Egy új legyezőbot választása meglehetősen személyes, valamennyire szubjektív feladat, kicsit hasonlít egy új autó vásárlásához. Képtelenség szigorú, áthághatatlan szabályokat felállítani, hiszen egyébként sincsen olyan bot, amelyik minden célra megfelel. Azért vannak bizonyos szempontok, amiknek jó, ha tudatában vagyunk, mert ezek segíthetnek abban, hogy helyes döntést hozzunk. Ebben a cikkben ezeket a szempontokat próbálom meg összegyűjteni.
A műlégy mérete és a zsinór súlya
Egy új legyezőbot választásakor meghatározó a legyezőmódszer, amivel horgászni fogunk: a műlegyek súlya, mérete és száma, amit egyszerre dobunk el. Mivel legyezőzsinórunkkal juttatjuk el a hal elé a legyet, nagyon fontos, hogy a zsinór súlya és a légy mérete összhangban legyen. Tehát ha nagyméretű, szélnek jobban ellenálló csukázó legyeket dobálunk, az jóval nehezebb legyezőzsinórt kíván, mintha egyetlen pisztrángozó szárazlegyet dobnánk el egy kis folyón vagy patakon. Az alábbiakban egy kis iránymutatást adnék az egyes legyek méretéhez illő zsinórokhoz:
1. nagyon kis méretű, 16-os vagy kisebb horogra kötött legyek (szúnyogok) - AFTM 4 vagy ez alatti osztály
2. 10-18-as horogméret közötti száraz és nedves legyek valamint nimfák - AFTM 4-6
3. 8-14-as horogméret közötti súlyozott legyek és szőrös legyek - AFTM 6-8
4. nagyméretű legyek és műcsalik, 2-8-as közötti horgokon - AFTM 7-9
5. nagyon nagy méretű csukázó legyek - AFTM 9-11
A fenti információk csak iránymutatások, hiszen ezekben is jelentős átfedések vannak a különböző légyméretekhez javasolt zsinórsúly-osztályok között. A légy mérete, amely kényelmesen eldobható bármely zsinórral, nagymértékben függ a horgász dobótechnikájától is. Figyelembe kell még venni azt is, hogy egyszerre hány darab légy van az előkénken, ugyanis egy darab 14-es nimfa kényelmesen eldobható egy AFTM 4-es zsinórral, míg három darab 14-es eldobásában már nem lehetünk annyira magabiztosak. Ha Ön még kezdő, tapasztalatlan dobó, akkor azt tanácsolnám, hogy inkább nehezebb, mint könnyű zsinórt válasszon, nemcsak azért, mert ez a zsinór könnyebben kezeli a nagyobb legyeket, hanem mert szeles időben is jobban használható.
A várható halak mérete
Ahogy a legyek méretét figyelembe vettük a zsinórok kiválasztásánál, hasonlóképpen számba kell venni azt is, hogy milyen halfajokra, és azok mekkora nagyságú egyedeire szeretnénk horgászni. Például a legtöbb tarponozó légy eldobható 8-as bottal és zsinórral is, de ez a felszerelés nem megfelelő egy nagyobb tarponhoz, ahhoz inkább egy nehezebb, 11-12-es botot és zsinórt válasszunk.
Ha sikerült kiválasztani azt a zsinórosztályt, amely céljainknak legjobban megfelel, akkor az adott zsinórosztályhoz gyártott több botot is próbáljunk ki, mielőtt valamelyiket megvennénk.
