Bodorkázni hazánkban általában könnyű úszós készséggel szokás, amit egy spicc- vagy egy rakós bot Stonfo kapcsához erősítünk. Pedig van egy másik módszer, ami hasonlóan izgalmas horgászatot tesz lehetővé, ha a bodorkákat vesszük célba, és ez nem más, mint a szuperkönnyű nimfás horgászat.
Hol keressük?
Élőhely tekintetében nincsenek nagy igényei a bodorkának. Hazánk szinte valamennyi vizében megtalálható, a nagyobb folyóktól kezdve az aprócska tavakig. Mégis a legkedveltebb élettere a nem túlzottan iszapos, közepesen mély állóvizek, vízelvezető csatornák.
A bodorka általában a vízoszlop alsó harmadában, illetve a fenék közvetlen közelében tartózkodik és táplálkozik. Horgászatánál természetesen ezt a tulajdonságát figyelembe kell venni eredményességünk érdekében.
Táplálkozása
Tápláléka elsősorban a vízfenék közelében előforduló csigák, apró kagylók, algák és a vízi rovarok különböző fejlődési stádiumban lévő egyedei. A horgászok által bejuttatott élő csalik közül a csontkukac az egyik legnépszerűbb bodorkacsali. Ezek közül a természetes táplálékok közül kell választanunk, mikor az imitációinkat megkötjük.
Táplálkozására utaló jeleket nem igazán láthatunk, hiszen csak a legritkább esetben jön fel a felszínre, vagy annak közelébe, hogy ott táplálékot szerezzen. Ezen okból a nimfás horgászat a legcélravezetőbb legyező módszer a bodorka horogra csábítására.
Időjárás
A bodorka szerencsére az időjárás tekintetében sem válogatós. Horgásznaplóm - amelyet minden legyezés után pontosan vezetek - tanúsága szerint nem volt olyan időjárási tényező, amikor ne lehetett volna nimfával bodorkát fogni. Fogtam belőlük szakadó nyári esőben, tűző napon és a part mentén már befagyó, alig néhány fokos vízben is.
Legtöbbet általában a kora tavasszal felmelegedő és az őszi, kissé lehűlő vizekben tudtam fogni, a parttól néhány méteres távolságban.
Felszerelés
A bodorkás nimfázás nem igényel erős (magasabb AFTM osztályú) botot, mert célhalunk ritkán éri el a 30 dkg-os testsúlyt, legalábbis az eddig horgomra került egyedek tömege ezt mutatja. Egy #2-3 és 8’-8’6” hosszú bot teljesen megfelel céljainknak.
A kis zsinórosztályú boton a finom kapásokat is nagyon jól észleljük, bár a kapás a legtöbb esetben igencsak erőteljes ütésként jelentkezik. A 2,5 méteres hosszra nem a nagy dobástáv miatt van szükség, sokkal inkább a nimfa megfelelő módon történő emelgetése, illetve vezetése céljából.
Legyezőzsinórként egy WF-2F (elöl súlyos, úszó) zsinórt használok. Előkeként jobb a csomózatlan, gyárilag vékonyodó előke, mert erről sokkal könnyebben le tudjuk tisztítani a rárakódott szennyeződést, hordalékot, növényi törmeléket, amelyek elég nagy mennyiségben halmozódnak fel a fenéken, különösen állóvizekben. Vékonyodó előkém 5x-es végű. Ehhez parányi wolfram karika kapcsolódik. Ehhez kötöm a tippetet, amelyet a mederfenék viszonyainak megfelelően választok ki, 0,10-0,12 mm között. A kötés szinte minden esetben biztonsági Clinch csomó.
Használhatunk kapásjelzőt is a kapás érzékeléséhez, de sokkal nagyobb élvezetet nyújt, amikor a hüvelyk- és mutatóujjunk közé fogott, a szerelékkel közvetlen kontaktusban lévő legyezőzsinórunk megugrásán érezzük a kapást. Amennyiben mégis úgy döntünk, hogy kapásjelzőt használunk, akkor a legegyszerűbb és talán legkönnyebben kezelhető az öntapadó kapásjelző szalag. Csak le kell tépnünk a szalagból egy 1,5-2 cm-es darabot, lefejtjük a hátlapi fóliát és a megfelelő helyen rásodorjuk az előkére.
Nimfák
Nagyon sokféle léggyel lehet bodorkát fogni, számtalan esetben került már horogra belőlük, legtöbbször akkor, amikor a csontilegyet mélyebbre engedtem süllyedni. Célzottan bodorkára nimfákkal szoktam horgászni. A két legbeváltabb és természetesen legjobb eredményt produkáló nimfát mutatom be a fotón is. Mindkettő nagyon könnyen megköthető és egyik sem igényel semmilyen különleges anyagot vagy kötési technikát.
A szakáll nélküli 16-18-as horogra felfűzzük a gyöngyfejet, alapkötést végzünk, majd vörös kakasból 5-6 szálnyi farkat kötünk be. Bekötöm a bordázáshoz a vékony rézdrótot és a testet képző cérnát. Utóbbihoz én hagyományos varrócérnát használtam, amelynek kissé bolyhos a felülete. Kialakítom a farok felé vékonyodó testet, bordázok, majd elkötöm a testcérnát. Bekötök egy páva szegmenset, dubbing hurkot képzek, amibe belesodrom a pávát, hogy ez erősítse a szegmens törékeny szálát. Feltekerem a dubbingolt cérnát a fej mögé és elkötöm. Ugyanilyen nimfát fekete testtel is használok. Ez a fentitől csak annyiban tér el, hogy bordázata vajszínű hímzőfonalból készül.
A barna testű nimfát egész évben sikeresen használtam, a fekete testűt pedig elsősorban a kora tavaszi horgászatok során.
Technika, szerelék
A vékonyodó előkébe általában 30-50 cm hosszú 0,10-0,14 mm átmérőjű tippetet kötök, amely lehet hagyományos monofil előkezsinór vagy a napjainkban oly népszerű fluorokarbon is. A nimfa elé apró (0,2-0,8 g-os) sörétólmot csíptetek, amelynek méretét a szél erősségétől és a mélységtől teszem függővé.
Az esetek többségében partról egy nimfával szoktam horgászni. Az állóvizek fenekén sokszor találunk akadókat, amelybe a kétnimfás szerelék gyakran elakad, ilyenkor a már megakasztott bodorkánk is lemaradhat.
A szereléket bedobás után süllyedni hagyom, amíg a nimfa a fenékre nem ér. A bot lassú megemelésével indítom el a csalit, azután a botot leengedem vízszintesbe, majd lassan addig emelem, amíg kb. 60-90 fokos szöget zár be a vízfelszínnel. A kapás szinte minden esetben a megemelés első szakaszában következik be, amit ha nem követ bevágás, a bodorka többször is megismétel.
