A versenybeszámolókat olvasva feltűnik, hogy a versenyzők igen nagy sikerrel használják a különböző típusú földeket. Ennek köszönhetően napjainkban egyre többen használnak földet a horgászataik során. A cikkeket tovább olvasgatva azt is megfigyelhetjük, hogy nem csak egy, hanem igen sokfajta földet használnak a megmérettetések során! Ráadásul egyszerre nem csak egy adott típust, hanem többet keverve, színezve, hol magában, hol az etetőanyaghoz adva használják. Nem véletlen, hogy olyan nagy mennyiségű kérdés halmozódik fel bennünk, hogy elgondolkodunk, érdemes-e földet használni a hétköznapi horgászatok során.
Ami talán elsőként felmerül, hogy mire valók a földek? Használjuk őket az etetőanyagok megnehezítésére, tápértékük csökkentésére, valamint a különböző típusokkal keverékünk bontásának idejét is szabályozni tudjuk. Ezenfelül a föld hozzáadásával az etetőanyagunk élő és szemes anyag felvételét is növelni tudjuk.
A boltok polcait nézegetve azonban többféle földet találhatunk. Ilyenkor jó tudni, hogy milyen alapvető különbségek vannak a különböző típusok között, és hogy mikor melyiket érdemes használni! A három fő szempont, amit mindenképpen figyelembe kell venni:
- tapadási képesség,
- szín,
- felhősítő képesség.
Alapjában elmondható, hogy a ködöző, füstölő földeket a keszegfélék, ezen belül is főleg a kisebbek horgászatánál részesítjük előnyben, míg a köd nélküli nehezebb földeket a nagyobb méretű keszegekre, pontyokra használjuk.
A cikk keretén belül azokat a forgalomban lévő földeket szeretnénk bemutatni, amelyek alkalmazása hétköznapi horgászataink során a legtöbbször fordulhat elő, és amelyek használata sikeresebbé teheti a horgászatot. Ezek alapján a földeket két alaptípusra különítjük: a löszre (francia nevén Terre De Somme) és a barna agyagra (francia nevén Terre De Riviere). Ezzel a két alaptípussal, valamint a kettő keverékével szinte mindenféle körülményhez tudunk alkalmazkodni. A továbbiakban tehát ezek tulajdonságaival, használatával, valamint néhány általunk még gyakran használt, speciális nehezítő anyaggal ismerkedünk meg. A földek tárgyalásánál főleg azok horgászatban lényeges tulajdonságaira térünk ki.
A lösz
Horgászok között aratott sikerét finom szemcseméretének, puha, enyhén tapadó állagának, vízbe érve jól ködöző képességének köszönheti. Főként keszegfélék horgászatához használjuk, amikor fel akarjuk csalni, vagy fent
vannak vízközt. Ilyenkor a ködösítési tulajdonságait használjuk ki. Vannak cégek, melyek többféle színben is a piacra dobták e termékeiket, így világosbarna (natúr), fekete, sárga színben, valamint különböző (dévéres és vanília) ízesítésben is kaphatóak. Kiszerelése 2 kilogrammos.
A barna agyag
Kifejezetten nehéz és zsíros föld. Etetőanyagba keverve tökéletes az etetés megnehezítésére, keverékünk tapadásának növelésére, valamint élő és szemes anyag felvételének fokozására. A lösszel ellentétben nagyon jól tapad, és egyáltalán nem ködöz. Nagyobb testű keszegfélék és más nagyobb halak horgászatához használjuk állóvízen és folyóvízen egyaránt. Az üzletek polcain 2, illetve 3 kilogrammos kiszerelésekben kapható.
Kavics, sóder, márvány granulátum
Az etetőanyagok megnehezítésére és az élő anyag bejuttatására azonban nem csak a különböző földek közül választhatunk. A boltok polcain megtalálhatóak a különböző mosott kavicsok és a márvány granulátumok, amelyek tökéletesen alkalmasak ezekre a célokra. De mikor melyiket válasszuk, és melyik mire való? Nézzük meg külön-külön, mit is kell tudni róluk! Termékkatalógust lapozgatva ezt olvashatjuk:
Kavics, sóder: Vízzel tisztára mosott (pormentesített) egyenletes szemcseméretű (1,6-3 mm) folyami kavics. Remekül használható etetőanyagok nehezítésére, elsősorban folyóvízen, de csonti és szemes anyag (kukorica, apró magvak stb.) ragasztáshoz is kiváló. Az így megnehezített élő anyag vagy kukorica bomba pontosan és távolra lőhető. Szemcsemérete 1,6-3 mm.
