A digitális technika viharos ütemű elterjedése a mindennapjaink részévé teszi a fényképezést. Az egyszeri, borsos ár kifizetésével olyan eszközhöz jutunk, aminek folyó költsége gyakorlatilag nincs, nem kell spórolni a filmmel, nagyítással. Így ezek után nem csak a születésnapi tortáról, a karácsonyfáról, és a nyaralásról készülnek felvételek, hanem a világon minden elképzelhető dologról. A nagy számok törvénye alapján a tömérdek kép között néhány jó is akad majd, még ha csak találomra, különösebb megfontolás és alapismeretek nélkül csattogtat is valaki. Ám ha kicsit jobban megismerkedünk gépünk képességeivel és korlátaival, valamint figyelembe vesszük a fényképezés néhány alapszabályát, akkor sokat javulhat a találati arányunk. Ehhez gyűjtöttem most csokorba néhány tippet, természetesen a horgászok, vízenjárók és kirándulók szemszögéből
A digitális fotózáshoz több irányból vezet az út. Egy igényes amatőr fotós számára, aki korábban tükörreflexes gépet használt, egy átlagos digitális gép visszalépést jelent, legalábbis ami a fényképezés élményét illeti. Mindent az automatika csinál, ami behatárolja a lehetőségeket.
Az egygombos gépekhez szokott „születésnapi” fotósok pedig rendszerint nem tudnak mit kezdeni a számukra új funkciókkal, így még egy viszonylag szerényebb képességű digitális gép lehetőségeit sem használják ki.
Vegyük alapul a 2-3-4 megapixeles, 3x optikai zoomos, szappantartó méretű kategóriát, mivel megfizethetőségük folytán ezek a legelterjedtebbek. Legnagyobb előnyük, hogy mellényzsebben is elférnek, mindig kéznél vannak, így horgászkirándulásra kifejezetten ideálisak. Mit tud egy ilyen gép?
Autofókusz
Rendszerint a képkivágás közepét veszi élesre. Ha közeli, és távoli dolog egyszerre szerepel a képen, akkor egy kicsit gondolkodnunk kell a fényképezőgép helyett, hiszen ő nem tudja, hogy a készülő képen mi lesz a lényeg. Vegyük a kereső közepére azt, amit élesre akarunk állítani, és nyomjuk le félig a kioldó gombot. Ezzel a gép rögzíti a beállítást. Most válasszuk ki a végleges képkivágást, és exponáljunk.
Fénymérés
Az automatika előnye, hogy nehéz vele teljesen elfuserált képet készíteni. De azért lehet. A fénymérőt az átlagos árnyalateloszlású témákra hangolják be gyárilag, ezért ha a tipikustól eltérő dolgot akarunk lencsevégre kapni, akkor megint csak nekünk kell gondolkodnunk a gép helyett. Például ha sok ég, vagy csillogó vízfelület kerül a képre (ami a vízparti témáknál nem ritka), akkor végig kell gondolnunk, hogy az égen látható barifelhőket, vagy a fűzfa árnyékában hűsölő kedvesünket szeretnénk-e viszontlátni a képen. A kettő együtt ugyanis rendszerint nem megy. Ilyenkor hasonlóan járhatunk el, mint az előbb az autofókusznál. A fő témára mérünk fényt, félig lenyomott gombbal rögzítjük, megkomponáljuk a végleges képkivágást, és klikk.
Vaku
Sokan nem tudják, hogy ki is lehet kapcsolni, pedig ez az egyik legnagyobb előnye. Általában 3 üzemmód közül lehet választani:
Automata beállítás
Akkor villan, amikor az automatika szerint már túl sötét van ahhoz, hogy szabadkézből, bemozdulás nélkül exponáljunk. Viszont azt is tudnunk kell, hogy a beépített vaku csak kb. 3-4 méterig hatásos, tehát kizárólag akkor van értelme villogni, ha a téma a vaku hatótávolságán belül helyezkedik el. Kevés nevetségesebb dolog van annál, mint amikor valaki vadul villogtat maroknyi gépével egy katedrálisban, focimeccsen, vagy épp naplementét fényképezve.
Mindig villan
Világos nappal magától nem kapcsolna be a vaku, de ilyenkor is szükség lehet rá.
Ha pl. egy sátor mélyéből kifelé fényképezve azt szeretnénk elérni, hogy a kinti táj is látsszon a képen, és a sátorba bekandikáló társunk arca ne csak egy sötét folt legyen, érdemes bekapcsolnunk a vakut. Az automatika ugyan nem sok lehetőséget ad a kétféle megvilágítás összehangolására, de gyakran meglepően jól sikerülnek ezek a vakuval derített, ellenfényes felvételek.
Nem villan
Szabadban rendszerint ez a legjobb választás (kivéve, ha az éjszaka fogott halunkat akarjuk sürgősen lefényképezni). Egyrészt nem merül az akku a felesleges villanófény-használattól, másrészt sokkal természetesebb képeket készíthetünk.
