Manapság egyre népszerűbb a nagyhalas horgászat. A legegyszerűbb horgászmódszer, a finomszerelékes spiccbotozás már-már feledésbe merült. Gondoljunk csak bele, hogy hány horgászt látni mostanság spiccbottal a vízparton? Nem túl sokat, igaz? Pedig olyan nagyszerű e módszer, amilyen egyszerű, és szép eredményeket lehet vele elérni a vadvizeken is. Ha ideális a vízállás, szívesen horgászom spiccbottal a Zala folyón. A horgászat ezúttal apróhalakkal kezdődött, majd igazi élménypeca lett a vége!
Az áprilisi szeles, majd a meleg napok után gyorsan csökkent a Zala vízszintje. A hét elején már azon járt az eszem, hogy elő kellene venni a spiccbotot és igazán jó lenne felidézni a fiatalkori emlékeket! De miért pont spiccbot? Azért, mert olcsó, egyszerű és persze hatékony! Mivel szombatra jó időt jósoltak, pénteken munka után egyből a horgászboltba mentem. Volt a zsebemben néhány 1000 Ft, nem szerettem volna sokat költeni, ezért csak a legszükségesebb dolgokat vásároltam meg. Az élő csalikat és egy olyan etetőanyagot, amelynek ára nem haladta meg az 1000 Ft-ot és nem volt több mint 1 kg. Aroma már volt otthon, méghozzá egy jól bevált Carp Syrup. Rohanó világunkban sajnos folyamatosan drágulnak a termékek. Néhány év múlva talán nem is lesz már olyan kaja, amelynek tartósan alacsony maradna az ára. A spiccbotozás azonban minimális költséggel jár.
Tavasszal a piros színű, epres és gyümölcsös illatú kaják szépen adják a halakat a sikeresebb napokon. Éppen ezért választottam a kedvező árú Ponty Eper etetőanyagot. Az olcsóbb keverékek alapja a kukoricadara, a kenyérmorzsa és a többféle édesipari melléktermék. A spiccbotos horgászathoz jó választás lehet egy ilyen etetőanyag. Persze minden kaját lehet tuningolni, fogósabbá tenni úgy, hogy nem kell sokat költeni. A Carp Syrup termékcsalád nagy kedvencem, ár/érték arányban jócskán felülmúlja társait. Az epres keverékhez a Nagy Hal aroma tökéletesen passzol. Kb. a zacskó felét kevertem be a közeli patakból hozott vízzel és némi aromával, miután darált bulgurt, TTX-et és napraforgómagot adtam hozzá. Darált bulgur? Igen, az! Ha esetleg megmarad otthon valami gabona, amit már nem lehet elfogyasztani, érdemes ledarálni és az etetőanyaghoz keverni. Ez szintén egy költséghatékony megoldás. Mivel a spiccbotos horgászathoz minimális felszerelés kell, este gyorsan elkészültem és egy kiadós alvás után már kora reggel indultam a folyóra.
Nemegyszer írtam már, hogy a Zala folyó mindig tartogat meglepetéseket! Szinte világított a fűben a rózsaszín csali, amelyet a horgászhelyen találtam. Nyáron többször fogtam már bőven kiló feletti vad dévéreket a kisebb, rokfort sajtos változattal. Azóta is érzem a szagát, de fékrecsegtetve húzták a halak! Tavasszal, amikor még hidegebb a víz, sokkal óvatosabban kapnak a folyó lakói, szerintem a nagyobb csali ilyenkor még nem az igazi. Bár lehet, hogy volt rá jelentkező, hiszen olykor nagy halak is vannak a Zalában.
A főtt búzát este készítettem el. Az enyhén sós és cukros, forrásban lévő vízben kb. 40-45 percig főztem az átmosással megtisztított magokat.
Egy horgászat sikeressége legtöbbször az apró részletekben rejlik. Meghatározó lehet az előke hossza, a horog formája és nagysága, a csali felkínálása, a komplett végszerelék és még sorolhatnám. Nem kell tehát sajnálni az időt az apróságokra, sőt az etetőanyag elkészítésére sem! Én minden horgászat előtt a csalogatóanyag keverésére szánom a legtöbb időt. Egy olcsóbb kaja is lehet fogós, ha megfelelően készítik el, és hiába a legdrágább etetőanyag, ha gyurmát csinálnak belőle!
Az első küszt persze követte a második, majd a harmadik és így tovább. Be kellett látnom, hogy a fenékhez közel vagy pont a fenéken kell felkínálnom a csalit annak érdekében, hogy elkerüljem a sneciket. Állítottam is az eresztéken, így a horog jóval lejjebb került. Hamarosan fogtam egy rákot és sajnos azután is jöttek a mohó küszök a csontira, sőt biztos voltam benne, hogy süllyedés közben is csipkedték a csalit.
