Lassan-lassan elkezdődik a horgászat így, az év elején, de a folyton visszatérő fagyok még valószínűleg kitolják az első peca napját… A meleg szobából kitekintve a komor, télies tájra jóleső érzéssel gondolok a 2018. évi horgászidényre. Sok időt töltöttem el barátaimmal a Kiskunsági-főcsatorna és a Duna folyó szebbnél szebb részein, így rengeteg horgászkalandban volt részem. Sőt, tavaly részt vettem halfogó versenyeken is több-kevesebb sikerrel.
Megannyi élmény mellett, ami a legemlékezetesebb, az mégiscsak a sarudi Élményfaluban eltöltött időszak volt. Az Élményfalu – a Tisza-tó egyik kalandközpontja – a szó szoros értelmében egy ÉLMÉNYFALU. Itt működik évek óta a Haldorádó - Matula Gyerek Horgásztábor is. Heti váltásban, három csoportban jelentkezhetnek ezekbe a táborokba 6 és 14 év közötti fiatalok, lányok és fiúk egyaránt. Azok az ifjú horgászok, akik már kellően felkészültek és komoly gyakorlattal rendelkeznek, jellemzően a „pergető” csoportba jelentkeztek. A második csoport a „nagyhal-vadász” nevet kapta. Ezeknek a nebulóknak kellő gyakorlattal kellett rendelkezniük az orsós felszerelések használatában és nem utolsósorban a türelemben. A harmadik csoport (melynek vezetője vagyok) a „finomszerelékes” nevet kapta. Ide azokat a kezdő horgászpalántákat vártuk, akik szinte nem rendelkeztek semmiféle „horgásztudással”, vagyis a kezdő pecázni vágyókat. Mint már említettem, ennek a csoportnak vagyok a vezetője évek óta, és míg erővel bírom, évekig szeretnék is. Ez az évet –akárcsak az előzőeket – is nagy izgalommal vártam. Kíváncsivá tett, hogy milyen összetételű kis csapataim lesznek, milyen arányban érkeznek a visszatérő, illetve az új horgászni vágyók. Itt kell megemlítenem, hogy „valamit jól csinálunk”, ugyanis a visszatérő gyermekek aránya eléri a 35-40%-ot, és jelentős a külhonból visszatérők aránya is. E nyári, bő két hónap történéseiről, elsősorban a „finomszerelékes” kezdő horgászokról írok most bővebben.
A tábor hétfői napon kezdődik egy rövid adminisztrációval, majd a szállás elfoglalása után gyors ismerkedés, táborrend-ismertetés (a szabályok betartása fontos!), és indulás kerékpárokkal ebédelni (a fő közlekedési eszközünk a kerékpár). Az étkezés után motorcsónakkal egy rövid túrát teszünk a tavon, de előtte megismerkedünk a vízi közlekedés és a vízen tartózkodás szabályaival. Az újonnan érkezett gyerekek imádják ezt a programot! Amennyiben az időjárás engedi (erre később visszatérek), akkor irány a vízi-játszótér, az Aquaglide. Ezenkívül még nagyon sok vizes program volt a horgászatok között. Fürdés, fánkozás, állva evezés (SUP), vízibiciklizés, evezés, vitorlázás, valamint a szárazon az ugrálópark, trambulin.
A hét következő napjai a szerelékek elkészítésével, a Tisza-tó keletkezésének, élővilágának megismerésével és sok-sok horgászattal teltek.
Időjárás! – Tavaly nagyon megnehezítette a dolgunkat és munkánkat az időjárás. Szinte nem volt olyan hetünk, hogy egy-két napon keresztül ne lett volna hatalmas zápor, erős szél, illetve villámlással járó zivatar. Ezek az órák, napok feladták a leckét nekünk, táborvezetőknek, és ekkor léptek színre kedves kollégáink, az animátorok. Jól jött a kreativitásuk! Sok olyan játékot találtak ki, melyek a rossz időjárási körülmények ellenére is hasznossá tudták tenni a horgászattól elvett időszakokat. Labda-, társas- és ügyességi játékok, vetélkedők, valamint hosszabb-rövidebb kirándulások (pl. poroszlói Ökocentrum).
Kezdő horgászaim először a spiccbotos szerelék összeállítását tanulták meg. Mivel mi partról horgásztunk, legtöbbször 3-4-5 méteres spiccbotokkal, vékony, 0,12-0,14 mm-es monofil zsinórral és 14-16-os, többnyire szakáll nélküli horoggal fogtuk halainkat. A mélységmérés után egy nagyon fontos dolgot is meg kellett ismernie a gyerekeknek, mégpedig az etetőanyagok összetételét, illetve azok bekeverését. Ebben nagy segítséget adtak a már sok helyen bizonyított „Haldós” etetőanyagok. Csaliként főleg a jól bevált csontit és csemegekukoricát használtuk. Későbbiek folyamán megismerkedtünk a feederes, valamint a match szerelékek összeállításával. Gyakoroltuk a célba dobást és egy egyszerű süllőző készséget is elkészítettünk.
