Nem én fedeztem fel a spanyolviaszt, így a horogpasztát sem. Csupán lépést tartok a fejlődéssel és nem utasítom el az új dolgokat - sőt, ha lehet, továbbfejlesztem azokat, elkészítem a saját verziómat, ami esetenként még jobb is lehet. Így vagyok a horogpasztákkal is. Évek óta vannak a választékunkban horogpaszták, azonban ezek lassú oldódású, feederes, bojlis horgászoknak való paszták. Bírják a dobást és a vízbe csapódást, felgyúrhatók horogra, pasztakosárba, pelletre, bojlira. Azonban igazi gyors hatást, mely rakós botos horgászatnál fontos, nem lehet velük elérni, pontosan a lassú oldódásuk miatt.
Külföldön már több éve használnak gyors oldódású pasztákat rakós botos horgászatoknál megdöbbentő eredményekkel, sőt pasztás versenyeket is rendeznek.
Ebben az évben vettem a fáradtságot, bátorságot és belemerültem a témába. Nem kevés munkával megalkottam saját rakós botos pasztámat - sőt pasztáimat - és kidolgoztam azok használatát.
Az eredmények magukért beszéltek. Első versenyemen, amikor pasztát használtam, fölényesen nyertem, több mint kétszeresét fogtam a második helyezett eredményének. Olyankor is volt halam, amikor mások csak az úszót lesték.
Aztán a többi versenyen is beigazolódni látszottak a paszta használatának előnyei. Később, amikor Laci barátomnak is elmondtam, hogyan kell használni, már nem volt egyértelmű a fölényem. Ekkor már inkább az aroma kiválasztásán múlott az első vagy második hely. Most már ott tartunk, hogy a környék pontyos versenyein nem engedik használni a pasztát.
Ebben a cikkemben elsősorban a paszta használatát szeretném bemutatni, annál is inkább, mert ebben az évben több rakós botos paszta is lesz a TOP MIX választékában és szeretném, ha addigra a használatával is tisztában lennének a rakós bottal pontyra vadászók.
A rakós botos paszta különleges eljárással készül. Eredményességemet látva többen megpróbáltak otthon, etetőből hasonló anyagot barkácsolni maguknak, de igazi, jól működő pasztát nem tudtak felmutatni. Ez sem olyan, hogy „gyere, kolbász, megeszlek!”
Gyártásnál a megfelelő keveréket nedvesítjük, majd egy hőkezelési eljárás után extrudáljuk és szárítjuk, ezután pedig egy speciális darálón átdaráljuk. Fontos a szemcseméret és a homogenitás. A megfelelő paszta a horgon jól megül, folyamatosan oldódik, miközben magja elég kemény marad, hogy a horgot megtartsa.
Nézzük a paszta használatának előnyeit:
- könnyen kezelhető, nem igényel hűtést, különleges tárolást,
- takarékos, mindig annyi horogcsalit lehet belőle készíteni, amennyire szükség van,
- nagyon egyszerű az elkészítése,
- nagyon egyszerű a használata,
- rendkívül eredményes csali,
- tetszés szerinti méretű csali készíthető belőle,
- tetszés szerint és egyszerűen aromázható,
- szívesen veszi fel minden hal, de elsősorban a ponty.
Nézzük a pasztát! Ahogy említettem is, ez a paszta kifejezetten rakós botos horgászathoz készült. Elég jól tart a horgon, de nem annyira, hogy dobni lehessen vele. Ezért match-, vagy feederboton horogcsaliként nem használható, etetőkosárba viszont kiváló.
Neve kissé megtévesztő lehet, mert ha a pasztát említjük, akkor egy gyurmaszerű anyagra gondolunk. Ez pedig alaphelyzetben száraz por. Nedvesítés után nyeri el végleges formáját. Ekkor, a nedvesítést követően lesz olyan állagú, hogy horogra lehet nyomni, és - nedvesítéstől függően - 2-10 perc alatt oldódik le.
Ebben az évben négyféle rakós botos pasztával jelenünk meg a piacon.
