Január van, a tél közepén járunk, és tél tábornok bekeményített. Nappal sem enged a szorításából és a környékünkön található összes tó felszínét vastag jégpáncéllal fedte be. De bármilyen hihetetlenül is hangzik, van az országban néhány olyan mély vizű bányató, amelyek még nem fagytak be, és most is meghorgászhatók!
Nagyon szerettem volna már horgászni… de hol? Szerencsére a csapattagjaim is hozzám hasonló módon fanatikus és elszánt horgászok és folyamatosan keresik azokat a vizeket, amelyek még nyújtanak némi halfogási esélyt a legzordabb időjárási körülmények közepette is. Bugyinszki Gábor a Haldorádó Feeder Team régi, meghatározó tagja, aki egész télen horgászik. December végén, január elején némi túlzással sokkolta az elvonási tünetektől szenvedő horgászokat a Facebookon és Instagramon megjelentetett gyönyörű pontyaival.
Hol lehet ilyenkor is pontyot fogni, hol nincs befagyva a tó? Íme, egy remek lehetőség MOST is! A vízterület neve: Orosházi Új homokbánya-tó. A magántulajdonban lévő, még bányaművelés (kitermelés) alatt álló tórendszer egyik 7 hektáros tava ilyenkor sincs befagyva és horgászható. A változatos mederszerkezettel bíró, 7-13 méteres mélységet rejtő tó kellően nagy víztömeggel és hőtartalékkal bír, amely -10 Celsius-fokig nem engedi a vízfelszínt befagyni. Persze a legkeményebb mínuszoknak már ez a tó sem tud ellenállni, így egy esetleges ide tervezett horgászat előtt mindenképpen célszerű a tógazdánál érdeklődni.
Régóta tervezgettük már Gáborral a közös horgászatot, amelyet végül az elmúlt héten tudtunk összehozni. Az időjárás napok óta változatlan volt, amely éjszaka mínusz 6-8, nappal pedig mínusz 2-3 Celsius-fokos hőmérsékletet jelentett. Szóval, nappal sem engedett egyetlen pillanatra sem a szorításából a hideg, de ami ennél sokkal zavaróbb volt, az a köd. Gyakorta a túlpartot is alig lehetett látni. A levegő magas pártartalma gyorsan kifagyott és mindent zúzmarával borított be. Gyönyörű látvány volt, de nem minden fa „örült” ennek egyformán, és gyakorta recsegve-ropogva törtek le ágai. De nemcsak a fákat és a nádast, hanem felszereléseinket és minket is beborított. Megkérdőjelezhetetlenül téli hangulat telepedett a tájra.
Nagyon bizakodóan, optimistán érkeztem Orosházára, de tudtam, hogy egyáltalán nem lesz könnyű dolgunk. Mivel filmet is szerettünk volna forgatni, még magasabban volt a mérce.
A helyválasztás során nem volt kérdés, hogy Gábor helyismeretére támaszkodtam. Ő pedig a tó egyik legjobb, legkedveltebb helyét, a „homokpadot” javasolta, ahol egymás mellett kényelmesen elfértünk.
A csalogatóanyagokat már előző este mindketten bekevertük, így ezzel sem kellett az időt húzni. Gábor a horgászatok során kitapasztalta, hogy ezen a vízterületen egyértelműen a magas halliszt tartalommal bíró, májas csalogatóanyagok egész évben rendkívül jól működnek. Tehát a kínálatunkban található Brutal Liver Micro Method Feed Pellet összekeverve a Top Method Feeder Brutal Liver etetőanyaggal – némi túlzással – pont ide lett készítve.
Csak ennyi a nyerő recept?! Ennyi! Ezt némi folyékony SpéciAdditive Szúnyoglárva kivonattal és fojtott csontival szokta még felturbózni. Mindent tudtam, de SOHA nem indulok neki úgy, hogy ne legyen nálam B, C és D terv…! Most is vittem még néhány jónak vélt keveréket, de mint később kiderült, ezek csak arra voltak jók, hogy várjam a nagy semmit.
Gábor az elején megmondta azt is, hogy mindössze kettő csali játszik az utóbbi 1 hónapban. Az egyik a Fluo Oldódó Lebegő Pellet - Édes Ananász, a másik pedig a TORNADO Wafter - Rokfort Sajt. Természetesen ezzel a két csalival kezdtem, de miután eltelt úgy kettő óra, hogy nem volt kapás, máris más, általam jónak vélt csalikkal próbálkoztam tovább.
Láttam Gábor arcán a huncut mosolyt, majd nagyon udvariasan csak annyit mondott, „Én ezeken már régen túl vagyok. Hidd el, nem a csalival vagy az etetőanyaggal van a baj, csupán türelmesen várni kell!”. Persze könnyű ezt mondani… ráadásul télen maximum 7-8 órát tudunk világosban horgászni és forgatni. Szóval, nem csoda, ha mielőbb szerettem volna már a kamerának is mutatni valamit. „No de meddig érdemes várni, meddig kell a végszereléket bent hagyni?”, szegeztem a kérdést Gábornak. „Minimum 45-60 percig, de időnként 1,5-2 órára is bent hagyom a végszerelékem, és akkor talál gazdára”. Gyorsan végigpörgettem magamban, akkor ez egy nap, egy bottal maximum 5-7 dobás, amely lehet, hogy ad halat, lehet, hogy nem… A tavon nem egyedül ültünk, négyen horgásztak velünk szemben és bizony ők sem remekeltek.
