Az eper az egyik kedvenc csemegém. Ha eljön a szezonja, annyit eszek belőle, amennyit csak tudok. Nemcsak csemege, de bizonyos tekintetben gyógyító hatású gyümölcs is. Az eper üdítő, fiatalító gyümölcs, melynek vértisztító hatása is közismert. Csökkenti a máj zsírlerakódásait (koleszterint), ezenfelül intenzív sóoldó tulajdonságairól is ismert, melynek következtében egyedülálló gyorsasággal indítja be a tisztító folyamatokat. Serkenti a vérkeringést, fokozza a méregtelenítő folyamatokat. Bőséges C- és E-vitamin tartalmával kitűnő vértisztító táplálék. Csökkenti a szívbetegségek, a kötőszöveti gyulladások, az agyér-elmeszedés és a rák kialakulásának esélyét. A benne található vegyületeknek kifejezetten fiatalító hatása van. Az, hogy a pontyok miért szeretik az epres aromával „kezelt” eledeleket, csak az ég tudja, de ha tudományos megalapozottságú magyarázat nincs is, a tény tény marad. A pontyok is igen kedvelik!
Kedvenc zöldségesemnél állok éppen sorba. Szemet gyönyörködtető a választék, de engem az a nagy halom érett szamóca izgat a legjobban. Csak a hasamra gondolok, no meg a pecára. Holnap ugyanis a régóta tervezett ausztriai nagyhalas vizünkre látogatok Attis barátommal. Az egész hét ennek szellemében telt. A helyet jól ismerő és bennünket vendégül látó Géza cimboránk elmondása szerint a pontyok egészen felcsalhatók a víz felső rétegeibe, és hihetetlen élményben lehet részünk, ha az időjárás is kegyes lesz hozzánk. Vendéglátónk előre leadta a rendelését, hogy mit szerezzek be neki itthon, és a lista számos Haldorádó Oldódó pelletet tartalmazott. Elmondása szerint ugyanis a pontyok egyébként is kedvelik a granulátumokat, de az oldódó pelleteknek köszönhetően lényegesen több halat tud fogni, mint korábban. Két íz vált be neki a legjobban. A kolbászos-borsos-fűszeres, illetve az epres. Sorra veszem a lehetőségeket, miközben az epreket majszolgatom, és arra az elhatározásra jutok, rendezek egy eperszüretet a labanc pontyoknak.
Ha már szezonja van, csak elfogadják tőlem is a csemegét! Mivel másodmagammal tervezem az utazást, kevés cuccot pakolok csak be. A láda, egy rövid, 8 méteres Team Daiwa Margin rakós, merítő és matrac a fáradt halaknak. A halaknak szánt csalogatók és horogra valók között sem kell válogatnom, mindent bepakolok, ami Haldorádó Vörös Démon névre lett keresztelve, és ami elképzelésem szerint működni fog a vízközti rakózásnál. Vörös Démon Pellet Pack, Oldódó pellet, Pordip és folyékony Dip Tuning. Fejben összeraktam mindent, már csak a halak visszaigazolása szükséges. Az utazás előtti délután Attilánál találkozunk, a rakósokat készítjük fel a várható nagy igénybevételre. Barátom is egy rövid Daiwa Sweepfire rakóssal készül, amibe ő is egy kékeslila hidrót húz be. Lenne ennél még gonoszabb megoldás is, hiszen Géza barátunk piros Daiwa Hydrolasticot használ „agyig előfeszítve”, de bízunk a botban rejlő erőtartalékokban is, így mi maradunk az alacsonyabb fokozatnál. Ahogy mindig, most is elhörpölünk egy üveg jófajta vörösbort, így nem kell altatót bevennünk, éjfél után már csak a horkolásom veri fel az est csendjét.
