Az esztendő talán utolsó jégmentes időszakát kihasználva egy olyan vízterületre látogattam el, ahová több mint két évtized után térhettem vissza. Ifjúsági horgászként szerzett élményeim helyszíne az évek alatt alaposan megváltozott, azonban nagy reményekkel és boldogan foglaltam el horgászhelyemet a vízparton. December végén, az erősen lehűlt vízben, gyakorlatilag mindenféle helyismeret nélkül vágtam neki a horgászatnak...
Az elmúlt esztendő lényegesen kevesebb horgászati lehetőséget kínált számomra, mint az azt megelőzőek, így igyekeztem azokat minél inkább tartalmassá tenni. Kedvelem azokat a horgászatokat, amelyet igazi kihívást jelentenek, így előszeretettel keresem fel a különféle vadvizeket – elsősorban a Duna folyó szakaszait –, ugyanakkor időnként ellátogatok olyan vízterületekre is, ahol már nagyon régen vagy korábban még sohasem jártam. Bevallom őszintén, számomra mindig is vonzóbbak a hideg vízi horgászatok, hiszen ilyenkor egy-egy hal megfogása többszörösen felértékelődik. Különösen igaz ez akkor, ha nem egy intenzíven telepített tavon, hanem vadvízi körülmények között vagy egy addig teljesen ismeretlen helyen próbálkozom. A rohamos tempóval hűlő időben folyamatosan szűkül azon vízterületek köre, melyeken jó eséllyel számíthatunk a ponty kapására. Már gyermekhorgászként, hosszú évekkel ezelőtt megdőlt számomra az idősebb horgászok által sokat hangoztatott elmélet, miszerint a ponty – és minden más békéshal – ősszel az iszapba bújva tavaszig elvermel és addig nem táplálkozik. Jó ellenpéldák erre a rendre sikeres lékhorgászataim, illetve a legzordabb körülmények között megfogott halaim, melyek azt igazolják, hogy a ponty az év mind a 365 (szökőévben 366) napján fogható!
Horgászatom helyszínéül a Pest megyei Veresegyháza közelében található ivacsi Haldorádó Horgásztó szolgált, melyről essék is néhány szó: A tó területe mintegy 5,8 hektár, az átlagos vízmélység 2 méter körül van, medre enyhén iszapos. Az egykori lápos terület kotrásával, valamint a Sződrákosi-patak, illetve a Folyás-patak duzzasztásával jött létre 1987-ben. A tó területe impozáns látványt nyújt az ide ellátogató vendégek számára, partját nádfalak övezik, a nyári melegben a parti fák árnyéka nyújt menedéket. A tó rendkívül tiszta vizű, köszönhetően a patakoknak és a természetes forrásoknak, melyek közvetlenül táplálják. A tó területén mozgáskorlátozott horgásztársak számára kialakított horgászhelyek is találhatók az összesen 65 kialakított horgászállásból. Halfauna tekintetében viszonylag színes a paletta, hiszen szép és egészséges pontyok mellett nagytestű ezüstkárászok, keszegfélék és kapitális amurok élnek a vízben, de a ragadozóhalak állománya, különösen a süllőé is jelentős. Mind a finomszerelékes, illetve feederbotos horgászok, mind pedig a bojlis horgászok megtalálhatják itt a számításaikat. Az infrastruktúra folyamatos fejlődésének eredményeképpen minden igényt kielégítő faházakban foglalhatnak szállást a több napra érkező látogatók. A közelben számos kikapcsolódási és kirándulási lehetőség is adott, többek közt kemping és termálfürdő is található, ezenkívül kiemelkedik a veresegyházi medveotthon, ahol egyéb más állatfajok is fellelhetők.