Felvettünk már mindent, beszéltünk már mindenről, „csak” halat kellett volna fogni és mutatni. Az én türelmem és lelkesedésem baromira fogyott, amikor Gábor finom spicce kapást jelzett. No, nehogy bárki is azt higgye, hogy derékba tekerte a botját a hal, 3-4 finom pöccintés volt látható a spiccen, amelyek maximum 4-5 cm-es húzások voltak. Gábor késlekedés nélkül bevágott, és megállt kezében a bot. Ahogy egyre jobban görbült a botja, úgy ment fel bennünk a pumpa. Az addigi fagyos hangulat egy pillanat alatt felforrósodott, alig vártuk, hogy megpillanthassuk a partközelbe érő halat! Nem voltak erőteljes kirohanásai, nem küzdött erősen, minden olyan tompa és lassú volt, de mit is lehet várni 3 fokos vízben? Az is csoda, hogy mozognak és táplálkoznak a halak. Amikor először áttörte a vízfelszínt, egyszerre kiáltottunk fel, hogy „De szép!”. Tett még néhány kört, majd a merítőben pihenhette ki fáradalmait a nap első gyönyörű tőpontya.
Nagyon fellelkesített mindez és újfent bizakodóvá tett. Frissítettem, újradobtam én is, de ezúttal nem akartam a világ végére (vagy pontosabban a tó túloldalára) dobni, csupán 50-60 méterre. És láss csodát, majd 1 óra türelmes várakozást követően, egy finom kapás után nekem is megállt a bot a kezemben. Nagyon jó érzés volt végre halat fárasztani. Nem volt egy kapitális példány, de PONTY, amely megdobogtatta a szívünket. A csali nálam a TORNADO Wafter - Rokfort Sajt volt. Miért pont ez, és miért pont most? No, erre én is szeretném tudni a választ!
Hirtelen felgyorsultak az események, rövid időn belül egy újabb szép, ezúttal tükörpontynak örülhettünk, amely ismét az én végszerelékemet találta meg, de azon már az ananász pellet volt.
Ez már a harmadik ponty volt ezen a napon, éreztem, hogy meg vagyunk mentve, ha több halat nem is fogunk, már egy szép filmet tudunk csinálni. Takács Péter kollégánk viszont másként látta… ugyanis a tükrös fárasztásánál (egyéb fontos ügye miatt) nem tudott jelen lenni, csak a végére ért vissza. „Szóval, egy pontyot még minimum kell fognotok!”, adta ki az utasítást. Amikor „rendelésre” kell ezt teljesíteni, az a legritkább esetben szokott összejönni.
Bambán figyeltem a spicceimet, amikor a hosszabbik, 4,2 méteres Royal Method Carp botom spicce megállás nélkül csavarodott a víz felé. Te jó ég, milyen gyönyörű kapás volt! A bevágás után éreztem, hogy az eddigi legnagyobb hal van a horgomon. Nagyon óvatosan fárasztottam, mert nagyon szeretettem volna megfogni. Szerencsére nem fogott akadót és a horog is tökéletesen akadt a szájában, így hamarosan fülig érő szájjal mutathattam a kamerába az újabb orosházi gyönyörűséget!
16 óra után, az egyre sűrűsödő ködben annyira kevés volt már a fény, hogy operatőr kollégánk kérésére értékeltük a napot, majd elbúcsúztunk a nézőktől. Persze a botjaink mindvégig a tartóban voltak, titkon abban bízva, hogy valaki mégis rátalál egyikőnk csalijára. És így lett!!! Már bőszen pakoltunk össze, amikor Gábor spiccén újabb finom pöcögtetések voltak láthatók, a bevágás után megállt a bot a kezében. Azt hittük, hogy leakadt, de nem, megmozdult és nagyon lassan közelített a parthoz. Amikor a hal már a part előtt forgolódott, akkor szembesültünk vele, hogy milyen nagy. Alig fért a merítőbe is a csodaszép tükrös. Amikor megemeltem, már tudtam, hogy 10 kg felett van. Nem mértük, mert nem a súlya számít a halnak, de biztosra veszem, hogy közel volt a 15 kg-hoz. Ennél szebben nem is fejezhettük volna be a napot!
Ami még érdekes, hogy Gábor olyan csalival fogta meg a nap halát, amelyet még reggel tűzött fel a csalitüskéjére. A hideg vízben a Fluo Oldódó Lebegő Pellet Édes Ananász sokkal lassabban oldódik, mint melegebb vízben, így akár 6-8 órát is kibír. Amikor frissített, újat dobott, megdörzsölte a csalit, lemorzsolva róla a felpuhult részt, de nem tűzött újat a helyébe. Amikor a nagy szájból kifordítottuk a horgot, akkor a csali a tüskén már csak 7-8 mm lehetett, és lám, a halnak ez kellett!
Mi a mai nap tanulsága? SOHA ne add fel, mindig van remény és mindig táplálkozik a hal, csak kellően türelmesnek és kitartónak kell lenni. No meg persze nem árt olyan etetőanyagot és csalit adni nekik, amelyet ekkor is szívesen fogyasztanak! Kívánom nektek is, hogy mielőbb horgotokon legyen az év első pontya!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Videó: Takács Péter