A method feederezés napjainkban minden bizonnyal az egyik legnépszerűbb és legdinamikusabban fejlődő horgászmódszer. Ez talán nem is meglepő, hiszen ez a technika viszonylag könnyen elsajátítható, kicsi az eszközigénye, mindemellett rendkívül fogós. A speciálisan erre a célra tervezett horgászbotok, orsók, method kosarak mellett számos praktikus kiegészítő és egyéb hasznos eszköz fejlődik rohamtempóban. A közelmúltban, a Haldorádó termékpalettáján is megjelent hat új method feeder kosár. Ezek közül a DART XL változat kerül most górcső alá. Egy nagyhalas, nyári horgászatom keretein belül szeretném bemutatni, hogyan is használom én ezeket eredményesen!
Már a megjelenés előtti hónapokban volt szerencsém kipróbálni ezeket az új fejlesztésű method kosarakat. Régóta foglalkozom ezzel a technikával, nagyon sok különböző method kosár megfordult már a kezemben, ám a legtöbbről hamar kiderült, hogy számos kisebb-nagyobb hibájuk van. Maximalista ember vagyok, mindig a tökéletesre törekszem és ennek megfelelően választom ki azokat a horgászeszközöket is, amiket használok. Az első próbák után a DART XL kosárról egyetlen jelző jutott eszembe: tökéletes. Az elődök minden „gyermekbetegségét” sikerült kiküszöbölni, ennél a modellnél. Nemcsak szemre mutatós, de használat közben is tökéletesen „tudja” a dolgát. Nem akarom e kosár jellemzésével hosszasan húzni az időt, hiszen részletes bemutatása már megtörtént. Röviden csak annyit, hogy jó néhány horgászat után nálam az első számú favorit lett, ami mindig ott van a horgászládámban.
Szikrázó napsütést és rekkenő forróságot jósolt a meteorológia a hétvégére, amikorra a soron következő horgászatomat terveztem. Egy pörgős, nagyhalas horgászatot szerettem volna csinálni, így kézenfekvő alternatívának tűnt a közeli Szeged Baktón található Baktói Bojlis Horgásztó. Az elmúlt időszakban a nagy mennyiségű telepítéseknek köszönhetően nagyon sokat fejlődött ez a tó. Az átlag méretű halak mellett szép számmal megtalálhatók az igazán termetes pontyok és amurok is. Amikor jól kijött a lépés, remek horgászatokban és fogásokban volt már itt részem, ám jó néhányszor megtapasztaltam azt is, hogy milyen az, amikor „megmakacsolja” magát a tó. A legújabb nyári praktikákkal és csalogatóanyagokkal felvértezve érkeztem meg kora reggel a tópartra és bíztam benne, hogy ezúttal Fortuna is velem lesz.
Egy igazi nyári, vajsavas-gyümölcsös etetőanyaggal készültem, amiben rengeteg tartalmas falat is található micro pelletek és roppantott magvak formájában. Ez egy univerzális kaja, ami a nyári forróságban egyaránt felkelti a termetes pontyok és amurok figyelmét is. A csalik terén nem vittem túlzásba a variálást, az új TORNADO Wafter Mangó és Turbo Tigris Nagy Ponty csalikat használtam, pontosabban ezek kombinációja bizonyult a legfogósabbnak.
Az első szép ponty után nem kellett sokat várnom a következőre sem. Alig dobtam vissza a végszerelékemet a vízbe, szinte azonnal eltekerte a feederbotom spiccét a következő hal, ami egy gyönyörű tükrös volt. Mesébe illő kezdés volt ez, hiszen bármennyire is remek a tó halállománya, azért itt sem minden horgászaton fogok egymás után, rögtön két ekkora pontyot.
Jó néhányszor megtapasztaltam már, hogy, ahogy egyre magasabbra kúszik a nap az égen és egyre melegebb lesz, a kapások is úgy kezdenek ritkulni, kicsit „ellaposodik” a horgászat, majd a délutáni órák újfent tartogatnak akciókat. Így történt ez ezen a napon is, ám mielőtt rátérnék a délutáni történésekre, bemutatom a használt végszerelékeket, illetve azokat a kiegészítőket, amik elkészítésükhöz szükségesek.