Márvány granulátum: Fehérmárványból készült granulátum. Nagy fajsúlyú és nagy felületű szemcsékből álló anyag. Nagy, érdes felülete miatt lényegesen jobban ragasztható, mint a sima felületű folyami kavics. Több élő anyagot képes megnehezíteni. Emellett természetesen kiválóan alkalmas folyóvízi etetőanyagok súlyozására is.
Mivel mindkét termék egyaránt használható az etetőanyag és az élő anyag megnehezítésére, és a zacskó hátulján lévő címkét olvasgatva sokkal okosabbak nem leszünk, inkább arról írnék, hogy saját magam mi alapján teszem le a voksot az egyik vagy a másik termék mellett.
Márvány granulátumot én csak az élő anyag (pl. csonti) megragasztására használom, mivel lényegesen nagyobb felülettel rendelkezik, mint a kavics. Ennek köszönhetően sokkal jobban ragasztható, hiszen kevesebb ragasztóval is össze tudom fogni, ami hosszabb távon esetleg spórolási céloknak is megfelel, hiszen a különböző csonti ragasztóknak igen magas az ára. Kavicsot mind a két célra használom, de főleg az etetőanyagok megnehezítésére. A keverékem súlyának a növelésénél lényeges, hogy a mosott kavics olcsóbb, mint a granulátum, valamint itt a nagyobb felületnek sincs olyan nagy jelentősége. Az etetőanyag megnehezítésénél azonban fontos megjegyezni, hogy csak olyan keverékek súlyát növeljük kaviccsal, melynek egyébként is jó a tapadása, különben az etetésre szánt gombócok már a levegőben szétesnek, és nem (vagy legalábbis nem a kívánt helyen) fejtik ki csalogató hatásukat.
„Ez így mind szép”, mondhatnánk, „de miként is kell ezeket a kiegészítőket használni?” A „használati útmutatót” a föld elkészítésével kezdjük, majd miután azt kiveséztük, áttérünk a kavics, valamint a márvány granulátum használatára.
A különböző földek, ugyanúgy, mint az etetőanyagok, erős, légmentesen záródó tasakokban kaphatóak. Ezeket kibontva azonban a föld még kezelésre szorul. Használatuk, illetve még a nedvesítésük előtt mindenféleképpen törjük át egyszer a használni kívánt típust.
Abban az esetben, ha több különböző tulajdonsággal rendelkező földet keverünk össze, a még megnedvesítés előtt álló, de már áttört anyagot keverjük homogénre, majd törjük át újra. Ezt a keverés-áttörés műveletet célszerű kétszer, maximum háromszor elvégezni annak érdekében, hogy tökéletesen homogén anyagot kapjunk. A különböző földek áttöréséhez az apró vagy a finom lyukú rostákat használjuk!
Miután ezzel megvagyunk, jöhet a kívánt mértékben történő megnedvesítés. A víz hozzáadása többféle módon történhet. A következőkben tekintsünk át néhány, a horgászok által leggyakrabban használt módszert!
Az első, talán legegyszerűbbnek tűnő módszer, amikor a már homogénre áttört földhöz egyszerre adjuk hozzá az előre kimért vizet. Bár az általunk kiválasztott föld ezzel az eljárással is tökéletesen elkészíthető, de mégsem ajánlom, mivel ez az eljárás jár talán a legtöbb munkával. A víz hozzáadása után ugyanis nagyon sok keverést és áttörést igényel, hogy a hozzáadott víz tökéletesen egyenletesen oszoljon el. Itt nagyon fontos az is, hogy pontosan tudjuk, hogy az adott föld (földkeverék) esetében mennyi vízre van szükség a kívánt állag eléréséhez.