Korán indulunk, ezért nem mondhatom, hogy kipihenve parolázok Gézával, de egy pokoli energiaital valamelyest helyrebillenti éberségem. Megszokott helyünkre bútorozunk be, én kerülök középre. Géza barátunk már kitapasztalta a pontyok viselkedését, így az ő tanácsait követve szerelek. Megkímél a szerelékkészítés „gyötrelmeitől”, és a saját ládafiából kisegít egy saját tervezésű szerkóval. Mielőtt azonban ezt bemutatnám, néhány szót hadd ejtsek a vízközti pontyfogás mikéntjéről. Ellenkező esetben a fényképet látva nem vennétek komolyan.
A ponty köztudomásúan fenék lakó hal, pontosabban a táplálékának javát a meder aljáról csipegeti össze. Hogyan kerül akkor a víz felső rétegeibe? Nyáron, mikor a vizek „felforrnak”, több helyen is látni őket a víz felszínén pipálni, de ez inkább a hőség előli menekvés. Ellenben tavasszal ott, ahol mély a víz, a gyorsabban melegedő felsőbb rétegekbe is szívesen felhúzódnak. Ilyen bányatavakon a folyamatosan lőtt lazább szerkezetű etetővel szépen egy csokorba gyűjthetők. Mi a helyzet akkor, ha éppen nem túl mély a víz, de nem is sekély, és hideg sincs, de még igazán meleg sem? A tó, ahol horgászunk 3 méter mély. Napsütéses időben, amilyen most is fogadott bennünket, a pontyok folyamatosan cirkálnak. Hol a meder fenekét porszívózzák, hol fürdenek a napfényben. Az etetésre a fenéken is szépen összeállnak, de ha a pellet szemeket folyamatosan, apró adagokban pötyögtetjük, elemelkednek a medertől és elébe sietnek a finom falatoknak. Géza cimboránk már tökélyre fejlesztette ezt a módszert és kidolgozott egy egyszerű, de strapabíró szereléket is hozzá. Egy rövid karbonszáras antennára a csalizásra szánt pelletnek megfelelő méretű hungarocell golyót szúr fel és alul két szilikon csövecskével rögzíti. A képen jól látszik mindez.
A magammal hozott rakós egy rövid, 8 méteres, úgynevezett Margin bot a Daiwától. Nincs szükség hosszabb botra, a pontyok sokszor egészen a lábunk alól szedegetnek. A folyamatos etetéshez egy zacskónyi Haldorádó Pellet Packot készítek elő, természetesen az epres változatból. A szokásosnál kevesebb vizet öntök rá, így egy szárazabb mixet kapok. Amíg a pellet szemek áznak, pontosabban magukba szívják az értékes aromákat, mindent a kezem ügyébe rendezek. Kitaláltam egy szerintem hatékony csalizást, amit valójában nem kellett kitalálnom, csak úgy használni az ehhez szükséges összetevőket, ahogyan azt korábban már bemutatták. Maradva az elhatározásnál Haldorádó Vörös Démon Oldódó pellet, Dip Tuning és Pordip került a csalizó tálcára.
Egy szem oldódó pelletet belemártok a folyékony dipbe, majd bepanírozom a pordippel. A port rágyúrom a pelletre, majd megismétlem a műveletet. A végeredmény egy epres panírba burkolt ínycsiklandó pontycsemege. A lényeg, hogy a folyamatosan dobott etető pellet mellett legyen egy attól méretében és attraktivitásában eltérő csemege. Az oldódó pelletről fokozatosan lebomló pordip szemcsék izgalmassá teszik a falatot. A felcsalizott horog köré apró adagokban, 4-5 szemenként dobom a felázott, puha pelleteket. A hang most sokkal fontosabb szerepet játszik, mint máskor.
A behulló, potyogó szemek által keltett kopogás-csobogás hívja fel a pontyok figyelmét arra, hogy érdemes elébe menni a finomságoknak. A rövid, 8 méteres Team Daiwa rakós ennél az aktív, folyamatosságot igénylő technikánál nagy segítségemre van. Könnyű kezelhetősége, karcsúsága és alacsony tömege komfortossá teszi. A hosszából adódóan nem kell csúzlit használnom, egyszerűen és pontosan tudok kézzel is ráetetni. Egyre több apró hullám és gyűrű figyelmeztet, az aprónép már felfigyelt a behulló csemegére, csak idő kérdése, hogy egy darabosabb példány is tiszteletét tegye. Az úszó néha kibillen egyensúlyából, jelezve, hogy van hal az etetésen. Ezek a mocorgások többnyire beleúszások vagy a nagyméretű falattal birkózó kisebb halak igyekezetét közvetítik. A kapás nem ilyen. Gyors, váratlan, és iszonyatos erejű.
