A horgászatban azt szeretem, hogy a technikák terén valójában nincsenek szigorúan vett szabályok. A különböző módszerek között szabad az átjárás, egy okos ötlet működhet többféle stílusnál is. A bojlizásban szerzett tapasztalatok átültethetőek ma már a rezgőspicces módszerbe, de sok fontos összefüggés mindenütt működhet, ahol a kiszemelt zsákmány azonos, pl. a ponty. Nem vetem én sem el a más módszereknél hatékonyan működő, a saját horgászatomat is segítő ötletek alkalmazását. Sok esetben a felmerülő problémára már megvan a válasz, csupán számba kell venni a lehetőségeket. Ebben az írásban egy, a bojlis módszerben már régóta használt csalizási módszert mutatok be, amit jómagam is sikeresen használok a rakós botos pontyozásaim során. Ne várjon senki földrengető felfedezést, hiszen pofonegyszerű dologról lesz szó. A nagyszerűsége éppen egyszerűségében rejlik.
A pontyokat nagyon szeretem rakós bottal becserkészni. A top szetten küzdő halnak minden apró mozdulatát lehet érezni, és szinte közvetlenül a karomon érzem a menekülő hal erejét. Jókat pontyozni nyilván ott lehet, ahol van is kellő számú jelentkező. Ha pontyozásra szánom el magam, akkor szinte kizárólag a közeli Verba tanyára ugrok ki. A 2-3 kilós pontyoktól a 10-15 kilós matuzsálemig szinte bármi horogra akadhat. Egy pár órás, számomra pihentető pecára ideális helyszín. A pontyozáshoz nem kell tengernyi cucc. Egy rakós, a ládám, egy vödör (benne az etető, szükséges aprócikkek), merítő. Az egész miskulancia a negyede annak a cuccnak, amit a versenyekre kell magammal cipelni. Minél többször horgászom itt, annál több kérdés merül fel, vagy éppen kerül megválaszolásra. A technika alapvetően roppant egyszerű. Minél csendesebben megközelíteni a horgászhelyet, hiszen a halak szinte a lábunk alatt is lehetnek, majd ugyanilyen halkan elvégezni az alapozó etetést. Ezt tehetjük csészével vagy csúzlival. A gombócolást itt el kell felejteni. Egyrészt, mert tiltva van, másrészt világgá szaladnának halaink.(Az etetőanyagról már számtalan írásban volt szó, ezért erre most nem térek ki.)
A horgászataim során elsősorban pellettel, csemegekukoricával csalizok. Előszeretettel használom a Stonfo szilikon karikáit, szilikon „csonkjait”. Az utóbbi időben azonban egy bosszantó apróság jelentkezett. A megakasztott halaimnak nagy része a bevágást követő első kirohanásnál lemaradt. „A horog akadásával lehet a gond”, gondoltam. A horogra fűzött szilikonon felkínált pellet egyben „beárnyékolta” a horog öblét, ezért az nem minden esetben tudott jól akadni. Próbálkoztam a horogra fűzött apró gumigyönggyel is, de ez sem oldotta meg a problémámat.
Még tavasszal vásároltam egy tasak Fox Carp Match horgot, amit eddig nem vettem elő, lévén füles horog. A minap a kezembe került, és hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltam, teszek egy próbát.
A hajszálelőkén felkínált csali remekül működik a bojlizásnál, miért ne segíthetne az én problémámon is? A horgászboltban összefutottam Milánnal, aki megmutatta a legegyszerűbb kötést. Valóban pofonegyszerűnek tűnt, és a rögtönzött „akadási” próba is meggyőző volt. Úgy döntöttem, a puding próbája az evés, ezért egy gyors próba mellett döntöttem.
Irány a vízpart!
A parton szokás szerint csendesen és gyorsan helyére kerültek a cuccok. Kezem ügyébe helyeztem a csalizáshoz szükséges apróságokat. Pellet fúró, stopper, fűzőtű, és természetesen a csalinak szánt pellet.
Mivel először használtam az említett eszközöket, idétlenkedtem épp eleget. Az ujjamat például elsőre sikerült megfúrnom, de a pelletekkel megszenvedtem. A magas olajtartalmúakkal nem volt gond, de az epres ízesítésű, lényegesen szárazabb pellet rendre szétporladt az ujjaim között. Egy kis epres aromába történő áztatás már segített a gondon. A csalizás néhány próbálkozás után azért már ment, mint a karikacsapás.
Első lépésben a csalizásra szánt pelleteket fúrtam ki. Ezt követte a fűzőtűre történő felhúzásuk, majd a hajszálelőkén a stopperrel rögzítve, a szilikon gumival fixálva el is készült az „ígéretes” csali kombináció. Kíváncsian vártam, vajon hány kiakadásom lesz. Az etetésre szerencsére hamar rátaláltak a halak, kedvemre tesztelhettem. Egy szó, mint száz, egyetlen leakadásom sem volt a bevágást követően!
Szinte mindegyik halnak gyönyörűen a vaskos szájszélébe akadt a horog. Előfordult olyan is, hogy amíg a következő pelletet fúrtam, a tartóba helyezett rakós megindult. Valószínűleg a felszippantott csalit próbálta kifújni a ponty, mikor a horog hirtelen megszúrta. Nagyon jól szórakoztam, bár természetesen a legnagyobb pontyom a szákolás pillanatában meglépett. A húszperces fárasztás alatt az aprócska horog remekül bírta a kirohanásokat, ám a kritikus pillanatban kiakadt a gyönyörű pontyból. Az új csalizási technikát így is jelesre értékeltem. Egy nagyobb méretű horgot kell csak beszereznem, és nem lehet gond.
Úgy gondolom, egy problémát sikerült megoldanom, jöhet a következő. Mielőtt azonban fejest ugranék a megoldásba, körbenézek, hátha valahol már megvan a rejtély kulcsa.
Az előke kötéséről részletes írás itt olvasható (a rakósra készített előkét egyszerűsíthetjük).
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: csabio (sajnos egyedül kellett megoldanom)