A második nedvesítési eljárásnál, a vizet nem egyszerre, hanem egy segédeszközzel, az úgynevezett spricnivel (vízporlasztó) adagoljuk a földhöz. Ennél a vizezésnél a spricnit feltöltjük, majd a föld egyenletes keverése közben folyamatosan permetezzük azt. A vizes porlasztással történő nedvesítést a kezünkkel folyamatosan tudjuk ellenőrizni. A dézsába vagy vödörbe belenyúlva, esetleg egy-két próbanyomással készített gombócot vizsgálva hamar megbizonyosodhatunk a nedvesítés mértékéről. Fontos megjegyezni ennél az eljárásnál, hogy a spricni fejét finom permetezetésre állítsuk be, ezzel érhetjük el a folyamatos, nagy felületen történő nedvesedést, melynek egyenletességét fúrógéppel vagy kézzel keverve fokozhatunk is. A nedvesítés végeztével jöhet a kétszer-háromszor történő áttörés, hogy a keverékünk tökéletesen homogén legyen.
A harmadik nedvesítési eljárásnál a már áttört, homogén keverékünket egy vödörbe rakjuk, majd annak a tetejére egy újságpapírt helyezünk szétterítve. Fontos, hogy az újságpapír több lapból álljon, valamint az is, hogy ne használjunk színes papírokat. A legjobb a fekete-fehér újság, mivel ezek a lapok sokkal egyenletesebben engedik át a vizet, mint a színes napilapok, melyek között van olyan is, mely át sem engedi azt. Amikor már ráterítettük az újságunkat a vödörben lévő földre, jöhet a nedvesítés. Itt az újságra öntjük rá a már előre, pontosan kimért vízmennyiséget! Fontos, hogy pontosan tudjuk, mennyi vizet kell ráönteni az adott mennyiségű földre ahhoz, hogy a kívánt végeredményt érjük el. Ezt egy-két alkalom alatt kitapasztalhatjuk. Miután ráöntöttük a megfelelő mennyiségű vizünket, rakjuk félre, és hagyjuk egész éjszaka állni, hogy a víz tökéletesen átjárja a földet. Reggel már csak át kell törni, és máris használható.
Az itt felsorolt három eljárás közül én a harmadik módszert javaslom, mert a kívánt állagú föld ezzel készíthető el a legkevesebb energia befektetésével. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy mind az első, mind a harmadik bemutatott változatnál készítsünk pontos feljegyzéseket, melyben szerepel, hogy mely cég termékeit használtuk, milyen típust (löszt vagy agyagot), milyen mennyiséget kevertünk be, és abban milyen típusú föld milyen arányban van jelen, pontosan mennyi vizet adtunk hozzá, és milyen végeredményt értünk el vele. Fontos, hogy ha kint hagyjuk a földdel teli vödröt, írjuk fel az időjárási körülményeket is, mert nedves, erősen párás időben lényegesen kevesebb vízre van szükségünk a kívánt állag eléréséhez. Abban az esetben, ha ezeket a feljegyzéseket elkészítjük, később nem kell újra kikísérletezni, hogy pontosan mennyi vízre is van szükségünk egy adott nedvesség eléréséhez. Azt, hogy melyik cég termékeit használjuk, azért tartom fontosnak feljegyezni, mert a különböző cégek igyekeznek mindig azonos nedvességtartalmú állapotban piacra dobni termékeiket. Tehát, ha ezt is feljegyezzük, nem járhatunk úgy, hogy egy következő horgászaton egy teljesen másik cég termékeit használjuk, és ugyanazzal a vízmennyiséggel, egy teljesen más állagot érünk el, ami miatt lényegesen csökkenhet horgászatunk korábbi tapasztalatok alapján elvárt eredményessége. Abban az esetben, ha nincs időnk vagy kedvünk kísérletezni, használjuk a második pontban bemutatott eljárást.
Amikor valamelyik cég agyagját használjuk, gyakran tapasztaljuk, hogy a csomagolás felbontása után az apró lyukú rostán való áttörés következtében rengeteg kisebb-nagyobb rög marad fenn. Sokan vannak, akik megpróbálják ezeket a rögöket is áttörni, vagy csak simán beleborítják a már áttört és méret szerint is homogén agyagba. A rögök áttörése hatalmas munka, nem is éri meg vele vesződni. A rögök visszaöntése pedig hatalmas hiba, hiszen negatív irányba befolyásolja a tapadó képességet, és az oldódást. Ezért én a rostán fennmaradó csomókat mindig kiöntöm, és nem használom fel.
