A hírek is jók voltak, az időjárás is kedvezett és a csatornát is igencsak kedvelem. Ez a három tényező volt a meghatározója mai horgászkirándulásomnak. Az április eleji időszak nem szokott túl jó lenni, de a hirtelen jött felmelegedés megmozgatta a csatorna halait, köztük a dévéreket is, amelyek horgászatát igencsak kedvelem. Különösen akkor, ha nemcsak arról van szó, hogy bedobom a pecát és kihúzom ezt a halat, hanem firnyákosan, a többi hal közül kiválogatva kell azokat megfogni. Márpedig a csatornán nagyon érteni kell ehhez.
Nézzük először is a dévérek fogára (garatfogára) szerintem legmegfelelőbb etető receptjét!
Tudni kell, hogy a csatorna alja sötét színű, tőzeges, iszapos, sőt elég lágy iszappal borított. Az is fontos, hogy nagyon sok a sneci és más apróhal, karikakeszeg, bodorka, vörösszárnyú. Ezért kevés, de jó minőségű etetőre van szükség, amelyet az elején be kell kupakolni. A dévér eredményes horgászatához ezen a vízen elengedhetetlen a szúnyoglárva, amelyet agyaggal kell a vízbe juttatni, szintén etetőcsészével.
A szúnyoglárva bejuttatására különleges agyagot használtam, a fekete tőzeges agyagot. Ez egy koromfekete színű, magas tőzegtartalmú, ezért meglehetősen könnyű agyag.
A fekete szín jól megy a fenék színéhez és tőzeges mivolta sem hátrány, azonban most nem ennek tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, hanem a sűrűségének. Ez az agyag kb. fele olyan sűrűségű, mint ami többi (pl. löszös) agyagra jellemző. Ez térfogatán is látszik, hiszen amíg egy zacskóba a többi agyagból 2 kg-ot tudunk becsomagolni, addig ebből csak egy kilót. Ennélfogva nem süllyed el a fenék iszapjában, hanem annak tetején marad, és szétbomlása után ott kínálja fel a szúnyoglárvát. Meglehetősen jól is tapad, így nincsenek kihulló szemcsék, amelyek az apróbb halakat odavonzanák.
Az agyaghoz keveréshez a szúnyoglárvát is megfelelően elő kell készíteni.
Ha be tudom szerezni, előnyben részesítem az ukrán szúnyoglárvát, mert élénk piros színű, rendkívül mozgékony, apró és nagyon sokáig, 3-4 hétig is eltartható a hűtőben. A lárvák szétválasztásához saját szúnyogszétválasztó porunkat használom, amely nagyon finomra őrölt agyagpor. Nagyon kevés kell belőle és - természetes anyag lévén - a lárva sem pusztul el benne.
A felporzott lárvákat ezután az agyaghoz öntöm, és kézzel elkeverem benne.
A csatornán az Xtasy Dévér etetőt használom. Tapasztalat, hogy jól működik. Ha több és nagyobb dévér van a vízben, akkor szoktam hozzákeverni Xtasy Carp VIP etetőt 1:1 arányban. Ettől „nagyhalasabb” lesz. Most azonban még nem kell hozzá semmi, csak víz. Sőt, sok sem kell belőle, 1 kg elég egy félnapi horgászathoz.
A csatorna partján a megszokott nyugalom, jó levegő és madárének fogad. Nincs autózaj, kiabálás, tülekedés, anyázás. Nincs foglalt hely, nincs stég, csónak és egyáltalán semmi, ami a jóízű horgászatot zavarná.
Gondos fenékméréssel kezdem. Először nagyobb súllyal, aztán két kisebbel mérem a vízmélységet. A nagyobb csak körülbelüli értéket mutat, hiszen kissé besüllyed az iszapba. A következő, kisebb súly már pontosabb mélységet jelez, mert nem merül olyan mélyre, míg a legkisebb már egyáltalán nem süllyed az iszapba, így a pontos mélység állítható be vele. Hogy miért kell ehhez három súly? Mert így gyorsabb, mint egy kisebb súllyal, továbbá a nagyobbal az iszap mélységét, puhaságát is érezni lehet.
A felszerelés: 0,12 mm-es főzsinór, 0,09 mm-es fluorocarbon előke, PR26/14 horog, 3 g-os Tiby úszó és 1 mm-es gumi a botban.
Alapetetésnek 6 gombóc etetőt és ugyanannyi agyagos szúnyogot tolok be. Hangtalanul, csobbanásmentesen, szinte a víz alá rakom a gombócot, hogy még a csobbanás se keltse fel az apróságok figyelmét.
Az etetés jól sikerült, mert talán 5 perc várakozás után feltolós kapás jelzi a víz alatti érdeklődő faját. A giliszta-szúnyog csokor ellenállhatatlannak bizonyult.
Az etetésre időnként beugrott egy-egy kisebb karikakeszeg is, de csak az elején, mert a később, a folyamatos etetésre nagy tömegben odaálló dévérek elzavarták őket.