- A barna színű HALIBUT paszta szinte minden vízen bizonyított már. Közepesen halas illatú, magas fehérjetartalmú. Színe jól alkalmazkodik a legtöbb meder színéhez, ezért ezt minden víztípushoz ajánlom. Édes, gyümölcsös és „büdös” jellegű aromákkal is működik, az aroma helyes megválasztásával a legtöbb horgászvízen eredményesen használható.
- A vörös színű RED HALIBUT az őrölt halibut pellet mellett jelentős mennyiségben tartalmaz krill lisztet is, ez adja vöröses színét és fűszeres jellegét. A magas fehérjetartalom mellett jelentős a kitintartalma is. A pellettel, bojlival erősen horgászott vizek sikercsalija. Jól aromázható, elsősorban a fűszeres jellegű aromák illenek hozzá.
- A fekete színű BLACK HALIBUT erősen halas, halolaj-halibut jellegű. Tapasztalatom szerint a tiszta, mély bányatavakon használható a legeredményesebben. Jól illenek hozzá a gyümölcsös jellegű aromák.
- A zöld színű GREEN BETAIN a magas fehérjetartalma mellett green betaint is tartalmaz, színét is ennek köszönheti. A nagyon meleg nyári napokon hozta a legjobb eredményeket. Főleg a büdös jellegű aromák mennek hozzá.
Tapasztalatom szerint a pasztaport célszerű a horgászat megkezdése előtt legalább fél órával bekeverni, de még jobb, ha előző este megtesszük ezt. Fontos, hogy a szemcsék felpuhuljanak. A jól elkészített pasztának selymes tapintása van.
A pasztát kétféleképpen keverhetjük be.
Egyik mód a szokványos: keverőedénybe töltjük a pasztaport és mindig adunk hozzá egy kevés vizet, de csak annyit, hogy ne csomósodjon be, miközben homogénre keverjük, majd állni hagyjuk néhány percet. Ezt a műveletet többször, akár 5-6 alkalommal is meg kell ismételni, egészen addig, amíg már nem képes csomósodás nélkül több vizet felvenni. Ezzel a módszerrel kis gyakorlat után pontosan be tudjuk állítani a paszta oldódását.
A másik mód, ahogy a csomagoláson is szerepel: két egység pasztához adjunk egy egység vizet, keverjük meg, tegyük félre és hagyjuk állni egy fél órát. Ezalatt a szemcsék kellően felpuhulnak és kész, kb. 5 perces oldódású pasztát kapunk.
Fontos: ha előző nap elkészítjük a pasztát, azt célszerű a hűtőben tárolni, mert melegben a magas fehérjetartalma miatt gyorsan megromlik. Ha a horgászat után marad fel nem használt bekevert pasztánk, azt még 2-3 napig tudjuk hűtőben tárolni károsodás nélkül.
A pasztát bekevertük, tegyük egy kicsit félre és nézzük a felszerelést!
Pasztás horgászatnál a felszerelésnek elég erősnek kell lennie, hiszen a zsákmányunk nemegyszer kapitális ponty lesz. Ennél a módszernél a halak nem igazán finnyásak a zsinórvastagságra, horogméretre. Főzsinórnak én 0,20-0,25 mm-es zsinórt ajánlok és 6-8-as méretű Gamakatsu horgot. Tapasztalatom szerint nagyon jók a LS-2260B és LS-2210 típusú horgok.
Voltam olyan versenyen egy kis tavon, ahol ismereteim szerint 2-3 kilós pontyoknak kellett volna lakniuk. Ehhez készítettem a felszerelést. Azonban a pasztára előkerültek az „igazi” nagyok is és egyre-másra szakították az előkét, hajlították ki a horgot. Verseny közben kellett a szerelésen módosítani, és a tógazda sem hitt a szemének, amikor elővarázsoltam a tóból a 6-8 kilós pontyokat. Sajnos már késő volt, nem nyertem, de legalább megtudtuk, hogy ilyen halak is élnek a tóban.
Az erősség az úszóra is vonatkozik. Kellemetlen, ha a hal elmegy és a visszacsapódó úszó darabokban érkezik meg.