A bot hossza
Véleményem szerint a bot hossza, és annak a horgászatban és a dobásban betöltött szerepe az, amivel a kiválasztás következő lépésében foglalkozni kell. Általános szabálynak tekinthető, hogy rövidebb bottal könnyebb pontosan dobni, de ugyanakkor kisebb az erőtartaléka és az alsó tag is kevésbé gerinces. A hosszabb botok jobb zsinórkontrollal rendelkeznek, és a dobóhibák is könnyebben orvosolhatóak ezek használatával. A hosszabb bot annyit jelent, hogy több erő és gerincesség van a bot nyéltagjában, legyen szó bármely zsinórosztályról. Pl. egy 7’ (210 cm) hosszú, 4-es erősségű bot alsó tagja nagyon gyenge és kevéssé gerinces, ezért csak meglehetősen kisméretű halak fogására alkalmas. Egy 9’ (270 cm) hosszú, 4-es botnak sokkal több erőtartaléka van, amivel a spiccet „támogatja”, ezért ezzel a bottal jóval nagyobb halakkal szemben is sikeresek lehetünk.
A legyező horgászatot úgy értelmezhetjük, hogy egész nap dobálunk, és a bot állandóan a kezünkben van, sosem tesszük botágasra. Tehát a bot nem lehet túl nehéz, sem túl hosszú, hiszen így is nagy terhelést ad a dobó kéz izmainak, a csuklónak és a karnak. Általánosan elterjedt téveszme, hogy a hosszabb bottal messzebbre tudunk dobni, de ez nem szükségszerűen igaz, mert legyezésnél a dobásban a súlyos zsinór szerepe is lényeges. Minél hosszabb a bot, dobókezünkkel annál nagyobbnak érezzük zsinór súlyát.
Ez könnyen kipróbálható, elég, ha egy téglát veszünk a kezünkbe (vagy valami hasonló tömegű tárgyat), és megtartjuk, hogy érzékeljük a súlyát. Aztán ugyanezt a téglát kössük fel spárgával egy rúdra, pl. egy seprűnyélre. Próbáljuk meg a bot végét fogva a téglát felemelni a földről, érezni fogjuk, hogy mennyivel nehezebbnek tűnik így - több erő kell ehhez, mint amikor csak a karunkkal tartottuk meg, mert a rúddal megnövelt hosszal az erőkar és ezzel a kezünkre ható forgatónyomaték is megnőtt.
Ahhoz, hogy jól tudjunk dobni, kontroll alatt kell tartani a botot, és képesnek kell lennünk arra, hogy olyan sebességgel mozgassuk, hogy megfelelő erőt közvetítsen a levegőben lévő zsinórnak. Dobáskor a túl hosszú botot lógósnak és nehéznek fogjuk érezni. A túl rövid bot viszont a dobástávolságból rabol el egy keveset, nehezebb vele a zsinórkontroll, és a megakasztott hal kirohanásait is nehezebben védi ki. Alábbiakban felsorolok néhány, különféle szituációkban javasolható bothosszt.
1. Kis folyók, patakok - 7’-7’6”
2. Közepes folyók - 8’-9’
3. Kis állóvizek, nagyobb folyók - 8’6”-9’6”
4. Nagy állóvizek és víztározók - 9’-10’
5. Csukára és tengeri laposokon történő horgászatra - 9’-9’6”
Ez is csak egy eléggé durva iránymutatás, mert befolyásolhatják egyéni szempontok, valamint figyelembe kell venni a speciális körülményeket és módszereket is, akárcsak a következő példák esetében:
1. Hagyományos, folyással szemben történő nedves legyezéshez vagy nimfázáshoz, egy 10’ hosszú bot jó választás, mert ez a hossz plusz kontrollt ad az úsztatás közben
2. Hagyományos, tavakon és víztározókon folytatott csónakos horgászathoz egy 10’ vagy 11’ hosszú botot kell választani
3. Állóvízi, pl. víztározók partjáról folytatott legyezőhorgászathoz egy ereje teljében lévő fiatalember választhat egy 9’6” vagy 10’ hosszú botot, de egy nagyon fiatal vagy idősödő, esetleg női horgász nagyon nehezen tudna ezzel a bottal megbirkózni - számukra inkább egy 9’ vagy még inkább egy 8’6” hosszú bot a kényelmesebb
4. Bármely olyan szituációban, amikor nagyon nagy legyeket és nehéz legyezőzsinórt használunk, a 8’6”-9’-ig terjedő hosszúságú botok jobban kezelhetőek, mint az ezeknél hosszabbak
5. Homokos tengerpartokon való horgászathoz, ahol erős a hullámzás, egy hosszabb bot előnyösebb, általában egy 9’-10’ közötti hossz már elegendő.