Nem kell megrémülni a gyenge megvilágítás miatti hosszabb expozíciós időtől sem. Gyakran van rá lehetőség, hogy a bemozdulás elkerülése érdekében megtámasszuk a gépet, vagy letegyük, és önkioldóval exponáljunk, de ez már átvezet a következő témakörbe.
Állvány, önkioldó
Nincs mindig kéznél alkalmas kő, vagy fa, amire letehetnénk a gépet, amikor önkioldós képet készítünk. Jól jöhet egy állvány, ha valaki egyedül van, és szeretné magát megörökíteni a vízparton élete halával. Szinte látom magam előtt a megbotránkozó arcokat: a rengeteg cucc mellett még állványt is cipeljünk?
Sietek leszögezni, hogy nem a terjedelmes, háromlábú alkalmatosságra gondolok, hanem jóval egyszerűbb megoldásra. A haltartó háló csavaros végű leszúrója, vagy egy bottartó is szolgálhat alkalmi állványként, ha egy csatlakozó adaptert sikerítünk hozzá. Elegáns megoldás, ha esztergályossal készíttetünk egy közcsavart, de egyszerűbben is célt érhetünk. Egy alkalmas lemezre fúrjunk két megfelelő méretű lyukat - egyiket a bottartónak, másikat a fényképezőgépnek - és csavarozzuk a bottartóra. A gép menetéhez illeszkedő csavart pl. régi Szmena fényképezőnk tokjából is kölcsönvehetjük. Egy ilyen „peca-állvány” gyakorlatilag nem jelent plusz terhet, és mindig kéznél lehet a botzsákban.
Makro
A természet apró tárgyai, rovarok, virágok, vagy egy jól akadt horog képe új dimenziókat nyithat a fényképezési szokásainkban. Kis digitális gépeinknek rendszerint nagyon jó makro-fényképezési tulajdonságaik vannak, a hasonló kaliberű filmes gépekhez viszonyítva. Akár 5-10 cm-ről is sikeresen lefotózhatjuk a kiválasztott témát. Gépünk rendszerint figyelmeztető jelzést ad, ha túl közel mentünk, és már nem tud élesre állítani. Ilyenkor egy gombnyomással át kell váltanunk a közeli tartományra.
Tájképek
Csupán ezzel az egyetlen területtel köteteket lehetne megtölteni, de egy-két kiragadott tippet megkockáztatok.
Horgászfotók
A horgászélmények megörökítésére legjobbak az akciófotók. Ha van partner, kérjük meg, hogy kattogtasson nekünk fárasztás közben. Ezek között csak akad egy jól eltalált kép, amit szívesen nézegetünk majd, felidézve az emlékezetes perceket.
Az „ember hallal” típusú felvételek körében a bojlis horgászok jó példákkal szolgálhatnak a halakkal való kíméletes bánásmódra, és a felvételek gondos megkomponálására is, de a kisebb halak fényképezésének is megvannak a maga trükkjei.
Különösen a Netre felrakott képek korlátozott felbontására való tekintettel célszerű betartani azt az alapszabályt, hogy a lényeges motívumok töltsék ki a képet. Legfőbb dolog, hogy a hal jól látsszon, és a horgászt is fel lehessen ismerni, ezért nem praktikus, és nem is mutatós egész alakos képet készíteni a lábunk mellett lógatott kilós hallal. A versenyhorgászok jól tudják ezt, és rendszerint a merítőszákban szépen elrendezett zsákmányuk mellett térdelve, vagy fekve fényképezkednek a vízparton.
Félárnyékban vagy borús időben általában jobb képeket lehet készíteni, mint a tűző napon.
Napsütésben a szemellenzős sapka csúnya árnyékot vethet az arcra, amit általában már csak a kész képen veszünk észre.
Sokkal szebben mutat egy hal a parti fűre, vagy a csónak aljára fektetve, mint a konyhai mosogatóban, vagy egy reklámszatyorra kiterítve. Ha „csendélet” jellegű fotót készítünk, szerencsés a botot és műcsalit is belevenni a képbe. A legyező horgászok különösen jók ebben a műfajban, tanulságos egy-két galériát átlapozni a legyezős oldalakon.
A víz és a technika
A horgásszal megesik néha, hogy elázik. A fényképezőgép lényegesen kevésbé bírja a vizet, mint a horgász, ezért érdemes tokban tartani. Vannak spéci, víz- és ütésálló tokok és dobozok, amiben biztonságban tudhatjuk elektronikus kütyüinket, de eső ellen egy közönséges, simítózáras nejlonzacskó is megteszi.
Vannak, akik féltik és vannak, akik babonából nem hordják magukkal horgászni a fényképezőgépüket, de sajnálhatják: a horgászélmények felidézésére, és másokkal való megosztására még soha nem volt ilyen jó eszköz a kezünkben, mint a kompakt, digitális fotómasinák. Éljünk a lehetőséggel!
Írta: Benyhe János
Fotó: Totya, Bodnár Zsolt, Döme Gábor és a szerző