A Tisza-tóra jellemző, hogy változatos halfaunával rendelkezik, ezért kis horgászaink is sokféle halat fogtak: snecit, sügért, karikakeszeget, vörösszárnyút, bodorkát, bagolykeszeget, dévért, compót, balint, süllőt (kukoricával!), pontyot, valamint az invazív (nem őshonos) ezüstkárászt és tömegével a törpeharcsát. Sajnos a halfogás örömei között néha bánat is jelentkezett. Nemegyszer még a szemekben könny is jelent meg egy-egy zsinórszakadás után vagy pedig a törpe levételekor, amikor a hal megszúrta a kezeket. Viszont ezt is megtanulták a gyerkőcök, hogy kell fájdalommentesen, sérülés nélkül kiszedni a horgot ezekből az „ördögökből”. Nagyon szívet melengető volt hallani kis horgászaimtól, hogy „majd a következőt megfogod”, vagy „engem is megszúrt, csak rövid ideig fájt”. Alakult a csapat!
A horgászat elengedetlen feltétele, hogy halfogás szabályaival tisztában legyünk. Mivel a Tisza-tó helyi szabályai kissé szigorúbbak az országos horgászrendnél, ezeket is meg kellett tanulnunk. Fontos megjegyezni, hogy a horgászat megkezdésekor, közben és befejezésekor egyaránt van kötelező feladatunk, mégpedig a fogási napló vezetése. A kifogott törpeharcsák és ezüstkárászok tömegét a horgászat végeztével beírtuk a fogási naplóba. Őshonos halaink a fogás után visszanyerték szabadságukat.
Mivel az invazív halakat nem szabad visszaengedni, az adminisztráció után „Józsi bácsira” bíztuk őket – ő „ellátta a bajukat”. A gyerekeknek volt egy „jó” ötlete, mégpedig az, hogy a Tisza-tavi Horgászegyesületek Szövetségétől elismerést kellene kapniuk, amiért a tábor ideje alatt kb. 7 mázsa törpétől szabadították meg a tavat.
Mi, táborvezetők nagyon örültünk annak, hogy minden turnus órákon belül nagyon jó kis csapattá kovácsolódott össze. A régi táborlakók önzetlenül segítették az újakat, főleg a horgászatok során. Segítettek a halak felismerésében, a törpe leszedésében, tanácsokat adtak egymásnak a fárasztásoknál és nem utolsósorban a szákolásoknál.
Egy-egy horgásznap végzettével izgatottan mesélték a srácok a fogásaikat. Ki mekkora, mennyi és milyen halat fogott, milyen módszerrel. Ki mennyi kapást rontott, hány szakítása volt stb. Csupa jobbnál jobb élmény, akár pozitív akár negatív – ez is a horgászat része. Büszkén mondhatom (írhatom), hogy kezdő finomszerelékes horgászaim sohasem „betliztek”, ők voltak azok, akik mindig fogtak halat. Említettem, hogy „srácok”, pedig rajtuk kívül szép számmal voltak kislányok is a tanítványaim között. Sőt, halfogásban olykor túl is teljesítettek a fiúk eredményén.
Sajnos egyszer mindennek eljön a vége, a gyerekeknek a pénteki nap délutánján, nekünk augusztus végén. Öröm volt látni a gyerekeket, akik egy kalandos hét alatt életre szóló barátságokat kötöttek. Nagyon jó volt hallani őket, amikor egymás szavába vágva mesélik a szülőknek az élményeiket és úgy köszönnek el, hogy jövőre ismét találkozunk! Minket az a jó érzés tölt el, hogy tudtunk valami újat nyújtani a horgászat területén, tudtuk a természetet jobban megszerettetni és – nem mellékesen – az egymás iránti tiszteletet megalapozni. Jelszavunkká vált: „A másiknak is lehet igaza!” Azt sem tagadhatom, hogy én is sokat tanultam a fiataloktól.
Szeretném megköszönni a munkatársaimnak a lelkiismeretes, önzetlen segítséget, a Haldorádó Teamnek a szakmai munkát, s végül, de nem utolsósorban a Komjáthy Andrea – Kücsön Gyula párosnak, hogy ez a tábor évek óta ilyen színvonalasan működik! Szívből remélem, hogy következő években is fog!
Végezetül nézzétek meg az alábbi képes-videós összeállítást a nyári táborok pillanatairól, jó szórakozást kívánok hozzá!
Ha kedvet kaptál, Téged is szeretettel várunk jövő nyáron, a Haldorádó - Matula Gyerek Horgásztáborba! Találkozunk 2019-ben! – Találkozunk? :-)
