Az etetőkosár módosítási praktikák című sorozatom első és második részében a drótos, a bordás és a method feederkosarak átalakításával ismerkedhettek meg a kedves olvasók. Ahogy telik az idő, úgy találkozunk újabb és újabb termékekkel, majd ezek közül néhány hamar a kedvencünkké válik. Ha időm engedi, mindig barkácsolok valamit, hiszen szeretem saját igényeimnek megfelelően átalakítani az etetőkosarakat. A mostani írásomban új ötleteket és praktikákat szeretnék megosztani a kísérletező kedvű horgászokkal.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy minek egyáltalán átalakítani egy etetőkosarat? Erre csak azt tudom válaszolni, hogy ahány horgász, annyi szokás! Több olyan eszköz van egyébként, ami gyári formájában is megállja a helyét, de én úgy gondolom, hogy némi átalakítással még hatékonyabbá lehet tenni bizonyos etetőkosarakat. Minden horgászat tartogathat meglepetéseket, és eszünkbe juthatnak új ötletek, de találkozhatunk olyan problémákkal is, amiket valahogy meg kell oldani.
Kedvelem a Pellet Feeder kosarat, mert egy erős és kellően hosszú gubancgátlóval kerül forgalomba. A Pellet Feeder Complete annyiban különbözik, hogy egy rövidebb gumikúp van a végén, illetve egy olyan gumicső található az elején, amibe pont passzol egy megfelelő méretű forgó vagy egy gyorskapocs. E gumicsőnek köszönhetően a hal akasztása jóval hatékonyabb. A Pellet Feeder Complete tehát egy félfix megoldást biztosít. Egy hosszabb gubancgátló csővel viszont érdemes ellátni! Maga a bordás rész elég masszív, és a kisebb kosár is 30 g-os, ezért a Pellet Feeder gubancgátlóját szoktam beletenni. A hátsó gumikúpot kell egyedül méretre vágni, azután az összerakás már gyerekjáték. A kisebb méretű és könnyebb Pellet Feeder kosárba ebben az esetben egy olcsóbb csövet szoktam tenni, ez bármely horgászboltban megvásárolható.
Ha van valami, amit gyakrabban használok a bordás kosárnál, az a method kosár! Nagy kedvencem a Long Cast Method Feeder, amit több korábbi írásomban is láthattátok már. Megállja a helyét a telepített tavakon és a természetes vizeken egyaránt! Az utóbbi időben volt szerencsém a Vario Method Feederhez is, és már akkor láttam benne fantáziát, amikor először vettem a kezembe.
Long Cast vagy Vario? Vario vagy Long Cast? Nem egyszerű választani! Az igazság az, hogy én nem is tudtam! Többször horgásztam már mindkettővel és nagyon elégedett vagyok velük. A Long Cast kosár átalakítását már bemutattam a 2. részben, csak a gubancgátlót szoktam cserélni benne. A középső bordáját sokan eltávolítják, én ezt nem szoktam megtenni. Kisméretű csalikat használok ehhez a kosárhoz, ezért a borda egyáltalán nem zavaró. A Vario csak két bordával kerül forgalomba, ami sokak számára szimpatikus megoldás. A kevesebb borda segíti az etetőanyag oldódását is, de van egy olyan módszer, amivel ezt még gyorsabbá lehet tenni.
Miért érdemes újabb lyukakat fúrni a kosárba? A válasz egyszerű. A lyukakon keresztül a kosár süllyedése közben, alulról is víz jut az etetőanyaghoz, ezáltal az gyorsabban oldódik. Ha a keverék hamarabb kiadja értékes tartalmát, előbb lesz kapás! A kosár kemény fémből van, ezért csak a megfelelő szerszámokkal lehet átfúrni. Érdemes rögzíteni valamihez, mondjuk egy asztalra szorítható vagy satuba fogható, méretre vágott léchez, hogy ne mozduljon el a fúrás közben. Egy éles fúrófejjel és a megfelelő géppel már könnyen elvégezhető a folyamat. A fémek fúrásakor mindig használjuk a megfelelő védőfelszereléseket! Minél nagyobb a lyuk, annál gyorsabb lesz az oldódás, de azért csak óvatosan! A túl nagy lyuk miatt a kosár sokat veszíthet eredeti súlyából. Egy-egy 5 mm átmérőjű furat pl. már megfelelő lehet. Egyeseknek ez furkálás „fusi szaki” megoldásnak tűnhet, de én úgy gondolom, hogy érdemes kipróbálni! Egy fúrógép pedig sokat segíthet nekünk, horgásznak! A profik a tokmányba rögzíthető etetőanyag keverő fej segítségével készítik el a versenyzésre szánt csalogatóanyagokat. Csavar és anya segítségével, egy üres horgászzsinór tároló dobot is rögzíteni lehet a tokmányba, amire fel lehet csévélni a régi zsinórt. Ez akkor jöhet jól leginkább, ha az egyik orsónk dobjára alátétzsinórt szeretnénk tenni.
