Néhány éve kezdtem el komolyabban a horgászatot, ami mára a kedvenc hobbim, időtöltésem lett. Életem részévé vált, melyről soha semmiért nem mondanék le! Tavaly rengeteg időt sikerült a vízparton töltenem, így sok szép élménnyel, tapasztalattal, fogással gazdagodtam. Horgászataim helyszíne a Győrújbaráti-tó, melyről a továbbiakban bővebben is olvashattok. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a feledhetetlen pillanataimat, az általam alkalmazott módszereket, valamint a tó részletes bemutatását. Ha szeretnétek megtudni, hogy eddig mi mindent éltem át az itteni horgászataim során, tartsatok velem e cikk erejéig!
A Győrújbaráti-tó Győr határában, a város zajától elszigetelt helyen található. A vízterület kb. 15 éves múltra tekint vissza, akkor keletkezett, amikor a közeli autópályát építették, viszont alig 4 éve horgásszák rendszeresen. Ez a magyarázza a tóban található kapitális méretű halak jelenlétét. Területe 4,5 hektár. Fogható halak: amur, ponty, kárász, balin, tok, afrikai harcsa (nyári időszakban), harcsa, csuka, süllő. A tó halállományának meghatározó részét véleményem szerint az amur adja. A horgászatra lehetőség nyílik partról, ill. stégekről is. Minden horgászmódszer eredményesen alkalmazható, a nagy vízfelület miatt a bojlis horgászatot kedvelők is érvényesülhetnek. Idén indul meg a „horgászparadicsom” fejlesztése, a tervek szerint büfé, egészségügyi blokk, valamint komfortos faházak létesülnek.
A tavaly megrendezett amatőr horgászversenyekről szép emlékeket őrzök, hisz sikerült második, illetve harmadik helyezést is elérnem.
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy lakhelyemtől könnyen megközelíthető a tó. Általában kerékpárral teszem meg az utat. Nagyjából 3 éve próbálok itt rendszeresen szerencsét, és kijelenthetem, hogy összességében én horgásztam legtöbbet ezen a tavon, így elég jól ismerem. Próbáltam már a fenekező, az úszós, valamint a bojlis módszert is. Mindegyiket nagy sikerrel alkalmaztam.
Néhány szóban bemutatom az általam használt egyszerű felszerelést: 3,6 m-es Nevis pontyozó botokkal horgászom, melyeken 50-es méretű Nevis orsók találhatók. Ezeken 28-as, ill. 30-as monofil főzsinórt használok. Talán kicsinek tűnhet az orsó mérete, de amekkora dobásokra szükség van, arra tökéletesen megfelel! A végszerelékem általában csúszóra szerelt távdobó etetőkosár, ami alá 16-os fonott előkével kötöm fel a 2-es vagy 4-es méretű horgot. A másik, többször alkalmazott végszerelékemet is hasonlóan készítem el, csak annyi a különbség, hogy itt 80-90 grammos ólmot használok.
Horgászataim első lépése rendszerint a megfelelő hely kiválasztása. Ez gyakran komoly fejtörést okoz, ugyanis van 3-4 állás, melyeken már rendkívül eredményes voltam. Ha egymás után több napon is ki tudok jutni a vízpartra, akkor azok mindegyikén ugyanazt a helyet foglalom el. Az etetésem általában magvakból (kukorica, búza) áll, valamint etetőanyagot juttatok be a kívánt távolságra. Mint említettem, nincs szükség nagy dobásokra, kb. 50-60 méteres távolságba szoktam horgászni, de ez természetesen helytől függően változik. Nem etetek nagy területre, hogy minél inkább a horgom közelébe koncentráljam a halat. Ebben segítségemre van a kiakasztott zsinórklipszes technika. Ez az etetési módszer az eredményes horgászat záloga.
A számomra leginkább bevált csali a lebegtetett kukorica. Ennek többféle ízű változata bizonyította már fogósságát, de legjobban az erjesztett, ill. a mézes vált be.
Általában az amurokat veszem üldözőbe, ezzel kapcsolatban emelnék ki egy emlékezetes nyári horgászatot. Augusztus 20-án nyitásra érkeztem a tóra, majd elfoglaltam horgászhelyemet. Alapozó etetésként csúzlival juttattam be 15-20 gombóc lucerna alapú etetőanyagot (a parttól mindössze 20 méteres távolságba!), melybe rengeteg főtt szemes takarmányt (búzát, kukoricát) kevertem. A csalim a jól bevált lebegtetett mézes, valamint erjesztett kukorica volt, amit hajszálelőkére fűztem fel. Bevetettem szerelékeimet, majd megpihentem. Nyugodtan falatoztam a reggelimet, mikor az egyik boton maszatolós kapást észleltem. Már ekkor arra gondoltam, hogy amur érdeklődik a felkínált csali iránt. Bevágás után megindult felém, majd a parttól néhány méterre megpillantottam a gyönyörű nádrágót. A sikeres szákolás után a mérlegelés következett, a hal súlya: 8,5 kg volt.
Ekkor úgy voltam vele, hogy már megérte kijönni. Ám tartogatott még meglepetést számomra ez a csodás nap, több kisebb amur fogása után füstölős kapásom volt, mely eredménye egy 7,5 kg-os amur lett.
A nap folyamán kizárólag amurt fogtam, ami nem véletlen, hisz folyamatos etetést alkalmaztam, azaz minden kapás után kb. 10 gombóc etetőanyagot csúzliztam a horgászott területre, így ott tudtam tartani őket. Ezt a módszert több alkalommal is eredményesen alkalmaztam itt.
Igyekeztem maximálisan kihasználni a nyári szünidőben kínálkozó lehetőségeket, a 10-12 órás horgászataim után a változatosság kedvéért gondosan megterveztem egy 70 órás túrát. Igencsak mozgalmas 3 nap volt, közel 100 kg halat sikerült fognom, ami főként az átlagos méretű, 2-3 kg közötti pontyokból és amurokból jött össze, ám kiemelkedik közülük a horgászat megkezdése után alig néhány órával partra csalogatott 13,5 kg-os tükrös, valamint néhány 4-5 kg körüli uszonyos.
Azonban nem csupán nyáron, de az év többi időszakában is eredményesek lehetünk itt!
Végezetül néhány szép fogás a tóról:
Bízom benne, hogy a jövőben még sok-sok kellemes órát tölthetek ezen a tavon, amit szintén meg tudok osztani a horgászat szerelmeseivel. Mindenkinek hasonló szép élményeket, valamint sikeres halfogást kívánok!
Írta: Tuncsik Róbert
