Emlékszem még azokra az időkre, amikor évente mindössze néhány feederbotos versenyen mérhették össze tudásukat a rezgőspicces módszer szerelmesei. Nos, manapság már minden hétvégén megmérettetések tömkelege várja a pecásokat az amatőr szinttől egészen a profiig. Legyen csak egy baráti összejövetel, vagy akár egy nemzetközi kupa, valószínűleg minden induló egyetért azzal, hogy jó etetőanyag nélkül nincs értelme leülni horgászni. A Gold Feeder etetőanyag család tagjai arra születtek, hogy megkönnyítsék a versenyezni szerető horgászok dolgát, hiszen egyszerű és letisztult formában kínálnak megoldást minden helyzetre. Számtalan bekeverési módozat közül most azt mutatom be nektek, ami már élesben is bizonyított!
2014-ben háromféle verseny etetőanyag került forgalomba a Haldorádó kínálatában, a Top1 Bream, a Secret Carp és a Lemon Carp. Ebben az írásban az utóbbi kettő felhasználásának egy olyan módozatát mutatom be nektek, aminek a 2014-es Tubertini kupán aratott győzelmemet is köszönhetem.
A Secret és a Lemon Carp etetőanyagot is a ponty és az ezüstkárász horgászatára fejlesztettük. Előbbi egy édes, gyümölcsös aromájú, nagy szemcsés és pirosas árnyalatú keverék, míg az utóbbi egy citromos, nehéz alkotóelemekből álló, élénksárga színű etetőanyag.
Mindkét etetőanyag önmagában, zacskóból kiöntve is hatásos, de egyéb hozzávalókkal, kiegészítőkkel még intenzívebbé lehet tenni a hatásukat. Természetesen minden találgatás és fikció helyett a vízpart az a hely, ahol a keverési arányok és a felhasználási trükkök véglegesednek.
Speciálisan kárász és kisebb pontyok sikeres horgászata volt a cél, amikor tavasszal ezt az összeállítást próbálgattuk csapattársaimmal együtt. A tesztelést megkönnyítette, hogy legyen bármennyire is kártékony az invazív ezüstkárász, azt be kell látnunk, hogy mostanra a legtöbb állóvizünk meghatározó halfajává vált, így könnyen lehetett olyan tavat találni, ahol a céltudatos kárászhorgászat kivitelezhető.
Az egész keverési művelet azzal kezdődik, hogy beáztatjuk a kukoricapogácsát (0,5 kg). A művelet meggyorsítása végett célszerű, ha őrölt formában vásároljuk meg ezt a terméket. Mindössze az a dolgunk, hogy annyi vizet öntünk rá, ami ellepi, és várjuk, hogy egy pépes, kásaszerű állagot kapjunk. Negyedóra elég, hogy ez elkészüljön.
A következő lépés, hogy a kukoricát (1 doboz) leturmixoljuk. Mivel a vízparton nem mindig oldható meg ez a feladat, áthidaló megoldás lehet, hogy rostán átpasszírozzuk a kukoricaszemeket. E módszerrel ugyan nem lesz olyan pépes az állaga, de a szemek így is roncsolódnak, amivel feltárjuk a bennük lévő értékes aromát és tápanyagokat.
A kétféle etetőanyagot (1-1 kg) egy nagyobb méretű vödörben összekeverjük, majd hozzáadjuk a Sensas Tracix fekete színező port (1 teáskanál). Ezt jó alaposan el kell keverni, és akkor már a száraz etetőanyagon is lehet látni a „sötétedés jeleit”. Ahogy melegszik a víz, úgy lehet egyre kevesebb színezéket tenni bele, és nyári vízhőfoknál ki is hagyhatjuk belőle.
A száraz és a nedves alkotóelemek összekeverése után, vagy inkább közben aktiválódik a festékpor, ekkor színezi be igazán keverékünk minden egyes szemcséjét. A TTX és a zúzott kukorica által hozzáadott víz még kevés a megfelelő állag eléréséhez, így az utóvizezést részletekben ajánlott elvégezni. A nedvesítés után a vödör aljába nyomkodva hagyjuk pihenni az etetőanyagunkat.
Fél óra elteltével kicsit átkeverjük a mixtúrát, és ha kell (általában kell), adunk hozzá még vizet. Ha a tapadását és a szemcsék nedvességét megfelelőnek érezzük, akkor egy közepes lyukméretű (csonti mászató) rostán áttörjük a keverékünket, és kész is vagyunk!
Ha jól végeztük a dolgunkat, akkor egy sötét színű, változatos szemcseméretű, jól tapadó, ám könnyen bontó, fenéken aktív etetőanyagot kapunk. Felhasználási területe roppant széles körű, én a Round Feeder kosaras horgászatoknál alkalmazom szívesen.
Az etetőtálcámon mindig van egy kisebb edény, melyben a következő 5-6 dobáshoz előkészített keveréket tartom. Ebbe teszem az élő anyagot, poraromát, kukoricát, földes szúnyogot… vagy amit éppen kell. Hétköznapi pecák során általában csonti-pinki keverékkel dúsítom a kaját.
Befejezésképpen fogadjatok el néhány tippet, ami jól jöhet, ha versenyzésre adjátok a fejeteket:
- Horgászat közben már ne használjatok folyékony aromát, mert káros lehet az etetőanyag állagára, és a keverésbe ölt fáradtságos munkánkat egy perc alatt tönkretehetjük! Ha mégis kell kismértékű aromázás, azt pumpás adagolóval végezzük!
- A poraroma folyamatos szórása néha inspirálóan hat a halakra, de csak a kiegészítő tálkánkban kavarásszunk, mert ha az egész tálca tartalmát „megporozzuk”, kiszedni már nem tudjuk belőle!
- Ha menet közben száraznak véljük az etetőanyagot, akkor „spricnivel” javítsunk az állagán. Ne felejtsük el, hogy mi, feederesek az esetek többségében a fenéken akarjuk megfogni a halat, ezért arra kell őket kényszeríteni, hogy ott táplálkozzanak!
- És végül a legfontosabb! Soha ne kényelmesedjünk el versenyen! A folyamatos gondolkodás a horgász legnagyobb fegyvere. Verseny közben a legapróbb változtatás is hozhat olyan eredményt, amitől felpörög a horgászatunk! Az apró trükkök, nüánsznyi fogások sora végtelen, és minden bizonnyal senki sem fogja tálcán kínálni nekünk a megfejtést, tehát a nyitott szem gyakran többet ér, mint 1000 kérdés!
Írta: ifj. Sipos Gábor
Fotók: ifj. Sipos Gábor, Csapi Károly