Vannak kifejezetten paszta horgászathoz készített úszók, de nekem azok nem váltak be. Különösen mélyebb vizeknél nem. Mindig van áramlás, szél, amely elnyomja a súly nélküli paszta úszókat. Sekély vizeknél lehet használni a súly nélküli úszókat, de mélyebb vizekben az 1 g körüli úszók váltak be. Ha mély vízben súly nélküli úszót használtam, az áramlás elnyomta azt, és kiszakította a pasztából a horgot. Ilyenkor kell, hogy az úszó a pasztán kívül is terhelhető legyen.
Nekem kétféle úszótípus hozta meg a sikert. Az egyik a BLUE CARP, a másik pedig a „régi motoros”, a CARPERIOR.
A kifejezetten pasztás horgászathoz készített úszók hosszú antennája arra szolgálna, ha a paszta leoldódik, akkor az antenna a vízből kiemelkedve jelzi ezt. Vagyis, az úszót a paszta súlya állítja be és közel antennacsúcsra kell beállítani a vízmélységet.
Azonban egy kis gyakorlattal érezni lehet azt az időt, amire a paszta leoldódik, amikor meg kell nézni a szereléket. A gyakorlatban viszont erre ritkán van szükség, mert a kapások gyakorisága ezt nem igényli.
A rakós botnak is bírnia kell a terhelést. Erős felszerelés kell és ezt a botnak is bírnia kell. A rakós botok közül a saját néven futó CARPERIOR bot biztosítja számomra az erőt, megbízhatóságot, tökéletes a pasztás horgászathoz.
Fontos dolog még, hogy juttatjuk be a horgon lévő pasztát. Szokványos módon betolni nem lehet, mert a paszta leesik a horogról. (Ha véletlenül nem esne le, akkor nem jó a paszta állaga!!)
Erre is kínálnak a gyártók megoldást, hiszen létezik a paszta csésze, mikor is a pasztával felcsalizott horgot a bot elejére csíptetett csészébe kell helyezni és így betolni, majd kifordítani.
Én ennél egyszerűbbet használok. A top szettre egy zsinórkötegelőt teszek, annak kilógó végére akasztom a zsinórt és így tolom be.
A felszerelést összeállítottuk, a paszta elkészült, térjünk rá a használatára!
Tapasztalatom szerint minden víznek megvan a jól bevált és működő aromája. Hogy mire gondolok? Ha pontyot akarok fogni a Dunán, akkor a natúr vagy az enyhén citromos, scopexes íz működik. A Batéi-tavon verhetetlen az XT81 etetőanyag és a Fűszeres Húsos Method Mix, illetve ennek aromája. Kiskorpádon a Fűszeres Hal ízvilága a nyerő, Dombóváron az édes jelleg működik.
Ha nem ismerjük a vizet, akkor pasztázásnál célszerű néhány aromaspray-t odakészíteni, horgászat közben pedig elindulni egy alap, nem aromázott pasztával, majd az eredménytől függően megaromázni a horogra kerülő csalit.
Ha megtaláljuk a megfelelő ízt, a kapások megsokszorozódhatnak. Ettől kezdve ezzel az aromával ízesített pasztát kell használni. Egyszerűen a pasztára kell önteni egy kicsit a spray flakonból és összekeverni, majd ezt tenni a horogra.
Fontos az etetés is.
Alapetetésnek mindig valami magot használjunk! Erre tökéletesen megfelelnek az erjesztett magok. Ezeket a nagytestű halak szeretik, az aprók pedig nem állnak rá. Vagy ha rá is állnak, a nagyok rövid idő alatt elverik azokat onnét.
Ha a magvakkal jól megterítettük a helyet, tegyünk rá néhány horogcsali méretű pasztagombócot is. De tényleg csak 3-5 gombócot. Ezután további etetésre nem lesz szükség. A továbbiakban a horoggal bejuttatott paszta biztosítja az etetést, a halak helyben tartását.
Most pedig nézzük, hogyan működik a paszta, miért olyan eredményes.
