Az elmúlt hetekben kimerítő részletességű anyagot olvashatott minden érdeklődő a rakós botról és minden hozzá tartozó, általam fontosnak ítélt tudnivalóról, a botok származásától azok kiválasztásáig, kiegészítve a fontosabb tartozékokkal. Ez az anyag nem a rakós botos horgászatról szólt, sokkal inkább annak eszközét, a rakós botot mutatta be A-tól Z-ig. Megígértem, hogy a sorozatot egy videóval zárom le. Szavamat tartottam: Takács Petivel egy szép tó partján elkészítettük a vizuális változatot és néhány ponttyal tettünk pontot a film végére.
A forgatás helyszíne a Lipótfai-víztározó partja volt. Ez a 6,5 hektáros tó a Somogyi-dombság szívében, Lipótfa és Bánya falvak között terül el.
Minden szükségesnek ítélt eszközt a partra készítettem és vittem magammal egy kevés etető mag-mixet is, bízva abban, hogy ha a forgatással - amely elég száraz anyagnak tűnt - időben végzünk, akkor fogunk néhány halat is.
Peti profi munkájának köszönhetően a forgatás gyorsan és jól ment. Én kívülről tudtam, mit és hogyan akarok bemutatni, Peti is ismerte az anyagot, így ő is tudta, mit és hogyan kell lefilmezni. Az időjárás-felelőssel is le volt egyeztetve minden, így az is jó volt.
Mindent sikerült bemutatni, ami a cikkekben szerepelt, sőt a filmet végignézve még élvezetesnek is találtam azt. Pedig nem szeretem saját hangomat hallgatni és saját magamat nézni több mint egy órán keresztül.
A filmet nézve szembesül az ember azzal, hogy a hosszú évek alatt milyen hatalmas ismeretanyagra tett szert, és milyen nehéz azt a mai rohanó világban ilyen rövid idő alatt megfelelően átadni. Egy jó ismerősöm mondta egyszer egy verseny előtt, hogy „szeretne annyit tudni, mint amennyit én már felejtettem!”
A viccet félretéve, valóban nehéz szelektálni, hogy mi a hasznos és kevésbé hasznos információ, nehéz egy ilyen átfogó anyagot elkészíteni úgy, hogy azt adja vissza a film, ami elkészítésének a célja volt. Nagyon bízom benne, hogy sikerült, és hogy aki megnézi, hasznosnak fogja tartani.
A film rövidített változata itt is megtekinthető. A teljes változat is rövidesen elérhető lesz, illetve aki igényli, az rakós bot vásárlásakor egy példányt ingyen kaphat is - mondhatnám, jár a bothoz.
A sikeres forgatást követően egy kis horgászatra is jutott idő. A tározó halállománya elsősorban nyurgapontyból áll, köszönhetően annak is, hogy a víz sokáig parlagon volt, benne a vízfolyásokból belekerült halak szaporodtak el. Így a szép számú nyurga mellett jól fogható még a compó is, az aranykárászt már sajnos kiszorította az ezüstkárász. A telepítések során került még bele tőponty és tükörponty, illetve amur és süllő is. Még régen, egy „jóakaró” dobott bele néhány törpeharcsát, melyek olyan mértékben elszaporodtak, hogy kemény kukoricán kívül mással lehetetlen más halat fogni. Azt viszont minden fölveszi. A tavat még a bojlisok sem fedezték fel, így a halak megmaradtak „vidéki” halaknak, fittyet hányva a mai modern pelletes, bojlis világnak, csak a kukoricát ismerik.
Ennek megfelelően csak tejsavas erjesztésű szemes anyagot etettem. Az alapetetés csészével ment be, majd lőttem köré egy kevés szintén tejsavas erjesztéssel készült kukoricát is.
A törpeharcsák miatt a horogra is a kukoricából került csali. Pontosabban a horogra kötött hajszálelőkére.
A 17-es fluorocarbon előkére először egy quickstop került, majd így kötöttem föl a horgot. A csali két szem fűzött kukorica volt.
Úszónak a CARPERIOR széria 0,05 és 0,1 g-os méretű modelljét szereltem. Sekély és nem áramló vízen mindig előnyben részesítem a gyakorlatilag súly nélküli úszókat. Még a legóvatosabb hal sem vesz észre semmit és gyanútlanul veszi fel a csalit.
Próbálkozásomat a berakást és két rontott kapást követően siker koronázta egy szép nyurga jóvoltából.
A halak szépen ráálltak az etetésre, egymás után fogtam őket. Hogy szavam hiteles legyen, még egy compó is beköszönt a két szem fűzött kukoricára.
Néhány ponty után Péter vágyakozó tekintetét látva, felkínáltam neki a rakóst, így zárszóként ő is fogott legalább öt pontyot.
Tudva, hogy Péternek még sok kilométere van hátra, befejeztük a horgászatot és készítettünk egy képet a halakról.
A compó kivételével a halak mindegyike nyurgaponty volt, méretük meghaladta a 30 centit, de súlyuk a kilót nem.
Ezzel a búcsúhorgászattal zártuk le a filmet és tettük kissé „nyálkássá”, hogy csökkentsük tényszerű szárazságát. Reményeim szerint elnyeri az érdeklődők tetszését. Íme, a film rövidített változata:
A következő film már konkrétan a rakós botos horgászatról fog szólni. Bemutatom annak technikáját, a szerelékek elkészítését és a horgászat módját is.
