Szabolcs telefonja még a munkahelyemen ért. Régóta terveztük, hogy csinálunk egy márnás írást, de vagy a vízállás, vagy az időjárás nem volt megfelelő, vagy márnáknak a hírét sem láttuk még. Ahogy stabilizálódni látszott a vízállás, minden reményünk megvolt, hogy a márnák is megjelennek a szokott helyükön ősszel.
Három órakor szinte együtt értünk a gönyűi strand alsó szakaszára. Az előző napihoz képest 10 cm-rel volt magasabb a vízállás, de még meghorgászható volt az a 13 méter távolságban található határozott törés, ami mögött a márnákat próbáltuk horogra csalni.
Rakós bottal és pickerrel kívántuk felkínálni a csalit a torpedótestű erőgépeknek. Az eddigiekben a rakós bot bizonyult eredményesebbnek, vagyis inkább kevésbé problémásnak. Pickerbottal is meghorgászható a mederszakasz, csupán egy veszélye van a horgászatnak. Nagyon közel kell horgászni a majd méteres medertörés széléhez, és az erősen áramló víz gyakorta benyomta az ólmot a törés alá. Nagyon sok elakadás, szakítás kísérte a horgászatot. A legfájóbb persze ez akkor, amikor a keményen védekező hal „fűrészeli” el a zsinórt a törés szélén levő köveken, vagy a köveken lakó kagylókon. Mindezek ellenére nem reménytelen a feladat.
Gyors etetőanyag keverés: teljesen kommersz alap sajtos etetőanyag, sajtliszttel „illatosítva”, nehezítésnek folyóvízi agyag került még bele. Igazán fogóssá a belekevert élő anyag és a rádobott, kővel ragasztott csontkukac tette.
Az alapozáskor két dologra kell itt figyelni: az egyik, hogy ne guruljon el a kemény márgás talajon a gombóc, tehát ajánlatos ellapítani kissé; a másik, hogy lehetőleg ne dobjuk túl a spiccen.
A gombócolás után nagyon egyszerű szerelék készült: a 0,20 mm-es főzsinórra a 40 g-os ólom fölé egy alig fél g-os, vastag antennájú úszó került, az ólom alá egy gumiütköző, majd egy forgó. Ebbe hurkolta Szabolcs a 17-es előkét, amire 8-as méretű horog került. A 2 m körüli vízben igen nagy erővel rohan ki a márna a gyakorlat szerint, ezért aztán nem árt, ha megfelelően erős a rakós bot is ehhez!
Amíg szerelék elkészült, addig elült a gombócok zuppogása okozta zaj is. Mindjárt az első betolás és csali-fellibbentés után koppintós kapás érkezett, gyanúsan nem „márnás”, bevágásra nem is akadt. A csontik végének összeroppantása is inkább valami vehemens keszegfélére utalt. A következő kapás nem hagyott kétséget. Hirtelen eltűnt az úszó, és azzal a lendülettel tört is a hal felfelé, a vízfelszín alá görbítve a spiccet. Nyúlt a jól befeszített, vastag csőgumi.
Párhuzamosan menekülne a márna a parttal, de még mielőtt koppanásig nyúlna a gumi sikerül megfordítani. Innentől már egyszerűbb a helyzet, még próbál egy kanyarral a mély meder felé törni, de már könnyebb visszaverni ezt a kirohanást. Néhány perc és a törés fölé emelkedik, gyors szákolás - megvan az első!
Friss csali, egy gombócnyi, kővel ragasztott csonti a spicc fölé egy méterrel, és jöhet a következő.
Stabilan áll a negyven gramm odalent, néha egy kis emeléssel 10-15 cm-t lejjebb viteti Szabolcs.
Egy emelés-visszatétel után már bólint is bele újból a spicc a vízbe, kemény harcos fárasztása folyik. Az előbbi koreográfia ismétlődik, kirohanás felfelé, fordítás, felhúzás a medertörésből és szákolás.
Közben megérkezik Zolika, bevetésre kerül a Power Picker. Feljebb a folyón part és mederalakítás folyik, meglehetősen sok hordalékot hoz a víz, ez sem könnyíti a fenekező horgászatot. Az etetés alatt álló, az elsodródó csalit váró halak közül próbál ezzel a módszerrel halat fogni Zoli. Ez első két próbálkozást akadás, szakítás, szerelés követi. Az 50 grammos picker ólmot néha bekeveri a „limány” a törés alá, nehéz onnan kivenni épen. Persze durvább felszereléssel, nagyobb ólommal mindez kivédhető lenne, de a viszonylag finom felszereléssel fogott márnának „más íze van”!
Nem telik el sok idő, máris bólint a feltámasztott picker spicce, és csak tartani kell a folyamatos húzás ellen. Gyönyörűen hajlik a bot, keményen védekezik a hal. Miután sikerül felkényszeríteni a veszélyes zóna fölé, már gyorsan szákba kerül.
Csalizás, vissza a nyerő helyre. Sikeres bevágás egy beleütős kapásba egy csúf gébet eredményez. Sajnos nagyon sok van ezekből, néha mást sem lehet fogni az etetésen.
Közben Bübü újra sikerrel fáraszt egy márnát, és nem sokkal azután Zolika is kivezényelt még egyet.
Ütős kapás a rakóson. A bevágás után máris a víz tetején pacsál a hal. Hiába, a márnának szánt kemény bevágás szinte feltépte a jászt a fenék közeléből.
Ritkulnak a kapások. Fél öt körül jár. Azt pontosan egyikünk sem tudja, miért áll le a kapás, de eddig minden nap így történt. Egész nap fogható a márna ezen a szakaszon, majd az este közeledtével megszűnt a kapás.
Nem bánkódik egyikünk sem, ma is nagyon szép halakat adott a nagy folyó. Csak tartson ki még a jó idő és vízállás egy darabig! Köszönjük, Duna!
