Idén először horgásztam Haldorádó etetőanyaggal, és meglepő volt az eredmény! Tavaly folyóvízre váltottam jegyet, szerettem volna megismerkedni komolyabban a folyóvízi feederezéssel. Az ott használt Sajtos Bajszos etetőanyag már bizonyított nekem, kíváncsi voltam arra is, hogy a Haldorádó Nagy Dévér mit tud. Idén ismét a közeli egyesületi vizünkre látogattam ki - már nem először és kisebb-nagyobb sikerrel -, viszont most először jutottam hozzá a kipróbálandó etetőanyaghoz. Lássuk, milyen eredménnyel!
Izgalommal készültem a másnapi horgászatra, mert végre a finom, édes illatú etetőanyagom pihen a kocsimban, a Haldorádó „Nagy Dévér”, és reggel peca lesz! :-)
Azt viszont sajnálattal vettem tudomásul, hogy a hozzá való aromát nem bírtam összekaparni ebben a nem kicsi városban! :-( Hogy lehet az, hogy egy ekkora városban, ahol a környéken tavak és folyók hada található, nem kapok Nagy Dévér aromát?! Így hát nehezen (összesen 2 kilogramm Nagy Dévér etetőanyagot tudtam szerezni Győrben), korai keléssel, de nem letörve indultam fél 5-kor a Marcal-tó mellett lévő Patkóra pecázni.
Korán érkeztem a partra, de már a sötétben láttam egy-két elvetemült kolléga villódzó fényeit. Szokásos helyemre ültem, idén már 12-szerre talált a nádasban lakó kisegér a parton :-)
Megkezdtem az etetőanyag bekeverését. Eszembe jutott, hogy van nekem a hűtőben egy kiszakadt zacskójú magmixem, és arra gondoltam, hogy ugyan keszegre szeretnék horgászni, de ha lerostálom a magmixet, akkor a nagyobb kukoricaszemeket kiszedegetve egész íncsiklandó kis keveréket kapok. Ez volt a kisegítő ötletem, ha már aromát nem sikerült vásárolnom.
A zacskót kibontva megcsapta az orromat a finom illat! Na de most komolyan kérdezem a kollegákat: őszintén, senkinek nem jutott eszébe beleharapni ebbe a finom, illatos süteményre emlékeztető keverékbe? :-D Nem kell válaszolni! Tudom a választ! :-) Természetesen én is megkóstoltam már többször, és az aromás flakonba is beledugtam az ujjam - egyfajta eléggé édes, mégis picit talán fűszeres, csípős ízt éreztem.
Etetőanyag bekeverve, következhet a többi előkészület, míg az őrlemény szemcséi megszívják magukat nedvességgel! Horgászláda felállítva, merítő kéznél - jöhet a peca.
Mivel ez idáig az egyéb etetőanyagokkal a sekély, maximum másfél méteres vízben a nem túlzott gombócozás vált be, most is csak 5 darab öklömnyi gombócot dobtam finoman a kiszemelt helyre. Matchbottal álltam neki horgászni, egy 4 + 3 grammos úszóval szépen meg lehetett dobni a maximum 25 méteres távolságot. Előkének 0,08 mm-es zsinórt használtam és 18-as Sensas horgot (ez vált be az elmúlt hetekben).
Közben a víz teteje életre kelt, azonkívül, hogy előttem pezsgett a víz, még oda is vert néha valami rablóféle. Szépen meg is jött az első hal 10 perc után.
A következőre viszont vártam úgy fél órát. Nem is értettem ,de talán a finom spekulatius vonzotta őket jobban, mint a 3 szem piros pinki.
Aztán megint viszonylag hosszú idő telt el, míg megjött a következő kapás. Nyugtalan voltam, nem értettem, mi történik. „Biztos nem esznek”, mormoltam magamban.
Az elmúlt horgászataim során egész jól tudtam koncentrálni a halakat, de nem fogtam túl sokat, amit betudtam a márciusnak. Mivel ráérős voltam, a kapások között két szem csontival és egy 15 grammos etetőkosárral bedobtam szeretett Garbolino pickerbotomat is.
Üldögéltem a botok mellett és azon gondolkoztam, mit is tehetnék, mert a jelek szerint a halak ott vannak, valamiért mégsem tudok belőlük többet fogni… Úgy döntöttem, ráállok a pickerre. A matchbotra egy szem kukoricát tettem egy szem csontival és a szereléket kissé oldalra dobtam (hátha benéz egy potyka…), pickerbotomra pedig a versenykörülmények között horgászó pecásoktól gyakran hallott (jobban mondva a videókban látott) 1 méteres előkét kötöttem, valamint 5-10 percenként újat dobtam, ha volt kapás ha nem! Az etetőkosárba tömött dévércsemegével repül be a szerelék, és amint eltelik 3-5 perc, ezt ismétlem újra és újra.
Tökéletes! Az 5-6. dobástól pici pöccintéseket látok a spiccen, de nem vágok be, várok. Aztán megint dobok, újra pöcc-pöcc… valami nincs rendben. A csontim legtöbbször megtépázva jön ki, vagy akár üres horgot tekerek ki. Elhatározom,hogy az apró kis pöccintésekre vágok be - és láss csodát, szép dévér tekereg a horgon. Hallelúja! :-D Végre!
Ezután felgyorsulnak az események: bár finom kapásokkal, rendre jönnek a dévérek. Nagyon örülök, a spekulatius keverék (Haldorádó Nagy Dévér) szépen vizsgázik… Arról nem is beszélve, hogy megfogom az idén eddig legnagyobb dévéremet - majd 70 dekás! - és még két gyönyörű vörösszárnyút, az egyik vagy félkilós! Soha nem láttam még ekkorát!
Mindezt összegezve úgy gondolom, ennél jobban nem is vizsgázhatott volna az ezzel kedvencemmé váló keverék. A jelek szerint nem csak nekem ízlik ez a finom „süti”! :-) Nagyon jó kis peca volt, elfáradtam, de megérte :-)
Reménykedem benne, hogy a győri horgászboltok hamarosan beszerzik az elkövetkező pecáim alapkeverékét, a Haldorádó Nagy Dévért és a hozzá illő Haldorádó Aroma Tuning Nagy Dévért!
Rezegjen a spicc!
Csöndes István (VazzaPi)