A bot akciója és egyéb jellemzői
Véleményem szerint akció alapján a legyezőbotokat az alábbi három csoport egyikébe lehet sorolni:
1. Gyors akció - ez az akció azokra a botokra jellemző, amelyeknél a bot alsó tagja nagyon merev, és csak kis mértékben hajlik, inkább csak a hajlékony spicc dolgozik a fárasztás és a dobás során.
2. Lassú akció - ez azon botoknak a jellemzője, amelyeknél az alsó tag erőteljesen meghajlik, még rövidebb dobások során is, de a spiccrész viszonylag merev marad, annak érdekében, hogy az akciót „vezesse”, vagy hogy még tovább hajlítsa a botot. E csoportba tartozó botokat teljes hosszban hajló botoknak is hívjuk.
3. Átmeneti akció - ez az akció az előbbi kettő között valahol félúton található, az alsó tag nem teljesen merev, de nem is mondható hajlékonynak. Ezeket a botokat közepes akciójúnak is nevezik.
A döntést, hogy milyen akciójú botot választunk, nagymértékben befolyásolja a kívánt horgászmódszer, az egyéni dobóstílus illetve az ember személyisége. Ha Önnek egy erőszakosabb, rövidebb, tömörebb dobási stílusa van, akkor Ön valószínűleg a spiccakciós botokat fogja előnyben részesíteni, amennyiben egy nyugodtabb, lassabb és elnyújtottabb dobóstílust képvisel, akkor egy hajlékonyabb bot lesz a jobb választás. Az, hogy melyik lesz az igazán megfelelő, csak a gyakorlati használat során állapítható meg, de szerintem egy kezdő vagy teljesen átlagosan dobó horgász ne az „extrém”, inkább az átmeneti akciójú botok közül válasszon.
Nem számít az, hogy melyik akciót választottuk, a lényeg az, hogy a bot teljes mértékben „dolgozzon”. Ez azt jelenti, hogy a dobás mozdulatsora közben az egyre jobban megterhelt bot spiccének egyre jobban kell lefelé hajolnia, miközben nem lehetnek „szünetek”, és természetesen bizonyos pontoknál nem keményedhet fel a bot alsó tagja sem. Például néhány rosszul tervezett spiccakciós bot olyan spiccel rendelkezik, amelyik túlzottan hajlékony, szemben a rendkívül merev alsó taggal, aminek egyenes következménye, hogy a bot spicce erőteljes dobómozdulat során túlterhelődve „aláhajlik”, ami zsinórunk mozgását kedvezőtlenül befolyásolja.
Egy másik nagyon fontos dolog, amit figyelembe kell még venni, hogy „érezzük” a botot. Néhány bottal meglehetősen jól lehet dobni, használatuk közben mégis élettelen, határozatlan érzésünk van, mert nem közvetíti kellőképpen a dobás érzését a horgász felé, ami nehézkessé teszi a pontos időzítést és a megfelelő dobóerő megállapítását. Az én álláspontom szerint ezekkel a botokkal kevésbé kellemes a dobás és a horgászat, mert a bot terhelése és tehermentesedése ugyanúgy része a legyezőhorgász örömöknek; az a bot amelyik „beszél”, az sokkal jobb horgásztárs, mint amelyik „néma” marad. Hogy megállapítsuk, egy adott botnál érezzük-e ezt, arra az egyetlen mód, ha kipróbáljuk, és dobunk vele.
A bot külső megjelenése
Ez ismét egy olyan szubjektív, személyes terület, amiben mindenki saját maga kénytelen dönteni, tetszik-e neki az adott bot vagy sem, de azért megpróbálnék néhány gondolatot közzétenni a témával kapcsolatban.
