A nagy folyó kiszámíthatatlansága, változatossága és vadsága minden alkalommal ámulatba ejt. Amikor már azt hiszem, hogy kiismertem és nem tud újat mutatni számomra, akkor döbbenek rá, hogy valójában még nagyon sok dolgot nem tudok a Dunáról és a benne élő halak viselkedéséről. Késő ősszel több új helyet is felfedeztem és eredményesen horgásztam meg. Ezek közül az egyik helyen rakós bottal, a part szélében tudtam pontyokat fogni! Hogyan lehet a Duna vad harcosait a hosszú bottal megszelídíteni? Az írásból minden kiderül!
A természetes vizek sikeres horgászatát döntő módon befolyásolja a helyválasztás. Tehát előre szeretném jelezni, hogy aki az íráson felbuzdulva leugrik egy dunai rakós botos pontyhorgászatra, annak reális esélye a halfogásra egyenlő a 0-val…! Több mint 20 éve horgászom a Dunán, ezen idő alatt rengeteg halat fogtam, de rakós bottal eddig egyetlen pontyot sem tudtam megfogni. Visszagondolva, nem egyet akasztottam dévérezés közben, de a halak erejéhez képest gyenge felszereléssel semmi esélyem nem volt a kifogásukra.
A késő őszi dunai barangolások során egy olyan helyre bukkantam, ahol a part közelében is láttam több pontyot ugrani, fordulni. Azt tudtam, hogy ott mély a víz, de feederbottal ezt pontosan bemérni nem tudtam. Az első alkalommal, amikor itt szerencsét próbáltam, sikerült 2 szép pontyot szákba terelni. A rugalmas feederrel, jól beállított orsófékkel nem volt esélyük. Motoszkált bennem a kisördög, hogy ez a pálya alkalmas lenne a rakós botos horgászatra, és hogy itt a kínálkozó lehetőség, amely eddigi horgászpályafutásom során nem adatott meg nekem: végre célzottan rakós bottal vehetem üldözőbe a dunai pontyokat. Csupán azon rimánkodtam, hogy a vízállás és a körülmények változatlanok maradjanak másnap is.
Komoly dilemmát okozott, hogy milyen felszereléssel horgásszak? Milyen rakós bot, milyen vastag zsinór bír ki egy sodrásba belefeszülő, vadul küzdő pontyot? A versenyhorgászatok során verhetetlennek bizonyult a Walter Tamás nevével fémjelzett Spro Platinum Carp. Ez a bot - minden túlzás nélkül állíthatom - a pontyos rakós botok királya! Ahhoz képest, hogy erős, viszonylag könnyű és nagyon feszes, gyors bot. Köztudott, hogy én nagyon gyorsan és „agresszíven” horgászom a versenyeken, így nem kímélem az eszközeimet sem a győzelem vagy minél jobb eredmény érdekében. Ebben a botban azonban még SOHA nem tudtam kárt tenni! Így maradéktalanul megbízom benne, tudom, hogy mire képes, ezért ezt vittem magammal.
A bot erősen visszavágott spiccébe és további két tagjába fekete Daiwa Hydrolastic gumit fűztem. A főzsinórom 0,25 mm-es Haldorádó Carp Master Strong Line, előkém pedig 0,22 mm-es Spro Vision Line volt. Horogból a Gamakatsu 2260B 6-os méretűt választottam, amelyet a kettő szem kukorica pont betakart. Már csak az úszó mérete hiányzik a szerelékismertetőből, de azt ne is keressétek! Ugyanis az erőteljes sodrásban, a mély vízben nagyon nagy úszóra lett volna szükség. Kézenfekvő volt a „kopogtatós technika” alkalmazása, azaz a főzsinór végére mindössze egy 50 grammos körteólmot kötöttem. Kisebb súlyt kiemelt a sodrás, csak ez a nehezék volt képes a horgot a fenéken tartani. A kapást egy szilikon csövekkel rögzített úszóantenna jelezte. Ezzel a megfelelő erősségű felszereléssel már kellő önbizalommal vágtam neki a horgászatnak.
A víz a kiszemelt helyen a vártnál is mélyebb és erősebb sodrású volt. Kereken 7 méternek mértem, amelyhez a 6 tagos top szettre volt szükség. A medret méterről méterre végigkopogtatva 11,5 méteres hosszban találtam egy olyan padkát, amely nem lejtett, nem mélyült tovább. Ide juttattam be a jól megnehezített etetőanyagot. Az etetés során arra is nagyon ügyeltem, hogy a lehető legpontosabban jutassam be a csábító falatokat. Ehhez az etetőcsésze tökéletes megoldást kínált.
Hideg vízi dunai pontyos keverék
- 3 kg Haldorádó Ponty Piros (remek pontyos keverék, főként hideg vízben)
- 3 kg Top Mix Kavics (etetőanyag nehezítő, ami meggyorsítja a keverék oldódását is)
- 3 doboz csemegekukorica (a pontyok kedvéért)
- 1 flakon Haldorádó CSL Tuning Vörös Démon (hideg vízi aroma)
10 gombóc alapozó etetés betolása után minden idegszálammal a jelzőre koncentráltam. A kopogtatós módszer sajátossága, hogy a feszes zsinórral ellátott, mozdulatlan szereléket körbeúszó halak bele-bele koppintanak. Azaz a kapást megelőzően már lehet érzékeli a halak jelenlétét a beleúszások miatt. Az első ilyen üzenetet kb. 15 perccel a beetetés után kaptam. Hű társamnak és segítőmnek, Karesznek mondtam is, hogy „Megérkeztek a pontyok!”. Ahogy ez a rövid mondat elhagyta a számat, határozott rántás volt látható a jelzőn. Ijedtemben az átlagosnál is erősebben emeltem fel a botot. Pontosabban csak szerettem volna…!
Iszonyatos erővel indult meg a hal, szabályosan süvített a fekete gumi a vízben. Ekkor még egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy a vastag zsinórral meg tudom állítani. Ahogy a gumi szinte teljesen kinyúlt, a hal lefékezett, majd lassan, óvatosan sikerült centiket visszalopni tőle. Talán 4-5 perc is eltelt, amikor végre elérkezett a lerövidítés ideje. A hal keményen tartotta magát a fenék közelében, elképzelni sem tudtam, hogy mekkora lehet ellenfelem! Újabb néhány perc elteltével már a felszín közelében próbált egyre szűkülő köröket futva menekülni, majd beletörődve sorsába belecsúszott a merítőbe. Ez a ponty talán 2,5 kg lehetett, de kifogásának élménye és szépsége felért egy 10 kilós tavi pontyéval! Ezen a napon még kétszer éltem át ezt a fantasztikus érzést, miközben a kifogott halak mérete is nőtt. A harmadiknál már igazán magabiztos voltam - és kellően határozottan fárasztottam, kihasználva a felszerelés erejét -, pedig e hal súlya meghaladta a 4 kilót!
A dunai rakós botos pontyfogás nem hétköznapi élményében még egyszer volt részem, többször azon a helyen pontyot nem tudtam fogni. Azon a két napon azonban jókor voltam jó helyen, és életre szóló élményekkel lettem gazdagabb!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Ábra: Takács Péter