Nem lenne teljes a cikk, ha nem próbálnánk meg válaszolni arra a kérdésre, hogy a horgászataink során milyen arányban használjuk a földet? A válasz keresésénél most tekintsünk el a versenyzéstől és a versenybeszámolóktól, hiszen ott teljesen más mennyiségben kerülnek elő a különböző földek, mint a hétköznapi horgászataink során.
A kérdésre válaszolni igen nehéz, hiszen a használni kívánt mennyiség igen sok dologtól függ. Függ a horgászat helyszínétől, az adott föld típusától és attól, hogy egyáltalán milyen célból alkalmazzuk. Alkalmazhatjuk az etetőanyag tapadó képességének a befolyásolására, valamint tápértékének csökkentésére. Éppen ezért alkalmazása nullától száz százalékig terjedhet. Vannak halfajok (pl. ponty), melyek horgászatánál teljesen felesleges a föld használata, míg más fajok (pl. keszegfélék) kifejezetten szeretik, ha az etetőanyaghoz földet keverünk. Ugyanakkor használhatjuk önmagában is, amikor különböző csalikat (szúnyoglárva, csonti, giliszta, kukorica, búza stb.) juttatunk be vele. Általánosságban elmondható, hogy tavasszal és ősszel nagyobb mennyiségben (akár 80%-ig), míg nyáron a melegebb vizekben kisebb mennyiségben (10-30%) használunk földet. Jómagam is ezeket a tapasztalatokat követem. Pontyra nem használok földet, a keszegezést viszont nem tudom elképzelni föld nélkül. Az esetek 90%-ban löszt alkalmazok. A hétköznapi horgászatok során nincs szükség nagy mennyiségű etetőanyagra. 2-3 kilogramm etetőanyag általában bőven elég, melyhez én egy-két kilogramm löszt keverek. Ezt a halak kívánságának megfelelően adagolom a horgászat során.
Itt tartom fontosnak megemlíteni, hogy a földet miként is lehet az etetőanyaghoz keverni. Hiszen nem mindegy, hogy a használni kívánt földtípust szárazon vagy már megnedvesítve adom hozzá a nedves, vagy a még száraz etetőanyaghoz. A különböző eljárások más-más végeredménnyel járnak. A leggyakrabban alkalmazott megoldás, amikor a már megnedvesített földet adjuk a nedves etetőanyaghoz. Ebben az esetben összeadjuk a két összetevő (etetőanyag + föld) jellemző tulajdonságait. Fontos azonban, hogy ilyenkor az etetőanyag kicsit túl legyen nedvesítve, mert a föld valamennyit mindig visszaszárít az etetőanyagon. Én az esetek döntő többségében ezt a megoldást alkalmazom a keszegek horgászatánál. Másik módszer, amikor a még száraz etetőanyaghoz adjuk hozzá a „száraz” (zacskóban lévő föld is tartalmaz valamennyi nedvességet!) földet, majd ezt követően együtt nedvesítjük meg. Ebben az esetben egy nehezebb, tapadósabb keveréket kapunk. Alkalmazása lassú, közepes áramlású csatornákon hozza meg a várt eredményt, ugyanis itt a lösz súlyt ad az etetőanyagnak, de a fenékre érve gyorsan szétdobja azt. A harmadik nedvesítési eljárásnál a földhöz annyi vizet adunk, hogy sárszerű legyen, majd így adjuk a még száraz etetőanyaghoz. Ezzel a nedvesítési eljárással egy olyan anyagot kapunk, mely lágy, enyhén felhősítő, de vízbe érve jól koppanós hangot ad. Ezzel a módszerrel nagyon jól tudjuk szelektálni a halakat, mert amikor vízközt rengeteg a mohó apróság, akkor az így elkészített etetőanyaggal át tudjuk rajtuk juttatni az etetőanyagot anélkül, hogy még a mederfenékre való leérés előtt szétkapkodják.