A Vario Method Feeder többféle újítást is tartalmaz. Fix rendszerű és gyorskapoccsal látták el. A kosár teste úgy cserélhető, hogy szinte hozzá sem kell nyúlni a főzsinórhoz. A végén lévő gumiharangot hátra kell húzni, majd tetszés szerint cserélhető a nehezék kisebbre vagy nagyobbra. Rögzíteni is könnyű, a gumiharangot egész egyszerűen a helyére kell tolni. Nagyon praktikus megoldás ez, de van benne egy apró hiba. A gumi egy idő után kitágulhat, és ha elmozdul horgászat közben, a kosár teste elveszhet. Természetesen, erre is van megoldás!
A kosár fixálásának legegyszerűbb módja már nem titok, hiszen Gábor egy videóban bemutatta ezt. A gumiharangot csak rövidebbre kell vágni, és kész is! A szűkebb rész már elég szorosan rögzül. Természetesen, van ezenkívül több megoldás is. Összeszedtem még néhányat, remélem, hogy tudok segíteni, és mindenki megtalálja azt, amelyik neki szimpatikus.
Mindössze csak egy műanyag gyűrűre és némi pillanatragasztóra van szükség. Műanyag gyűrűt sok mindenből lehet készíteni, biztos akad valami a háztartásban, ami alkalmas a feladathoz. Én egy régi, kiszáradt filctoll végét vágtam le, majd felfúrtam a belsejét 5,5-ös fúrófejjel. Ez a méret pont passzol a gumiharanghoz és nem engedi kitágulni. A műanyag gyűrű pillanatragasztóval rögzíthető a gumira. Nem csak azért tartom előnyösnek ezt a megoldást, mert bivalyerősen tart, hanem azért is, mert így sokkal könnyebb levenni a gumiharangot.
Ahogy már korábban is írtam, az etetőkosárba épített gubancgátló csőnek több előnyös tulajdonsága van. Vajon lehet olyan method kosarat készíteni, aminek cserélhető a teste és gubancgátló cső is van benne? Igen, ez is megoldható, mert tökéletes alap hozzá a Vario Method Feeder! Érdemes a hagyományos, Deáky-féle távdobó method kosár alkatrészeit használni az átalakításhoz. E típus gubancgátlója igen jó minőségű, én megbízom benne. A vastag falú műanyag cső nem görbül meg olyan könnyen.
A peremnek köszönhetően a cső nem fog kicsúszni a Vario kosár műanyag alkatrészéből. Csak néhány csepp pillanatragasztóra van szükség a két alkatrész összerakása előtt. Ezzel a megoldással ugyan úgy lehet használni a method kosárhoz kapható gyári gyorskapcsot, mint az átalakítás előtt.
A gumiharangot először méretre kell vágni. Érdemes felhúzni a gubancgátlóra, majd amikor megfelelően szorul, már látható, hogy hol szükséges elvágni. Ebben az esetben is szükség van valamire, amibe a gumi passzol. Az új cső valamivel vastagabb, mint a kosár gyári csöve, ezért nem egy műanyag alkatrészt, hanem egy 10 mm átmérőjű csavart szoktam használni. A Deáky-féle method kosár elején található gumicső is hasznos lehet a kosár testének fixálásához.
A csavart vagy zöldre, vagy feketére szoktam festeni. Ennek egyszerű oka van. A feltűnő színek és a kisebb, csillogó alkatrészek miatt néha álkapásunk lehet. Sok versenyhorgász a sárga vagy a piros színű gumiütközőt is átfesti, nehogy a halak tápláléknak nézzék. Erre a célra akár egy alkoholos filc is jó lehet. A Deáky-féle kosár gumicsövecskéjét azért használom, mert még jobban stabilizálja a kosarat. A cső egyik végén kisebb a belső átmérő, fontos, hogy ez a része legyen hátul, a szélesebb fele pedig szépen rácsúsztatható a méretre vágott gumiharangra.
