A finomszerelékes horgászatot általában nappal szoktuk gyakorolni, de hihetetlenül eredményes lehet éjszakai is. Barátaimmal jó néhány éjszakai látogatást tettük, ennek az eredményét szeretném most bemutatni. Az éjszakai rakósbotozás kellékeit az előző cikkben már áttekintettük, a technikát most a vízparton, „élesben” próbáljuk alkalmazni.
A horgászhelyet már késő délután foglaljuk el, hiszen alaposan fel kell készülni az éjszakai horgászatra, és ez természetesen időt vesz igénybe. Éjszaka nem árt, ha a szükséges kellékek - fejlámpa, horogszabadító, olló, mélységmérő, jelölőfilc - karnyújtásnyi távolságban helyezkednek el.
Mielőtt a botot összeszerelnénk, keverjük be az etetőanyagot. Éjszaka általában nem a tenyeres keszegek fogásával akarjuk múlatni az időt, sokkal inkább valamilyen nagyobb hal horogra kerítésével szeretnénk a szerelékünket és ügyességünket próbára tenni. Etetőanyagunkat éppen ezért „dúsítani” kell valamilyen szemes anyaggal, amely a testesebb halak érdeklődését is folyamatosan ébren tartja, és amivel szerelékünk hatósugarában tudjuk őket táplálkozásra bírni.
A legkézenfekvőbb alapanyag a konzerv csemegekukorica. Alapozáshoz általában két kilogramm etetőanyagot és a szemes terményt szoktam bejuttatni. Az alapkeverékhez egy vagy két konzervdoboznyit öntök. Az egész massza állagának masszívabbá tételéhez csaliragasztót szoktam használni. Ezek az alapozó gombócok biztosítják, hogy a halak az etetés közelébe jöjjenek, amíg a botunk szerelékét kiválasztjuk, feltesszük, és az egyéb szükséges teendőinket - merítő, haltartó előkészítése - elvégezzük.
A másik, könnyen beszerezhető és horgászati célra elkészíthető szemes termény a kendermag. Előkészítése nem sok fáradtsággal jár, és megéri a plusz befektetett energiát. Az előkészítés teljes folyamatát a Kender előkészítése című írásomban már közzétettem.
A horogravalók után nézzük meg a horgot. A vékonyhúsú, finom anyagú horgokat ezen a pályán elfelejthetjük. Helyettük az erős, vastag anyagú, esetleg kovácsolt horgok jöhetnek számításba. Én 8-as számú horgot használok 18/16-os szereléken. Volt rá példa, hogy ennek a szereléknek az előkéjét egyetlen megugrásból letépte az amur.
A rakós spiccébe 1,4 mm-es gumit fűztünk az első néhány horgászat alkalmával. Azonban hamar kiderült, hogy ezekhez a halakhoz, illetve a biztonságos és gyors fárasztásukhoz elengedhetetlen a vastagabb lengéscsillapító beszerelése. Az 1,8 mm-es színes már hatékonyan ellent tud állni a termetes pikkelyes pontyok vagy az amurok kirohanásainak. A felszerelés felkészítése után elérkezett a horgászat ideje!
A délutáni sürgés-forgás végén, mikor már minden a helyén van, ládánkat elfoglalva várhatjuk az úszó mozdulását. Természetesen vize válogatja, valamint az időjárás és a halak kapókedve, hogy mikor jelentkezik az első kapás. Az én horgászvizemen a kora esti órák nem a legkecsegtetőbbek. Hat és nyolc óra között általában nagyon kevés a kapás, ami nem jelenti azt, hogy ekkor nem számíthatunk rá. Az összes idei éjszakai horgászatom során fogott kiló feletti halamból csak két darabot sikerült még világosban elcsípni. Igaz, az egyik a fenti képen látható amurom, amit 1,2 mm-es gumival tereltem partra.
Az igazi, miden percében „akcióval” kecsegtető időszak a tíz óra és hajnali egy közötti periódus. Barátaimmal együtt halaink 90%-át ekkor fogtuk. Alapvetően két halfaj, a ponty és az amur kapására számíthatunk. Ennek ellenére volt, amikor a harcsa is megkívánta a rakósbotos szereléket. Én annyira nem örültem ennek a találkozásnak, mert a félórás fárasztás után csak talált egy akadót a fenéken, és a top szett második tagját elroppantva el is köszönt. De térjünk vissza a két célhalunkhoz, a pontyhoz és az amurhoz.
Csaliként a csonticsokor, a trágyagiliszta és a csemegekukorica is bevált. Igazán 100%-os nyerő és szelektív csali nem volt, mindig próbálgatni kellett, hogy az adott napon mi lesz a befutó. Egyetlen dolog volt csak fontos a csalival kapcsolatban, hogy mozdulatlanul a fenéken feküdjön. A fenék felett lebegő csalira este nagyon ritkán volt kapásunk.
A kapások a legtöbb esetben óvatos pöcögtetésekből, kisebb oldalra mozdulásokból álltak. Ritkán, inkább az amurokra volt jellemző, hogy az úszót elmerítették és határozottan elindultak befelé, a tó közepe irányába. Ha az amur nem ugrott meg, csak tartósan húzott, akkor nem volt probléma, hosszabb-rövidebb idő után szákba lehetett terelni őket. Azonban ha a megakasztást követően hirtelen megugrott, akkor búcsút inthettünk egymásnak. A pontyokkal általában nem volt semmi gond, keményen harcoltak, de ritkán maradtak le a horogról.
Barátaimmal eddig is felejthetetlen élményekben volt részünk, és reméljük, lesz ennek folytatása. Végezetül jöjjenek a képek, válogatás nélkül. Pontyok, amurok, kicsik és nagyobbak!
A rakósbotos horgászat kellékeiről itt olvashatsz.