Igaz, hogy az első keszeg nem volt nagy, mégis mosolyt csalt az arcomra a falánk küszök után! A jó öreg spiccbotozásnak egyébként sem az a lényege, hogy nagy halakat fogjon a horgász. Jó szórakozás az apróhalak megfogása is, hiszen egy kisebb úszóval pörgős és mozgalmas a peca.
A végszerelékem egyszerű volt, mint az egyszeregy. A szereléket 18-as Pellet Line monofil zsinórból kötöttem. Az úszó alá egy 3 g-os cseppólmot szereltem fel, majd ezt követte egy 2,5 g-os cseppólom, amelyet az előkerögzítő gyorskapocs fölött helyeztem el. A többi aprósággal (ütközők és gubancgátló cső) együtt nagyjából 6 g terhelte az úszót. Az sárga színű úszó beállításával további teendőm már nem is volt, hiszen a teste pont az antennája alatti fehér vonalig süllyedt el. Persze minden úszó más, némelyiket nem ilyen egyszerű beállítani, de szerintem megéri a fáradozást! A szerelék végére karabineres forgót kötöttem, ezt egy másik forgó segítségével csatlakoztattam ahhoz a kb. 25 cm-es erőgumihoz, amelyet a spiccbot végéhez rögzítettem.
Ahogy a fenti képen is látható, a változtatás eredményesnek bizonyult, horogra akadt egy szebb karikakeszeg. Ők a tavaszi Zala folyó tipikus halai, igazán szórakoztató a horgászatuk spiccbottal és feederbottal egyaránt. Mivel igazi vad halak, mindig megcsodálom a különböző színekben pompázó úszóikat. A zalai dévérkeszegek nem ennyire színesek, de a karikáknál jóval nagyobbak. Bőven kiló felettiek és a tavi pontyokat meghazudtoló erővel küzdenek. Nem is tagadom, hogy eléggé meglepődtem, amikor megjött a következő hal!
Hatalmas volt az öröm! Azt hittem, hogy kisebb keszegekről szól majd a horgászat, de a Zala folyó már megint átírta a játékszabályokat! Tőlem egyébként minden kiló feletti keszeg biztonságban távozik, ezért néhány fénykép elkészítése után vissza is engedtem a halat.
Nem lehetett kérdés, hogy elégedett voltam, főleg a kiló feletti dévér megfogása után, a horgászatra szánt idő azonban véges. Lassan indulnom kellett, ezért az úszó köré dobtam azt a néhány marék csalogatóanyagot, amely megmaradt, majd vártam még egy keveset, hátha jön valami búcsúzóul. Jött is! Ráadásul nem is egy apróság! Lassan, komótosan mozdult az úszó, és a finom ráemelés után komoly súlyt éreztem. Hamar rájöttem, hogy a hal, amelyet fárasztok, jóval nagyobb, mint korábbi társa! Eltelt egy perc, két perc, három perc, majd sok perc és még mindig nem tudtam a felszín közelébe húzni! A finom szerelékkel éreztem ellenfelem minden mozdulatát, és meg kell hagyni, hogy nem csak ő fáradt el a küzdelemben! A sokadik kirohanása után végül sikerült a szákolás, én meg csak ámultam és bámultam, mert először fel sem tudtam fogni, hogy mekkora dévérkeszeget fogtam spiccbottal!
Hogyan is indult a horgászat? Küszökkel! És hogyan lett vége? Nagy dévérekkel! Bizony, van igazság abban, hogy aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli! A horgász meg tervez, a Zala folyó pedig végez! Örömpeca volt a mostani, ez nem vitás!
A képen persze a legalapvetőbb cuccok láthatók, én azonban nem indulok el pontymatrac és hasonlók nélkül. A spiccbotos horgászat felszerelésigénye viszont olyan csekély, hogy egy kerékpárra is felfér minden.
Mi, horgászok nem vagyunk egyformák. Mindenki más módszerrel veszi üldözőbe a halakat, és könnyen lehet, hogy egyesek gondolkodás nélkül elvinnének haza egy csodaszép öreg dévért, így az a hal már sosem látná viszont természetes élőhelyét, sem a társait, sem az utódait. Úgy gondolom, hogy a még kicsi, fejlődésben lévő halaknak és a nagy, sok ikrát lerakó példányoknak mindenképpen a természetes vízben a helye! Nem vitás, hogy finom a sült keszeg, az étel elkészítéséhez azonban a tenyeres példányok is tökéletesek. A hal egészséges, sőt ajánlott a fogyasztása legalább egyszer egy héten, de a természet értékeinek megőrzése is fontos, és ez részben rajtunk, horgászokon múlik! Mielőtt elköszönnék a szokásos jókívánsággal, szeretnék köszönetet mondani egy kedves olvasómnak, Ferinek (gotti61), akitől egy igazán jóleső hozzászólást olvastam nemrég az egyik horgászportálon. Bízom benne, hogy horgásztársam olvassa majd e sorokat és hasonlóan szép halakat fog! Köszönöm, Feri! Találkozunk legközelebb, addig is sikerekben gazdag horgászatokat kívánok mindenkinek! Görbüljön!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
