A finomszerelékes horgászat elterjedésével egyre többen vásárolnak karcsú, de egyben könnyű és erős botokat a jobb fogási élmény és az eredményesség kedvéért. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy más módszerek nem eredményesek, mert ez horgászhelytől, víztől és halaktól is függ. 8 éve horgászom a Tiszán, ebből 2 éve versenyszerűen és az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy az elmúlt 2 évben több halat sikerült szákba tereltem, mint a megelőző években. E finomszerelékes horgászatnak mutatom be az egyik ágát, az általam alkalmazott spiccbotos technikát…
Mi is az a spiccbot?
A spiccbot egy viszonylag könnyű, gyűrűk nélküli horgászbot, ami lehetővé teszi a gyors és élvezetes horgászatot. E jellemzői és egyszerűen elsajátítható használata ideálissá teszi a kedvtelési célú horgászatokhoz is, ahol a sűrűn fogható kisebb testű halakkal igazi élménnyé teheti a pecát. Élménybeszámolóm is kimondottan ilyen alkalomról tudósít…
A helyszín a Tisza, pontosabban annak Tiszaörvény falu mellett húzódó része. Én legtöbbször a Tiszán horgászom és nagyon tisztelem, becsülöm is a folyót. A 2000. évi cianid-szennyezés szerencsére már a múlté, a Tisza fantasztikus halállománnyal rendelkezik.
Az etetőanyag összeállításához sok szemes anyagot használtam, számítva az esetleg megjelenő nagyobb halak megjelenésére és étvágyára. A mai horgászatra 1 kg Sajtos Bajszost és 2 kg Nagy Dévért kevertem, amihez 2 kg földet adagoltam. A kész etetőanyaghoz utólag kukoricát, búzát és csontkukacot tettem.
Folyóvízen egy kicsit túlvizezem az etetőt, hogy a sodrásnak jobban ellenálló gombócokat tudjak gyúrni belőle. Az alapozásra szánt gombócokat kissé a meghorgászandó terület fölé dobom, hogy a 4-5 méter mélységű vízben lesüllyedve a meghorgászni tervezett mederrészre kerüljenek. Az alapozót keményre gyúrom, hogy a víz ne mossa el egyből az etetésről, mert azzal a halakat is elvinné előlünk a víz.
A „finomszerelékes horgászat” kifejezést hallva sokan arra gondolnak, hogy ezzel a módszerrel csak kis halakat lehet zsákmányolni. De azt sokan nem tudják, hogy a már nagyobbnak tartott halak sem húznak olyan erővel, amit ne lehetne kezelni a finomszerelékes eszközökkel. Otthon én lemértem, hogy mennyit bír a zsinórom, és arra jutottam, hogy 0,12 mm-es monofil előkezsinórnak 2 kg a szakítószilárdsága. Ezt a csomók csökkenthetik, ám egy 2 kilogrammos ponty maximum 1-1,5 kg erővel húz, amit a horgász másképp él meg a nagy erőkar miatt. Összességében az igen vékony zsinórokkal meglepően nagy halakat is ki lehet fogni, ha ügyesen kezeljük felszerelésünket. A finomszerelékes technikák komoly előnye, hogy minél vékonyabb a zsinór, annál kevesebb arra az esély, hogy a hal észrevegye azt, vagy a természetellenesen mozgó csalit.
Mivel most folyóvízen horgászom, és itt nagyobb halak is megjelenhetnek, 16-os főzsinórt választottam 14-es előkével. Az úszóm egy 7 grammos cseppúszó. Akadós helyen érdemes előre megkötött előkékkel készülni - horgászhelyem is ilyen, a kövezés eszi rendesen a zsinórt, koptatja a horoghegyet, ezért rendszeresen cserélni kell az előkét. A pálca egy 7 méteres, nagyon könnyű, de erős spiccbot. Előszeretettel választom a Haldorádó és a Trabucco zsinórjait, a Gamakatsu horgait és a Cralusso, illetve az Exner úszóit folyó- és állóvízre egyaránt.
Ahogy bemértem az eresztéket, bedobtam… és egyből jelentkezett a hal. Az alapozót még csak ezután juttattam a vízbe.
Kezdődhet a horgászat! A bedobást követően - ahogy beállt az úszó - már „csapni” is kellett neki, mert annyi hal tartózkodott az etetésen, hogy minden úsztatásra fogtam egyet… hiába tettem fel nagyobb csalikat, tenyeres keszeg vette fel azt is, amit nem bántam ugyan, de nagyobbat is szerettem volna fogni.
Ezt az úszót kicsit meg javítgattam, hogy sárga legyen az alsó pár centi az antennából, mert arra számítottam, hogy finoman fognak enni a halak, de ez szerencsére nem így volt.
Kicsit nagy volt a kupleráj a hátam mögött, de én akkor csak a halakkal foglalkoztam: majd a peca után összepakolok… Matchbottal is próbálkoztam több-kevesebb sikerrel az mélyen lelógó ágak miatt…
Nagyon élvezetes horgászatban volt részem, a sok kapás és a sok hal közepette elvesztettem az időérzékem… 6 órából rögtön 8 lett…
Csalinak használtam csemegekukoricát, a Haldorádó kukoricáit, illetve csontit és pinkit. Ha folyóvízen horgászunk, célszerű nehezítő anyagot (földet, kavicsot) keverni az etetőanyagunkhoz, hiszen a sodrás miatt az etetőanyag egyébként nem ott állna meg, ahol mi szeretnénk, elsodorná a víz. Én sokszor használok földet, mert nehezítő hatásán túl csaknem olyan értékes csalogató hatású, mint az etetőanyag maga. A földben szinte semmi tápanyag sincs a halak számára, de zavaros felhőt képez a vízben, ami a halakat táplálékkeresésre ösztönzi, így hamarabb felveszik csalinkat. (Természetesen érdemes élő anyagot is adagolni a földhöz, például szúnyoglárvát vagy csontit, pinkit.)
A hőmérséklet pont ideális volt (15-18 fok) 1 pulcsiban kényelmesen elvoltam, csak a szél nehezítette a horgászatot.
Értékelve a mai horgászatot az eleinte hideg idő ellenére sok hal volt az etetésen, és később, miután a nap kisütött, a halak kapókedve tovább javult, csak az erősödő szél nehezítette a halak szákba terelését… A horgászat alatt 5 kg-nyi keveréket használtam fel, aminek fele volt etetőanyag, kukorica és élő anyag, másik fele pedig föld. 7 kg halat sikerült zsákmányolnom a 2,5 órás horgászidőm alatt. Kizárólag spiccbottal horgásztam, ami lehetővé tette a gyors horgászatot (amit csak a szél lassított kissé).
Köszönöm a lehetőséget és a figyelmet!
Írta: Balogh Albert