December végéhez közeledve az időjárás önmagát meghazudtolva csábított a vízpartra, nem is kívánhattam volna ennél jobb horgászidőt. Kora reggel ugyan elég csípős, hideg idő fogadott, de a későbbi napsütés hatására az időjárás csaknem a tavaszt idézte, ámbár később, a nap második felére az egyre inkább megélénkülő szél intenzív esőzést és lehűlést hozott. E horgászat alkalmával szinte teljesen magamra voltam utalva, hiszen a vízről semmilyen érdemleges információval nem rendelkeztem. A napijegy megváltása után találomra foglaltam el az egyik horgászhelyet. A tavat nem is olyan rég még vékony jégpáncél fedte be, az enyhülés hatására azonban néhány napra szabaddá vált a vízfelület, így ezt igyekeztem kihasználni. E horgászat során method feeder módszert alkalmaztam egy markáns, sötét színű etetőkeverékkel és kisméretű csalikkal kombinálva, de az édes ananász ízesítésű oldódó-lebegő fluo pellet sem maradhatott otthon. A tartalmas, új BlendeX etetőanyagok az előzetes tesztek során is ígéretesnek bizonyultak, ezek közül kiemelkedik a TripleX fantázianevű változat, mely az édes, a fűszeres, valamint a hallisztes ízvilágot fuzionálva egy nagyon különleges keveréket alkot. Különösen jól jöhet ez az etetőanyag akkor, amikor nincs időnk kikísérletezni, vajon melyik íz lehet az adott vízterület halai számára leginkább kívánatos. Számtalan írásomban megemlítettem, hogy az egész világon egyetlen olyan etetőanyag és csali sem létezik, mely mindig és minden körülmények között eredményes. Csodacsali tehát nincs, nem is volt és nem is lesz. Tény, hogy a folyamatos és innovatív fejlesztő munka eredményeképpen egyre több újdonság lát napvilágot, azonban hiába a legjobb minőségű összetevőket tartalmazó termék, ha annak felhasználási és alkalmazási módjairól nincs elegendő ismeretünk. A sikerhez önmagában a csúcsminőségű csalogatóanyagok használata sem nyújt garanciát, ha nem rendelkezünk kellő gyakorlattal. Mindezek hiányában gyakran előfordul, hogy egy előzetesen ígéretesnek tűnő termék végül csalódást okoz, hiszen így nem hozza azt az eredményt, amit előzőleg elvártunk tőle, pedig könnyen előfordulhat, hogy csupán egészen apró dolgokon múlott volna a siker. Érdemes tehát a vásárlás előtt egy adott termékről mindenképpen tájékozódni és minél több információt, ismeretet beszerezni!
A horgászat során két különböző távot vettem célba a 360 cm hosszú feederbotokkal. Az egyik készséget 40 grammos method kosárral nagyjából 65 méterre vetettem be fixen, az egykori patakmeder vélt helyére, míg a kisebb, 30 grammos kosarat úgy 30-35 méterre, amolyan kereső horgászathoz használtam. Csaliként az egyik előkére a BlendeX Pop Up széria legújabb tagjai közül a TripleX Hydro változata került, mely tökéletesen kikönnyítette a 12-es méretű Gardner Dark Mugga horgot, a másik végszerelék csalitüskéjére pedig kezdésként a jól bevált édes ananász fluo oldódó-lebegő pellet került 12 mm-es méretben. Mindkét orsó dobjára 0,22 mm-es Team Feeder Super Sensitive zsinórt csévéltem. A hideg vízben eddigi tapasztalataim szerint a kis mennyiségű, ám kellően aromás keverékek voltak inkább sikeresek, melyhez a BlendeX Serum ugyancsak TripleX névre keresztelt változatát választottam. A sűrű, jól tapadó, rendkívül intenzív aromából nem kell sok, tényleg egy-két csepp elegendő, így a tégelyben két külön rekeszben elszeparált szérum rendkívül gazdaságos megoldást kínál. Az etetőanyag bekeverése, majd alapos átrostálása során igyekeztem kellő időt és energiát fektetni arra, hogy homogén állagú, jól tapadó, de a hideg vízben is gyorsan bontó keveréket kínálhassak fel a halak számára.
A horgászat megkezdése előtt hosszasan kémleltem a víz felszínét, hátha sikerül esetleg halmozgást fellelni, melyre azért az alig néhány fokos vízben elég kis esély mutatkozott. Némi meglepetésre azonban a reggeli tükörsima tó felszínén kisvártatva megpillantottam egy ponty fordulását, jól látható volt vöröses úszója, amint alábukik a víz felszíne alatt. Be is vetettem a kereső készségemet nagyjából az észlelt halmozgás helyére, a másik készség pedig jóval távolabb, a velem szemben lévő, összefüggő nádfal előtt várta a halak érdeklődését. Tapasztaltam azt is, hogy ha egy adott helyen halmozgást látunk, az még egyáltalán nem garancia arra, hogy azokat táplálkozásra is lehet bírni, míg egy látszólag csendes, kihaltnak tűnt részen sorban jelentkezhetnek a kapások.