A „kismillió” létező végszereléket, úgy vélem, alapvetően három különböző csoportba lehet sorolni: csúszó, fél-fix és fix. Talán nem túlzás azt állítanom, hogy a feederbotos horgászok közül a legtöbben a csúszó végszerelékeket preferálják. Ezeket rendkívül egyszerű elkészíteni, a kosarat felülről általában egy gumiütköző ütközteti meg, alulról pedig egy gyors előkecserét biztosító eszköz, mint például a Guru Speed Bead. A teljesen fix feeder végszerelékek speciális helyzetekben, például folyóvízen használatosak. Az én személyes kedvenceim a fél-fix végszerelékek. De mit is jelent pontosan az, hogy „fél-fix”, és mik az előnyei? Talán úgy lehetne legjobban definiálni, hogy ezek a végszerelékek a kapás pillanatában még teljesen fixként működnek, utána viszont szabadon csúszóvá válnak. Tehát a horogelőke egy forgóval együtt a kosárhoz, pontosabban annak alsó részéhez van rögzítve, ám közvetlenül a kapás után a megugró, menekülő hal a forgót kirántja a kosár aljából, ami ezután önálló „életet él”, gyakorlatilag szabadon csúszóvá válik. E módszer lényege, hogy a hal saját magát akasztja meg a kosár súlyának segítségével. További előnyei, hogy mivel a megakasztás után a főzsinóron vagy a dobóelőkén szabadon csúszik a kosár, nem „veri ki” a hal szájából a horgot még egy hosszas fárasztás során sem. Esetleges zsinórszakadás következtében – ami történhet a bedobásnál vagy akár fárasztás közben – a kosár egyszerűen lecsúszik a zsinórról, így a halnak nem kell azt magával cipelnie, ami szinte biztos, hogy idővel a vesztét okozná. Mindenképpen érdemes megemlíteni e végszerelék szelektáló hatását is. A tesztjeim és kísérleteim során szembetűnő volt, hogy sokkal eredményesebb volt a fél-fix végszerelék a nagyhalas horgászatok során, mint a csúszó változat. Az elkészítése is gyerekjáték, nincs is másra szükség, mint egy DART XL method kosárra, egy forgóra és egy fogóra.
E végszerelék elkészítése nem vesz több időt igénybe, mint a magyarázó szöveg végigolvasása. Rengeteg előnye mellett egy hátránya van csupán ennek a megoldásnak, mégpedig a nehézkes horogelőke-csere. Bár némi gyakorlás után legfeljebb harminc másodperc alatt megoldható mindez, tisztában vagyok vele, hogy sokaknak pont ezért nem szimpatikus ez a megoldás. Nos, erre is van egy tippem!
A két végszerelék működési elve teljesen azonos, a tesztek során nem tapasztaltam különbséget, egyformán fogós volt mindkettő. Fél-fix végszerelékek esetén a szokásosnak mondható, 8-10 cm hosszúságú horogelőkék helyett minimum 12 cm hosszút használok. Egész egyszerűen nekem ez vált be. A DART XL method kosarakat duplán töltve használtam ezen a horgászaton, így nagy mennyiségű etetőanyagot tudtam bejuttatni egyszerre.
Ahogy az várható volt, a délutáni órákban ismét felerősödött a halfogás üteme, több szép ponty és egy amur is szákba került. Panaszra igazán nem lehetett okom, minden tervem tökéletesen működött, ahogy a fél-fix method technika is.
Ahogy ez a horgászat is ékes bizonyítéka, a bemutatott praktikák egyértelműen működőképesek és fogósak. A nyár talán a legjobb időszak a kísérletezésre és tesztelésre, hiszen ilyenkor aktívak a halak, és a horgászok is szívesen tartózkodnak a vízparton. Próbáljátok ki ezeket a megoldásokat és fogjatok még több halat!
Írta: Borbiró Ádám
Fotók: Libor Erika
