Az első fárasztó utazással, "kényszer fürdéssel" töltött nap után mély álomba zuhanva, szebbnél szebb süllőkkel álmodva, gyorsan elmúlt az éjszaka. Még sötét volt, amikor Feri barátommal elhelyezkedtünk házigazdánk csónakjában. A mai nap a süllőké, a terv szerint.
Este pontosan mindent megterveztünk, meghívóink nem tartanak velünk ezen a napon, van még néhány elintézni való dolog. Bennünket Gábor hajnalban kitesz az egyik kedvelt és eredményes süllőző helyen, majd este jön értünk.
Ennek megfelelően már este összekészítettünk mindent, amire szükség lehet. Felszerelés, némi ennivaló. Reggel sötétben indulás. Kissé gyanús volt az élelmiszeres táska, de sok idő nem volt, igyekezni kellett, hiszen az első napsugaraknak már a horgászhelyen kellett érni bennünket.
A Mila23 nevű falu közelében levő horgászhelyhez igyekeztünk. Ez a nem éppen találékonyan a 23-as mérföldkőről elnevezett halászfalu, jó 40 perces motorcsónak útra található Gorgovától. Jónéhány kitűnő süllőzőhely van a közelében. Egy kis sziget előtti tuskós, néhány ágbetorkolás előtti kavargó víz, meredek törésekkel. Meglehetős izgalommal vártuk a horgászatot, annak ellenére, hogy nem jó információk jutottak el hozzánk.
A víz zavaros, nagyon magas, jó egy méterrel magasabb az előző év ezen időszakához viszonyítva, és ráadásul most is folyamatosan árad. Nem használ a süllőfogásnak- vígasztalt G. Azon a helyen, ahol az első horgászatot terveztük, kikötni sem tudtunk, hiszen víz borított mindent. Sok lehetőség nem maradt, kiszálltunk egy nádfal melletti szabad helyre. Előttünk, mély törésekkel szabdalt lassan kavargó, áramló víz.
Mártogató felszerelést készítettünk elő. Jómagam egy Spro Proton Feeder II-őt választottam, míg Feri egy 50 g-os Triana Over Lake matchbotot szerelt erre a célra. 0,20 mm-nél nem használtunk vastagabb zsinórt. Úgy ítéltük meg az áramlási viszonyok alapján, hogy 10-12 g-os ólom mindenképpen elég lesz mártogatni, ezt ütköztettük meg a 4-6-os méretű Owner horogtól mintegy 50-60 cm-re. Csalihalnak bodorkákat, vörösszárnyú keszegeket tűztünk a horogra.
Meglehetős izgalommal és reményekedve vetettük be horgainkat a burványló vízbe, és lassú mozdulatokkal vallattuk a medertöréseket. Mindketten megfeszített izmokkal és idegszálakkal vártuk az első jellegzetes koppintást. Azt a semmivel sem helyettesíthető érzést, amikor a süllő megragadja a csalihalat, és kezdi lassan beforgatni. Aztán az idő előre haladtával meg kellett tapasztalnunk, hogy nincs egészen minden rendben. Egyszerűen nem volt kapásunk.
Annak ellenére, hogy a partszakasz minden centiméterét átvizsgáltuk a felszereléssel, virgoncabbnál virgoncabb csalihalakat, majd halszeletet kínálva a süllőknek. Nagysokára tört meg csak a jég.
Kapásom van! - mondja Feri és már fáraszt is egy karonülő méretű süllőcskét. Szerencsére jól akadt a horog a méret alatti süllő szája szélébe, pici sérüléssel megúszta a dolgot. A fényképező gép is visszakerül a tokjába, mégsem illusztrálható ez az írás otthon is kicsinek számító hallal. Majd a következő. Igen, a következő sem lett nagyobb, és az azt követő sem. A dolog az irányból is kezdett kellemetlen lenni, hogy Feri már az ötödik halnál tartott, mikor nekem az első kapásom volt. Természetesen ez is pici. Egy óra elteltével leállt a kapás. Egy pici koppintás itt-ott, de mindkettőnk csaliját otthagyta.
Néha apró rángások futottak végig a zsinóron, de ezek nem tüskéshátút jeleztek.
Ha nem esztek, majd mi eszünk,- mondtuk. Kibontva az elemózsiás táskát elég hiányosnak találtuk. Két doboz sör és két chili paprika volt benne. A többit valószínűleg jó étvággyal elfogyasztotta házigazdánk kutyája az éjszaka. Így jár az, aki kint felejti a szabadban az ennivalót.
A halak békén hagytak, az eső elkezdett szemerkélni, a sörünk elfogyott, a paprikára meg nemigen fájt a fogunk. Mindez 11 óra magasságában. Hol van még az öt óra mikor G. értünk jön? Szerencsére nem várta meg késői időpontot, korábban jött értünk, de Ő sem tudott jó fogásról beszámolni. Így esett meg az a dolog, hogy süllőzésről szóló írás süllő fotója nélkül jelenik meg. De apró süllőt akkor sem, legalább méretes lett volna. Nem volt.
Hazaindultunk lógó orral, annak ellenére, hogy megértettük, nem magunkban vagy esetleg másban kell a hibát keresni, egyszerűen a vízállás, vízjárás körülményei nem voltak megfelelőek.
Visszaérve Gorgova faluba, jófajta szilvapálinkával és Pepe anyukája által készített köményes pálinkával vígasztalódtunk.
Másnap Leventével, mi le is tettünk a "süllőfogás" élvezetéről, inkább a kisebbik csónakkal és motorral kirándulást terveztünk a falu mögött található Gorgova tóra.
A Sulina-ág töltésén átemelve csónakunkat egy csatorna vezetett a tóhoz. Néhány száz méter motorozás után tárult elénk a gyönyörű víz. Elképzelésünk sem volt, hogy ekkora tó rejlik, szinte a ház mögött.
Hallani már nagyon sokat hallottunk róla, hiszen a falu összes (!) lakosa itt halászik kivétel nélkül. És ha nem is annyi halat mint 20 évvel ezelőtt, de még ma is nagy mennyiségben fognak. Ragadozók közül főleg csukákat, de hatalmas termetű kárászok, dévérek és pontyok is élnek itt. Mi nem ezek kedvéért hasítottuk a tó hullámait, hanem a tó híres sügér állománya hozott lázba bennünket. A helybeliek szerint ha rájuk tudunk akadni, több tíz kg-os fogásban bízhatunk, ráadásul nagyok is vannak közöttük! Ha minden jól megy, ma lefagyasztjuk a mosolyt a többiek arcáról, -mondtuk Leventével. De ugye az élet nem fenékig tejfel.
Motorunk néhány halovány köhintés után leállt. Egy sikeres újraindítás után aztán végleg feladta. Ott himbálóztunk majd\' a tó közepén. Az egyre erősödő szélben, az egyre magasodó hullámok közt hánykolódva. A szél erősen nyomott ki a nádasba bennünket, így nem volt mit tenni, horgászat nélkül evezőt ragadva mintegy 3 óra alatt visszavergődtünk lakóhelyünkre. Ritkán hallani embert olyan csúnyán káromkodni.
Igazából az sem vigasztalt, hogy a motort immár a szárazom sikerült megjavítani, és az sem töltött el örömmel, hogy a többiek is betliztek ezen a napon. Sem nekünk, sem a vendéglátóinknak nem volt valami virágos kedve. Úgy tűnt sikerült belenyúlni egy balszerencsékkel tarkított, nagyon gyenge Deltai haljárásba. Mert itt is létezik ilyen.
Folytatása következik.