Először is fontos a paszta helyes megkeverése, nedvesítése. Ez gyakorlatilag mindennek a kulcsa.
A következő a paszta horogra rakása. A pasztából ki kell venni egy csipetnyit, amennyit a három ujjunkkal meg tudunk fogni. A hüvelykujjal meg kell nyomni és ráhelyezni a horgot, majd a széleket ráhajtani a horogra és kissé megnyomni. Ez szintén fontos dolog, mert ezzel a nyomással állítjuk be a paszta oldódási idejét. Ha nagyon megnyomkodjuk, lassan fog oldódni, ha kicsit, akkor túl gyorsan oldódik vagy leesik a horogról. Ez némi gyakorlással megtanulható. A gombóc méretét is itt alakítjuk ki. Általában a diónyi méret a jó, de ettől a halak mérete és kapó kedve szerint el lehet térni.
A paszta fogóssága oldódásában rejlik. A helyesen elkészített pasztagombóc vízbe érve azonnal oldódni kezd és 2-8 perc alatt teljesen szétesik. Ha sok a hal, elég a 2-3 perces gombóc, ha kevesebb, 5-8 perces szükséges. Azokon a vizeken, ahol én horgászom, az 5-8 perces oldódás a megfelelő. Még a Desedán is 6-7 perc alatt kapásig lehet jutni.
A gombócról leoldódó finom szemcsék felhőt képeznek, különösen, ha a közelben van egy hal és egy kicsit megmozgatja a vizet. Ebben a felhőben a finom szemcsék lebegnek, ami ingerli a halat, hiszen érzi az ízét, illatát, de jóllakni nem tud vele. Ahhoz, hogy valami legyen a szájában, a gombócot kell bekapnia, és ezt meg is teszi.
Az oldódás egyre lassabb és gombóc közepe elég kemény marad, hogy a horgot megtartsa.
Ha jó a paszta, akkor így működik.
Az eresztéket úgy kell beállítani, hogy a csali a fenéken feküdjön. Célszerű 12-15 cm-t túlhúzni, így biztosan fekszik az előke is a fenéken, és a halat sem zavarja a csaliból függőlegesen kiálló zsinór.
Tapasztalatom szerint nem jó, ha a zsinór függőlegesen áll ki a pasztából. Ez akkor fordul elő, ha paszta úszót használunk. Ilyenkor sok volt az üres bevágás. A mi halaink még nem felkészültek a paszta úszóra, jobban szeretik, ha nem birizgálja őket a csaliból függőlegesen kiálló zsinór. De idővel majd ehhez is hozzászoknak, ahogy a halas jellegű etetőkhöz, meg a pelletekhez, bojlikhoz. Jobban működik a módszer, ha a csali le van fektetve. Gyanútlanabb a hal, biztosabb a fogás.
Általában 2-4 csalizás után jelentkezik az első hal. A kapás sem túl bonyolult, egyik pillanatban van úszó, a másikban nyúlik a gumi.
Ha pasztával horgászunk, akkor más csalival nem, vagy csak véletlenül lehet halat fogni. Érdekes, hogy a hal ilyenkor egyszerűen arrébb löki a csontit és keresi a pasztát. Ez jól látható az úszón.
A pasztás horgászat új színt hozott a rakós botos pontyozásba, hasonlóan, mint annak idején a bojli a pontyhorgászatba vagy a pellet a feederbotos horgászatba.
Itt is tetszőlegesen lehet szabályozni a csali méretét, lehet aromázni, oldódási idővel játszani és így tovább.
Bízom benne, hogy több írásomban is említett pasztás horgászatot követően ez az anyag teljessé tette a módszert és egyre többen élnek e nagyszerű csali adta lehetőségekkel.
A módszerhez pedig a lényeget, a rakós botos pasztát jövő idei kínálatunkban megtalálják.
Megjegyzés: a cikkben található képek több horgászat során készültek, ezért eltérőek a bemutatott paszták színei. De ez is bizonyítja, hogy nem a levegőbe beszélek, amikor azt mondom, hogy csak sok jó tapasztalat után kerül egy termék a TOP MIX palettájára.