Az etetés környékén bóklászó egyik potyka úgy dönt, megszerzi a csábító epres falatot az aprónép elől, és nekilódul. Nem piszmog, nem keresget, nem felveszi, kifújja a csalit, hanem egy lendületből felszippantja, és dolga végeztével iramodik is tovább. Na persze csak iramodna, ha a horog ebben nem akadályozná meg… A burványban eltűnt úszóm után a horog okozta meglepetés miatt a ponty úgy dönt, ez nem az ő napja. Még egy falat epret sem küldhet le a torkán? Méltatlankodva vágtázik tova. Én kapaszkodom a botba és megpróbálom irányítani az eseményeket, egyelőre kevés sikerrel.
Az igazat megvallva a ponty most azt csinál, amit akar. Ellenállhatatlan erővel viszi a gumit a top szettből, lassan elérve a gumi maximális nyúlási határát. Mindent egy lapra teszek fel, keményen belehúzok a bottal. A bot meggyőz arról, hogy nem véletlen az 20+-os gumi ajánlás. Hajlik, de nem törik, a végletekig terhelve is érezni, nincs ok aggodalomra. A ponty is megfordul, így nőnek esélyeim. A fárasztás hamarosan top szetten folytatódik. Ha sikerül a bontásig eljutni, a meccset már a zsebemben tudhatom. Türelem, türelem és türelem szükséges. A gumizás teszi a dolgát, a ponty egyre fáradtabban menekül, végül elnyúlik a merítő alján. Szép, egészséges tőponty az első vendégem.
A 8-as méretű „barbless” Drennan horog hibátlanul akadt a szájában. Néhány fotó, és mehet is vissza. Kényelmesen elhelyezkedem a ládámon és újracsalizok. Szilikon karikába epres pellet, erre epres tuning dip és por formájában, már csak egy kis tejszínhab hiányzik. Visszatolom a rakóst és újból apránként szórom a pellet szemeket. Mozgalmas, akciókban dús horgászat kezdődik, ötpercenként sikerül egy-egy gőzmozdonyt akasztani. Barátaimmal felváltva fárasztunk, illetve fáradunk, ahogy telik az idő. A fárasztások közben is dobom a pelleteket, így a pontyok nem állnak odébb, várják a folyamatosan a behulló csemegéket. Az eperszezon meghozta gyümölcsét.
A nap végén fáradtan szürcsöljük energetizáló italunkat a büfében, hosszú út vár még ránk hazáig. Mindig fájó szívvel hagyjuk hátra ezt a dombok között megbúvó kis tavat, ahol mindent elkövetnek a halak megóvásának érdekében. A szakáll nélküli horog, matrac használata kötelező, és az erjesztett, rothasztott etetők is száműzve vannak. Gyönyörű környezetben horgászhatunk, igazi „angolos stílusú” horgásztavon.
Egyetlen hibája, hogy messze van lakhelyemtől, hiszen Ausztriába, Siegendorfba kell látogatni, de évente 2-3 alkalommal mindig felkeresem cimboráimmal. A tógazda szívesen látja azokat a horgászokat, akik tudnak vigyázni a halakra, és bennük nem egy halászlére való húst látnak. Sajnos a magyar horgászoknak nem túl jó a híre, de lehet, sőt kell is ezen változtatni. Elsősorban a rakós vagy matchbottal horgászóknak ajánlom ezt a tavat, ahol nem mindennapi élményben lehet része az ide ellátogatónak. Ne feledjük azonban, itt is vendégek vagyunk, becsüljük meg úgy a tavat és lakóit, mintha ajándékba kaptuk volna.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polónyi Attila (acces denied)
