A nyári pecatúrák alapcsomagja a tavaszihoz képest csak tartalmában különbözik. Mennyiségében tökéletesen azonos vele. A legapróbb rés is kihasználásra kerül az autóban, a megfelelő mennyiségű szúnyogriasztó, naptej, különböző hatású tabletták és kötszer által. (Természetesen a halak részére is kéznél a sebfertőtlenítő!) Elmúlt évi első kiruccanásunk Palotásra vezetett, egy hétig élvezhettük a zavartalan nyugalmat…
Ezen az óriási, 70 ha-os tavon több alkalommal megfordultunk már. Szeretjük nagyságát, vadságát, és a legnagyobb fogás is e vadvíz nevéhez kötődik életünkben. Sanya fogta a 19 kg-os tükörpontyot (squid & octopus bojlival) július 26-án, 5:37-kor. Ő behúzott szerelékkel egy „távolabbi”, 150 m-re letett, etetett bóját horgászott, én csak dobáltam egy közelebb elhelyezett bóját és fenekeztem. Sok-sok nagyobb méretű keszeg, kisebb pontyok és szép amurok voltak zsákmányaim.
Egy éjszaka sünit fogtunk, és eltettük reggelig, hogy a gyerekek közelről szemlélhessék, milyen kedves kis állat. Könnyű volt megfogni… Tulajdonképpen megmentettük, mert egy eldobott kekszes zacskóba bújt, eleséget keresve. Nem tudott kihátrálni belőle, csapdába esett, beleszorult. Hihetetlen zajt csapott az éjszakai zavartalan csendben a zörgő zacskóval. A hangok alapján inkább vaddisznóra gyanakodtunk, mint sünire, amíg meg nem láttuk. Nagyon aranyos volt. A gyerekek reggel odavoltak érte. Természetesen rövid örömködés után hagytuk elkocogni a közeli nád védő rengetegébe.
Utána sütögettünk valamit, jólesett a hűvös, párás éjszaka után a tűznél melegedni. A reggelit követően kezdődött a szokásos bohóckodás, a bringák beizzítása, indult a nap. Karcsi megmutatta, hogyan kell ugrókötelezni, e tevékenységében a halak nem zavarták meg.
Amíg az ebédet készítettem, jött a távolabbi bójáról egy hetes tükrös. Örültünk neki, mert időközben nagy lett a hőség, kevés a kapás, és szomszéd barátaink fogásai sem bizonyultak irigylésre méltónak. Időváltozást reméltünk, az felkavarhatta volna a szó szerint álló vizet.
De nem jött sem szél, sem zivatar. A nap egyetlen izgalmas történése Rubikánk szülinapja volt. A tortát egy kedves horgászbarátunk szerezte be (nagyon finom volt), és együtt ünnepeltünk, ahogy illik…
A kevés kapás ellenére remekül telt az idő, újdonsült barátainkkal beszélgettünk, tapasztalatot cseréltünk. A gyerekek bringáztak, és tetemes mennyiségű kalóriát vettek magukhoz jégkrém formájában a büféből. Szarvasbogarat is hoztak, mert lássuk be, valamirevaló horgászélmény szarvasbogár nélkül nem lenne teljes!
Az evés-ivás a horgászok számára rendkívül fontos foglalatosság. Mert ugye, a kapások közötti időt is tudni kell tartalommal kitölteni. Mi szeretünk sütni-főzni, amiben különösen Xavér jeleskedik. A tűzifa gyűjtését, összedarabolását, a kolbászkák forgatását boldogon vállalja, és 11 éves fiatalember létére megbízhatóan süti pirosra (nem szenesre) a vacsoránkat. A friss levegő, a nyugalom többszörösen serkenti az étvágyat.
Szálkán sok, egészséges és gyönyörű halakat fogtunk. A szokásos technikákat alkalmaztuk, Sanya messzi, én közeli bóját horgásztam, lefedve egy ferde sávot a jó eredmény reményében. Ezen az utunkon csak Rubikánk tartott velünk, Xavi golftáborban múlatta az időt.
Sanya hínárt gyűjt bőre szépségének megóvása céljából, az amur csak véletlenül került a merítőhálóba.
Lassan, visszavonhatatlanul beköszöntött az ősz. Rendíthetetlenül hajigáltuk finomnak remélt csalijainkat a hűvösödő, tisztuló vizekbe. Kisebb-nagyobb halacskák felvették, de kapitális pontyot már nem fogtunk. Azért unatkozni lehetőségünk nem volt, ha a halak nem jelentkeztek, Rubika szórakoztatott bennünket welldance produkciójával.
A bukósisak nem kötelező viselet a tánchoz, de tökéletes biztonságot nyújt a bányatóból kavicsokat dobáló, étvágytalan pontyok ellen. A Tó-fish-tavon horgásztunk, október vége volt. A naplementét követően már csak a tűz mellett volt élvezhető a szabadban. Ilyenkor már csak fűthető házikós tavakon lógatunk a gyerekekkel. Sötétedéskor ők visszavonulnak a nem elhanyagolható mennyiségű tévé, videojáték, notebook stb. mellé, és a legtermészetesebb módon cserélik a kisbaltát és a multifunkcionális somfavesszőt modern világunk technikai eszközeire.
A következő képek a tatai derítőtavon készültek. Pergettünk, és élveztük a kis ház adta védelmet, mert nagyon hideg volt már november közepén.
Érezhető volt már, hogy uszonyos kedvenceink visszahúzódnak, elvermelnek. Kárászok, keszegek néha kicsalhatóak voltak, és egy-egy potyka is megmutatta magát. Az időjárás is végezte a dolgát, így esett meg, hogy botjainkat belepte a hó. De kitartottunk, és tavalyi utolsó, agostyáni próbálkozásunkkor meglepően sok 2-4 kg körüli pontyot emelhettünk stégünkre. Már december eleje volt. Így behavazódtunk…
A botokon, orsókon szükséges javíttatást, szervizeltetést ilyenkor, tél végén végzi Sanya. Aztán már nincs más tennivaló, a karácsonyt várjuk, remélve, hogy kedvesünk jól megjegyezte az év közben „véletlenül” kimondott, új kapásjelzőre, rod-podra és mindenféle nélkülözhetetlen horgászeszközre vonatkozó vágyainkat. Persze mindenki óhaja meghallgatásra talált. Már csak a nagy szelet várjuk, ami összetöri a maradék jeget. A felszerelés bevetésre vár, a botokra új horgászzsinór került. A bojlik mindenféle ízben lefagyasztva állnak a hűtőben. A gyerekek bent fociznak a lakásban… Mire is vágyhatna az ember a természet adta szabadságnál jobban!?
De tudjátok Ti ezt jól, kedves Horgásztársak, hiszen ugyanezt a vágyat érzitek, mint mi, hogy ismét birtokba vehessük a természetet, hódolhassunk kedvenc tevékenységünknek, és még nagyobb, még több halat csábítsunk magunkhoz az idei szezonban. Mindnyájunknak halfogásban gazdag, sikeres, szép élményeket kívánunk!
