Az elutazásom előtt nagyon sok olyan dolgot hallottam az ausztrál pontyhorgászatról, amely finoman szólva sem szívderítő. Több helyen invazív halnak van minősítve és állítólag irtják is. Nos, én sehol nem láttam, tapasztaltam ilyet, sőt amikor meghallottam, hogy van egy intenzíven telepített pontyos versenytó is a közelben, mindenképpen szerettem volna azt meglátogatni!
Az 5 milliós nagyváros, Melbourne közelében van egy Treehaven nevű lovas tanya, ahol nagyon drága és híres versenylovakat tartanak, sőt itt versenyeket is rendeznek. A komplexum közepén pedig van egy tó, amelyben hemzsegnek a pontyok, ez a Melbourne-i Finomszerelékes Horgászklub versenytava. De hogy kerültek ebbe pontyok? Egy kiszáradásra ítélt tóból telepítették át a lelkes horgászok, és itt gyorsan új otthonra leltek, zavartalanul élnek és szaporodnak. Ideális a terület úszós és feeder versenyek megtartásra. Nem túl nagy, olyan „angolos” tavacska, ahol maximum 30 ember tud itt leülni és versenyezni.
A horgászat megkezdése előtt mindig a vizet kémlelem, lakóinak minden apró rezdülését figyelem, megpróbálok a víz alá látni, kitalálni, hogy merre járnak a halak. Kellemetlenül hűvös, időnként viharos széllel tarkított napot fogtunk ki, a hőmérséklet sem volt 15 Celsius-foknál több, ráadásul a gyakorta esett is. Így nagyon nehéz volt a halak árulkodó jeleit a folyamatosan fodrozódó vízfelszínen felfedezni. Első ránézésre azt mondtam volna, hogy ebben nincs is ponty, ugyanis egyetlen ugrást vagy fordulást sem láttam.
Bekevertem a maradék etetőanyagom, kirostáltam belőle a darabosabb, nagyobb szemcséket és elkezdtem a horgászatot.
Ausztrál Method Mix
1 kg Haldorádó Nagy Ponty
1 kg Haldorádó BIG RIVER Öreg Ponty
150 ml Haldorádó Aroma Tuning Nagy Ponty
1/2 kupak Haldorádó Édesítőszer
Üres kosárral dobtam egy párat, hogy a túlpart elé pontosan 1 méterre be tudjam dobni a végszerelékem. Miért pont oda? Ránéztem a vízre és éreztem, hogy az egy jó hely. Illetve sok hasonló vízterületen horgásztam már, ahol kitapasztaltam, hogy a túlpart közeli nyugalmi zóna mindig jó haltartó, ha éppen nem akad. Szerencsére itt a meder szélében nem volt akadó, csupán a belógó ágakra kellet ügyelnem, amikor bedobtam, hogy a kosár nehogy azok valamelyikén landoljon.
A csalitüskére TORNADO Wafter N-Butyric & Ananász csalit tűztem, megtöltöttem a kosaram és bedobtam. Talán 3 perc sem telt el, amikor a spiccem egyértelmű kapást jelzett. Újabb 2 perc múlva már boldogan mutattam a kamerának az első pontyom.
Ami ezután következett, az némi túlzással meseszerű volt, hiszen MINDEN dobásra volt kapásom! Nyilván ez nem csak az én érdemem, hanem a tó rendkívüli halbőségét dicséri elsősorban, de amit adtam nekik, az kétségkívül tetszett.
Egy óra után azon kezdtem gondolkodni, hogy miként lehetne ezt még fokozni, miként lehetne gyorsítani? A Long Cast Method Feeder kosárba nem nyomtam bele a csalit, szabadon hagytam azt. Ezzel a módszerrel gyakorta 10-15 másodpercen belül kapás érkezett.
Minél pontosabban tudtam egy helyre dobni, annál több hal gyűlt össze, és annál gyorsabban volt kapás, némi túlzással forrt előttem a víz. A halak igazi versenyponty méretűek voltak 1,5-3 kg között. Vajon él ebben nagyobb ponty is, és ha igen, miként lehet megfogni?
2 óra horgászat után az N-Butyric & Ananász csali helyére Rokfort Sajt ízesítésűt tettem, és az érdeklődés cseppet sem lankadt, de a méret semmit sem változott. Ezután szándékosan az etetett hely mellé dobtam 2-3 méterrel balra. Kicsit lassabban húzták el, de ezek a halak MINDIG nagyobbak voltak. Viszont a 3-4. dobás után már a széleken is csak apróbb halak voltak. A halraj egyszerűen elmozdult az újabb ízletes falatok irányába. Ezután újfent az eredeti helyredobtam, ahol mindig akadt 1-2 nagyobbacska egyed. Ha elaprózódott, ismét az etetési pont mellé dobtam. Ezekkel az apró trükkökkel véleményem szerint sikerült a környéken tartózkodó termetesebb és egyben óvatosabb halakat is megfogni.
Valószínűleg a nagy halsűrűség és sok éhes száj miatt kevés lehet az igazán nagy, 10+-os egyed, amelyek extra nagy csalival, teljesen más etetési és horgászati stratégiával akár megfoghatók is lennének, de horgászatom célja most nem ez volt.
Nagyon mozgalmas, nagyon élvezetes horgászat volt, szívesen horgásztam volna itt versenyen is, ahol még többet számít a gyorsaság és a rutin. De ezt már csak a következő héten (a hazautazásom után) rendezték meg ezen a tavon.
Jó látni, hogy a VILÁG MINDEN pontján milyen magasabb szintre fejlődött a modern pontyhorgászat, és jó látni, hogy a MAGYAR módszerek, csalik és etetőanyagok, a hazánktól oly távoli országokban is milyen látványosan működnek.
Vendéglátóm, Howard Johns egy nagyon udvarias és segítőkész úriember, de vérbeli horgász. Amikor befejeztem a horgászatot, természetesen ő is szerette volna kipróbálni a botomat, végszerelékemet és mindent, amit használtam. Nagyon élvezte ő is a halfogást, de ami legjobban tetszett neki, az TORNADO Wafter csali volt. Többször megkérdezte, hogy mennyi van ebből nálam? Mert ő még ennyire attraktív method csalit nem látott. Ennek kifejezetten örültem, és úgy sejtem, hogy egy újabb világhírnévre törő csalit sikerült megalkotnunk!
A horgászat befejezése után Melbourne-ben a már korábban említett Melbourne-i Finomszerelékes Horgászklub meghívásának eleget téve egy előadást tartottam a magyar feeder horgászatról és az elért eredményeinkről, amiket egyébként Ausztráliában is maximálisan elismernek és nagyra tartanak. Az ausztrál csapat az utóbbi években részt vesz a feeder és úszós VB-ken is, és nem titkolt szándékuk, hogy Ausztráliában rendezzenek világbajnokságot.
Minden lehetőségük, adottságuk megvan hozzá, véleményem szerint „csak” idő kérdése, hogy mikor sikerül ezt megszervezniük. Egy biztos, én szívesen horgásznék itt, és biztosra veszem azt is, hogy a magyar csapatnak különösen feküdne az itteni horgászat.
Írta: Döme Gábor
Fotók, videó: Takács Péter