A távolabbra bevetett készségen nem kellett sokáig várnom a kapásra, perceken belül megkívánta az első ponty az itt első ízben felkínált újdonságokkal teli kosarat és az abban rejlő élénksárga színű finomságot. Az erősen lehűlt víz ellenére elég határozott kapással jelentkezett, és a fárasztás során sem adta könnyen magát. Ilyentájt minden kapást meg kell becsülni, hiszen tél van, így különösen felértékelődik minden megfogott hal. Feltűnt, hogy amint a nap magasabban jár, a távolabbi készségen gyakorlatilag megszűntek a kapások, és egyre inkább a kereső horgászat vezetett eredményre. Talán a napsütés hatására a tó mélyebb részén összegyűlt pontycsapatok is megmozdultak a sekélyebb, partszéli víz irányába, és néhányat sikerült is közülük táplálkozásra ingerelni. Fontos szempont volt a továbbiakban a felkínált csali mérete. A nagyobb méretű, 12 mm-es oldódó-lebegő pelletekkel az első két megfogott ponty után sehogy sem sikerült kapásra bírnom a halakat, hiába is próbálkoztam. A csaliváltás után megtört a jég, a kisebb méretű, BlendeX Hydro csalik meghozták a sikert az ugyanoda bevetett készséggel. Az, hogy ugyanazon végszereléken, egy teljesen egyforma összetételű és állagú etetőanyag közepén felkínált csalik közül később miért pont a kisebbet választották a halak, talán örök rejtély marad, mindenesetre megdőlni látszik az a sokak által hangoztatott tévhit is, miszerint a method feeder horgászat során a csali igazából nem mérvadó. Gyakran előfordult, hogy a felkínált csali színe, formája, nagysága vagy éppen a horog mérete, illetve az előke hossza befolyásolta szignifikánsan a hatékonyságot. A tóban szép számmal élnek nagytestű ezüstkárászok, melyből sikerült is néhányat elcsípni, de jelenlétük nem volt zavaró.
A kora délutáni óráktól kezdve azonban gyökeres változás állt be az időjárás tekintetében. A kellemes, napos időt hirtelen feltámadó szél váltotta, majd rövidesen a végeláthatatlan, vastag felhőzetből intenzív esőzés kezdődött. A kapások egyik pillanatról a másikra megszűntek, így mindkét szereléket a tó távolabbi részére vetettem be annak reményében, hogy a halak visszahúzódtak a mély, csendesebb vízbe.
Az egyre jobban rázendítő eső és a csípős, hideg szél sem tántorított el a horgászattól, élveztem annak minden pillanatát. Napközben a megbízott halőr, illetve horgásztársam közül is néhányan látogatást tettek nálam, akikkel jó hangulatú, tartalmas beszélgetésekbe elegyedtünk. A nap második felében jelentősen visszaesett a kapások száma, inkább az ezüstkárászok aktivizálták magukat, pontyot már csak elvétve tudtam fogni. Ugyanakkor nem egy intenzíven telepített tavon horgásztam, télen, így nem is olyan meglepő, ha nincs egész nap pontydömping. Minden egyes horgászat okot ad arra, hogy kísérletezzek, változtassak, újat tanuljak, hisz abból sohasem elég.
A vízparton töltött órák minden előzetes várakozásomat felülmúlták, hiszen amellett, hogy tökéletes kikapcsolódást nyújtottak, a halfogásra abszolút nem lehetett panaszom így, december végéhez közeledve. A horgászat befejezése után elégedetten, szép élményekkel gazdagodva tértem haza. Rövidesen felkeresek olyan környékbeli vízterületeket is, ahol szintén nagyon régen jártam, és az ott szerzett tapasztalatokat egy következő írásban tárom a nagyérdemű olvasóközönség elé. Minden kedves horgásztársamnak élményekben gazdag, kellemes kikapcsolódást kívánok a vízparton!
Írta: Holler Imre
Fotók: Holler Imre