Még mielőtt továbblépnénk a földekről, meg kell említeni, hogy aromázhatóak-e, és ha igen, akkor hogyan? Természetesen aromázhatóak, és vannak esetek, amikor érdemes is aromázni a különböző földeket. Mivel az előző részekben (Mixer 4; Mixer 5) már kitértünk arra, hogy miként is kell/lehet ezeket a termékeket aromázni, mire kell odafigyelni, ezért itt nem írnám le újra. Vannak olyan esetek, amikor érdemes vele próbálkozni, mivel a halak egyáltalán nem igénylik az etetőanyagot (nem éhesek), de valamennyi élő anyaggal egy helyben tarthatóak, és jól foghatóak. Ezeken a „nehéz napokon” egy aromás, kevés csontit, pinkit vagy gilisztát tartalmazó földdel eredményesen horgászhatunk.
Ezzel be is fejeztük a különböző típusú földek tárgyalását, és át is térhetünk a kavics és a márvány granulátum használatára. Mint már említettem, e termékeket élő anyag és etetőanyag megnehezítésére is használhatjuk. Az élő anyag ragasztását már részletesen bemutattuk egy korábbi cikkben, a folyamat pontos menetét pedig itt végigkövethetitek.
A kavicsot nem csak az élő anyag megragasztásánál, hanem az erős sodrású folyóvizeken, az etetőanyag megnehezítésére is használjuk. Ebben az esetben a kavicsot az etetőanyaghoz adjuk, majd egyenletesen elkeverjük. Fontos, hogy a kavicsot már a megnedvesített és áttört etetőanyaghoz keverjük hozzá, különben a rostálás során tenyerünknek igen kellemetlen élményben lesz része. Ki kell még itt emelni, hogy a kavicsot csak olyan etetőanyaghoz adjuk hozzá, melynek eleve jó a tapadása, mivel csökkenti az etetőanyag tapadó képességét, és a gombócok könnyen széteshetnek a levegőben, így el sem érik a mederfeneket.
A továbbiakban tekintsünk át néhány, általam leggyakrabban használt nehezítő anyagot!
VDE lösz: a piacon találhatók közül talán a legfinomabb lösz. Kissé zsíros, de tapadása csekély. Ködöző képessége nagyon jó, ennek köszönhetően oldódás közben finom felhőt képez. Kifejezetten apróbb testű keszegfélékre használom. Két kilogrammos kiszerelésben, kétféle színben kapható, melyekről tudni kell, hogy a sötétebb nehezebb, jobban tapadó. Olyan vizeken alkalmazom - magában vagy az etetőanyaghoz keverve -, ahol a dévérek átlagsúlya kisebb, mint tíz deka.
Top Mix löszös agyag: személy szerint nem igazán lösznek mondanám. Inkább a lösz és a barna agyag közé tenném valahova. Ködöző képessége kisebb, mint a lösznek. Színe szürkés. Viszonylak sok apró rögöt tartalmaz, ezért elkészítése több munkát igényel. Magában szinte sohasem használom. Mindig valamilyen más (általában Timár) lösszel vegyesen, ritkább esetben Sensas Litou Extrával keverem. A boltok polcain 2 kilogrammos kiszerelésben található meg.
Top Mix barna agyag: véleményem szerint az egyik legjobb minőségű agyag, mely a piacon megjelent. Színe sötétbarna. Zsíros, tapadása jó. Használom magában, etetőanyaghoz, valamint lösszel keverve. Az arányokat mindig a halak, valamint az adott víz (folyó- vagy állóvíz) dönti el. Szintén 2 kilogrammos kiszerelésben kapható. Nagy előnye még, hogy kevés rögöt tartalmaz, így a zacskó tartalma teljes mértékben felhasználható, nem kell a felét kiönteni.
