Ebben az évben is a Balatonnál tölthettem családommal egy hetet. Ezt kihasználva becsempésztem egy feeder- és egy pickerbotot a bőröndök közé. Na persze elsősorban nem horgászni mentem, de arra gondoltam, ha már ott vagyok, akkor ezúttal engedek a kísértésnek. Megpróbáltam egy esti strandpecát! Tapasztalataim más, a Balatonnál nyaraló horgásznak is hasznára válhatnak
A munkahelyem üdülője szerencsére igen közel van a siófoki Ezüstparthoz, ezért egy könnyű, kétperces séta után már kint voltam a parton felmérni a terepet. Az előző évekkel ellentétben a partközelében is megfelelő volt a vízmélység, így nem kellett máshová mennem mélyebb vizet keresni.
Nem vágtam bele egyből, előtte úgymond edzettem, persze ne egy komoly edzésre gondoljon senki. Sokkal inkább csak próbálgatásra. Ez kétszer egy órás délutáni horgászatot jelentett, amiből a legfontosabb tapasztalat az volt, hogy a giliszta sokkal inkább nyerő csali, mint a csonti. Rengeteg 20 dekagramm körüli dévér volt jelen ezen a részen, és lehetett számítani pontyra is.
A taktikámat a következő eszközök segítségével alakítottam ki:
A pickerboton 16-os zsinór, a gubancgátló csövön 14 gramos ólom volt, a 16-os horogra pedig egy szál giliszta került. Az etetést egy, a parttól 30 méterre elhelyezett bójához hordtam be, ebbe főtt szemes terményt raktam, elsősorban búzát és egy kis kukoricát.
Alkalmi bójának egy félliteres üdítős flakont neveztem ki, az éjszakai horgászat miatt beletettem egy világítópatront is.
A feederen sokaknak durvának tűnő 25-ös zsinór feszült, a végszereléken itt is használt gubancgátló csövön azonban feederkosár volt, a zsinór végén pedig egy 5-ös horog, amire egy szem csemegekukoricát és egy szál gilisztát tettem. A kosárba szánt etetőanyagot egy kicsit pontyosabbra vettem, és beleraktam a megmaradt csontit is.
Az előkészületek után bevettetem mindkét szereléket, és türelmesen vártam.
Igazán még el sem rendezkedtem magam körül mikor megrezdült a picker spicce. Gyors bevágás: valami mintha lenne rajta! Hopp, egy sneci. A példáját követték társai is.
Bizonyítván, hogy valóban sok a küsz, az etetésen elkezdett rabolni a balin. De annyira, hogy már elgondolkodtam azon is, hogy feladom felépített taktikámat, és megpróbálok egy balint megcsípni.
De akkor mi lesz a dévérekkel, na és az esetleges pontyokkal? Nem változtattam, inkább vártam türelmesen. A sötét beálltával úgyis alábbhagy ez a nagy balin ribillió.
És valóban, még a sötétedés előtt eltűntek a snecik és velük együtt a balinok is.
Addig csak a pickerre volt kapásom, igaz, a sneciknek nehéz lett volna megbirkózni a kukorica-giliszta szendviccsel. Ekkor végre rezdült a feeder spicce is. Már a megakasztás pillanatában éreztem: ez jobb hal lesz. Persze a fárasztás az erős felszereléssel nem sokáig tartott, a tettes viszont egy szép pikkelyes ponty volt.
Ezután teljesen a feeder vette át a főszerepet. Szűk tízperc múlva újabb kapást észleltem rajta. A bevágás után ennél is éreztem, hogy nem kis hal, és azt is, hogy nem dévér és nem is ponty: ez bizony egy szép kárász! Meglepettségemnél csak az örömöm volt nagyobb, hiszen nem számítottam ilyen nyílt terepen kárászra. De úgy látszik, a strandolók eltűnése után a pontyokkal együtt ők vették át a terepet. Ezt támasztotta alá következő fogott halam is, amely szintén kárász volt.
A harmadik kárász után, amelyek mindegyike a feedere jött, kezdett gyanússá válni a dolog: a pickerre vajon miért nincs kapás? Két dologra gondoltam: a feederkosárral állandóan friss etetőanyagot juttatok be, ezért jobban odahúzza a halat, vagy egyszerűen kukoricát kéne tennem a pickerbotom horgára is.
Az egyszerűbb megoldást választottam, nevezetesen kukoricát tettem a giliszta mellé, és lám, végre megrezdült a picker spicce is. Bevágás, szépen dolgozik a botom: ez bizony egy bajszos kárász, vagyis egy kisponty! Ettől fogva felváltva volt kapásom mindkét boton.
Sötétedés után viszont rájöttem, hogy nem jött be a számításom a bójával. Hiába tettem bele világítópatront, nem láttam belőle semmit. Szerencsére azért eddigre belőttem magam, ezért továbbra is az etetésen tudtam horgászni.
Erről sajnos sikerült megbizonyosodnom. Az egyik dobásomat hosszúnak becsültem, ezért egy kicsit közelebb húztam a szerelékem, azaz húztam volna, de valamiben elakadtam. Igen ám, de nyílt vízen mi lehet, amiben el lehet akadni? Mi más, mint a bójám… No sebaj! Legalább reggel nem kellett korán kijönnöm, hogy eltüntessem a fürdőzők megérkezése előtt.
Természetesen tovább horgásztam, hiszen az etetést nem húztam a partra. Sikerült még egy kispontyot és jó pár kárászt fognom a közeledő vihar előtt, ami elől épphogy be tudtam menekülni a nyaralóba. Végeredményben egy tucat 30 dekás kárász és három darab ponty esett zsákmányul, melyekből egy lehetett méretes. Az tervezem, hogy legközelebb feltolós úszóval fogom meghorgászni ezt a részt. Ezt viszont csak a következő év nyaralásával egybekötve tudom megtenni. Tehát folytatás jövőre!
