasan küzd, de idővel elfárad és ő is a merítőben találja magát. Egyenlítek. 1:1.
Csalizás, majd az úszó és pár gombóc etetőanyag repül az etetett helyre. Várjuk a halakat, közben beszélgetünk. Halak egyelőre nem jelentkeznek. Közben telefonálok egyet, azért az úszóra figyelek. Érdemes is, hiszen kapásom van. Bevágok, de a várt ellenállás elmarad, tekerem az orsót, a másik oldalról óvatos rángatás a válasz. Hát ez meg mi?
Este 9 óra felé jár az idő, kezdünk pakolászni, Tamás is húzza ki a szereléket. Egy törpeharcsa pihenget a horgon (a tógazda szerint a tavaszi áradással került pár darab a tóba a patakból), ezzel a végeredmény 2:2, illetve közös megegyezéssel 1,5:1,5. :-)
A törpeharcsát kíméletesen bár, de eltettük láb alól. Nem baj, ha nem szaporodik tovább. A kispontyot visszaengedtük és megígértettük vele, hogy legközelebb küldi a nagyapját. Remélem, betartja. :-)
Szép lassan besötétedik, dalra kezdenek a békák. A szúnyogok is egyre jobban próbálkoznak, mintha valahol a Balaton partján lennénk és nem is Budapesten. Összepakolunk és búcsúzunk. Szép este volt, végre egy kicsit kizökkentünk a munkából és egy jót horgásztunk.
Ide legközelebb is visszajövünk. Addig is felpattanunk a villamosra, majd irány haza.
Holnap új nap kezdődik…
Kapocsi Gergely (kapor)
Fotók: Nagy Tamás, Kapocsi Gergely