Sensas Terre De Fond: különleges földtípus. Azon túl, hogy több különböző színben (barna, sárga, narancssárga, piros, fekete) is megvásárolható, felbontás után ér minket az első meglepetés: a csomagban található föld teljesen száraz. Emiatt használata indokolja a szabadtéri keverést, mivel erősen porol. Elkészítésénél az ideális vízmennyiség 400 ml. Nedvesítésénél a már előre kimért vízmennyiséget egyszerre öntsük a földre, és azt gyors, körkörös mozdulatokkal keverjük el. Ha az elején lassabbak vagyunk, kisebb porfelhőt verünk fel. Keverés után törjük át egy aprólyukú rostán, majd keverjük át újra jó alaposan. Végül a műveletsor zárásaként 2-3 alkalommal újra törjük át. Ez a föld apró, egyenletes szemcseméretének köszönhetően rendkívül jó tapadással és felhősítő hatással bír. Folyó- és állóvízen egyaránt jól használható. A festett típusoknál sokan félnek, hogy az élő anyag nem tartható el benne hosszú távon. Ettől azonban itt nem kell tartanunk! Ezt a földtípust folyóvízi etetőanyagunk színének befolyásolására is jól használhatjuk. Itt önmagában, szárazon öntsük a bekeverésre váró etetőanyaghoz. Azzal jó alaposan elkeverve világosíthatjuk, vagy éppen sötétíthetjük keverékünket, miközben tovább növeljük annak fajsúlyát és tapadását egyaránt! 3 kg-os kiszerelésben kerül forgalomba.
Top Mix márvány granulátum és kavics: mint már a fentiekben is említtettem, mindkettőt előszeretettel használom, ám különböző célokra. A kavics (sóder) az etetőanyag megnehezítésénél játszik nagy szerepet, folyóvízi horgászat esetén. Ekkor aránya nálam 3 kg etetőanyag, 2 kg kavics. Fontos, hogy tapadós etetőanyaghoz keverjük, mert negatív irányba befolyásolja annak tapadását. Csonti ragasztásánál is jól használható. 2 kg-os kiszerelésben kapható.
A márvány granulátum szinte kizárólag az elő anyag megragasztásánál kerül elő nálam. Fontos! Először picit „poroljuk” le, felülete az összedörzsölődő részek miatt finoman kopik, az így keletkezett márványpor pedig - mint szennyezőanyag - a ragasztást megnehezítheti. Kapható natúr, fehér, sárga és piros színben is. Így mindig megválaszthatjuk a szituációhoz leginkább illő színt, akár még az általunk választott csontihoz igazodva is. A boltok polcain 2 kg-os kiszerelésben találjuk.
Sensas Litou Extra: homokos föld, mely a színező porokhoz hasonló szerepet játszik. Földhöz vagy etetőanyaghoz adagolva narancsos színt ad neki, mely nagyon hatásos a dévér horgászatánál. Igen gyakran alkalmazom olyan vizeken, melyben sok dévér fogható, mert a gombócok már a vízbe érés pillanatában nagyon szép, szemmel is jól látható csíkot húznak a vízben. Használata nem előnyös olyan vizeken, melyben rengeteg sneci található, mivel oly nagymértékben lepik meg az etetést, hogy a horgászatot szinte lehetetlenné teszik.
Sensas Liant A Coller: finom agyagpor, melyet a föld megragasztásához használunk. A földhöz még megnedvesítés előtt adjuk hozzá. A mennyisége attól is függ, mennyire szeretnénk megragasztani a használni kívánt földet (ami általában lösz). Használatával, mivel növeli a tapadást, az élő anyag felvételt is növelni tudjuk. Általános arányként elmondható, hogy 4 kilogramm löszhöz adunk 1/2 zacskónyit. Ez az arány egy jó kiindulási alap, míg magunk is kitapasztaljuk a számunkra szükséges mennyiséget. Jómagam ritkán, és akkor is csak kisebb mennyiségben használom.
Timár Mix lösz: Az általam legtöbbet használt lösz. A különböző cégek löszei közük a Timár cégé a kedvencem. Puha, világos színű. Tökéletesen használható keszegfélék horgászatához. Használom magában és az etetőanyaghoz keverve egyaránt. Állóvízi és csatorna horgászatnál is, ha csak lehet, ehhez nyúlok. 2 kilogrammos kiszerelésben kapható.
Írta: Hajagos-Tóth Tamás, Futó Márton
Képek: Donald, Marci88, Haldorádó