1. A karbon botokon található tükörfényes bevonatok csak árnövelők, felesleges többletsúlyt jelentenek, plusz még kitűnő halriasztókká válhatnak, mikor az őrült erős napsütésben horgászunk - én inkább a sima, matt felületű karbon legyezőbotokra szavazok.
2. Úgy gondolom, hogy előnyös, ha minden gyűrű és szerelvény a lehető legkisebb súlyú. Például egy könnyű pisztrángozó bothoz elégséges a kis, gyűrűs orsótartó is. Ugyanakkor egy tengeri legyezőbot minden egyes szerelvényének kellően masszívnak kell lennie, hogy ellenálljon a sós tengervíz korrozív hatásának.
3. A botmarkolat alakja nem túl lényeges, az viszont kényelmetlen, ha túlzottan vastag, különösen kisebb tenyerű horgászok esetében.
4. A gyűrűkkel szemben támasztott első számú követelmény a számuk: a bot minden lábnyi hosszára (30 cm) jusson belőlük egy és ezen felül még egy-két darab, plusz a véggyűrű. Az orsó felőli első gyűrű robosztus és nagy átmérőjű, de ne kígyógyűrű legyen. Az erősebb botok esetében ne csak a legalsó, de az azt követő gyűrű is hagyományos legyen!
5. A kötések igényesek legyenek, a mértéktelen, „rugbylabda-szerű” műgyantás bevonat nem előny!
Én melyik botot választanám?
Ha arra lennék kényszerítve, hogy hátralévő legyezőhorgász pályafutásomat egyetlen bottal kellene végighorgásznom, milyenbot lenne az? Annak tudatában, hogy legtöbbször álló- és folyóvízen pisztrángozok, valószínűleg egy négyrészes bot mellett tenném le a voksom (nagyon könnyen és kényelmesen szállítható), kilenc láb (270 cm) hosszban (ez elég hosszú ahhoz, hogy a legtöbb szituációban eredményesek legyünk, és kis patakokon és folyókon is kényelmes) és 5-ös vagy pedig 6-os zsinórral. Ha a legtöbb alkalommal állóvízen horgásznék, és csak ritkán próbálkoznék folyókon, akkor valószínűleg egy 6-os súlyút választanék, amelyik könnyű tengeri legyezésre is megfelel. Ha többségében folyón horgásznék és csak alkalmanként víztározókon, akkor inkább az 5-ös zsinórosztályú bot mellett döntenék.
A legyezőbotokkal is, mint az életben a legtöbb dologgal kapcsolatban, az ember szeretné tudni, mire adja ki a pénzét. Vannak nagyon kedvező árú, mégis nagyon jó botok, és van pár darab, amelyik nem annyira jó, mint amilyen magas az ára. Ne feledjük: semmi sem pótolhat egy igazi tesztelést. Egy bot tesztelésekor olyan súlyú zsinórt használjuk, amivel később horgászni fogunk, és győződjünk meg róla, hogy a zsinór tiszta, csúszós felületű és jó állapotú legyen. Mielőtt botot veszünk, a legtöbb, amit tehetünk, hogy kipróbáljuk, de mindenképpen olvassuk is el a bottesztelések tapasztalatait, és kérjük ki legyezőhorgász barátaink véleményét is. De soha ne feledje, hogy kizárólag Ön az, akinek a botot használni fogja, és Önnek kell elégedettnek lennie. Bízzunk saját döntésünkben, és véssük jól az eszünkbe, hogy még egyetlen olyan botot sem építettek, amelyik közepes képességű dobóból jó képességűt csinál, ezért mindig azt javaslom, hogy inkább arra szánjunk egy kis pénzt és időt, hogy dobótechnikánkat csiszoljuk, mielőtt nagyobb összeget fordítanánk bot és más kellékek beszerzésére.
Peter Sutton
Fordította, és a fotókat készítette: Balogh Róbert