A gubancgátló csövet sosem hagyom túlzottan hosszúra. A túl hosszú cső ugyanis könnyebben meggörbül. Egyetlen dologra viszont figyelni kell! Ha mindenképpen cserélhető változatra van szükség, a gubancgátló végére nem szabad peremet olvasztani, egyszerűen csak le kell vágni. Ha lenne egy perem a cső végén, akkor a gumiharangot nem lehetne lehúzni róla. Egy éles késsel, no meg némi odafigyeléssel, el lehet vágni a csövet úgy, hogy ne keletkezzen sorja.
A Vario Method Feeder természetesen átalakítható úgy is, hogy ne legyen cserélhető. Ebben az esetben csak ragasztani kell, illetve a gyári műanyag csövét és a gumiharangját kell méretre vágni, ha új gubancgátló is kerül a kosárba. A Vario Method Feeder egy remek alternatíva a kísérletező kedvű horgászoknak, gyári kivitelben és átalakítva is egyaránt hatékony!
Szinte minden horgászat közben tanul az ember valami újat. Sokat gondolkoztam azon, hogy miként lehetne stabilabban helyben tartani a method kosarakat. A Zala folyón találkoztam legtöbbször azzal a problémával, hogy nehezebben maradt meg a method kosár egy helyben. Talán az áramlat miatt mozdult el egy keveset, de azt valószínűbbnek tartom, hogy a rákok rosszalkodtak vele. Nemcsak a csalira, hanem az etetőanyagra is rámozdulnak ezek a különleges élőlények. Jól emlékszem, hogy egyszer kekszet ettem a Zalán, és egy kis darab a vízbe esett. Pár perc múlva jöttek érte ollós barátiam! Egy kisebb súlyú kosár elmozdítása pedig egyáltalán nem okozhat nekik gondot, hiszen többször tapasztaltam, hogy néhányszor megrezdült a spicc, majd belazult a zsinór, de nem volt kapás.
A method feeder technikánál kifejezetten fontos, hogy a mederfenékre érkező kosár ne mozduljon el. A gyakorlottabb horgászokkal is előfordul, hogy véletlenül jobban megfeszítik a zsinórt, és emiatt a kosárral együtt a csalit is kihúzzák az etetőanyag kupac alól, így annak ideális pozíciója elveszik. Persze ez a probléma jóval ritkábban fordulhat elő a nagyobb kosarak használatával, de én jobban kedvelem a kisebb, 25, 30, 35 g-os method kosarakat, és az általam meghorgászott helyekre sem kellenek nagyobbak. Az következő ötlet akkor jutott eszembe, amikor a Vario Method Feedert tanulmányoztam.
Aki olvasta az „Amikor egy régi álom valóra válik” című írásomat, már felfigyelhetett a csavarokkal ellátott method kosarakra. Ezek a csavarok úgy funkcionálnak, mint a folyóvízi etetőkosarakon a karmok, a kosár elmozdulását akadályozzák meg. A method kosarakra elsősorban a zsinór húzóereje hat. Több olyan bot is kapható a piacon, ami kellően lágy a method feeder technikához, de sokan használnak ehhez a módszerhez erősebb botokat. Egy erősebb spicc pedig csak úgy állhat megfelelő pozícióba, ha kellően megfeszítik. A kisebb súlyú method kosarak egy határozottabb zsinórfeszítés során elmozdulhatnak. A csavarok azonban stabilabban a mederfenéken tartják a kisebb kosarakat is, legyen szó iszapos, homokos vagy kavicsos aljzatról. Én mindig hosszabb csavarokat szoktam venni, hogy többféle method kosárhoz is tudjam használni ezt a praktikát. Egy erős csípőfogó segítségével lehet a legkönnyebben kialakítani a megfelelő hosszúságú „karmokat”. A fogóval azért csak óvatosan! Érdemes egy olyan vödör felett elcsípni a csavarokat, aminek a belsejében valami puha anyag (pl. rongy) van, így el lehet kerülni a baleseteket. A csavarokat természetesen le is lehet festeni, de ebben az esetben ezt nem tartom szükségesnek, az etetőanyag ugyanis elfedi a csillogó részeket.
Az utóbbi időben gyakran használtam a csavarokkal szerelt method kosarakat, de biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is alkalmazni fogom őket! A Zala folyón és a telepített tavakon is hatékonynak bizonyult ez a praktika. A folyón nem tapasztaltam már a kosarak elmozdulását, és a feederbotok spiccét is jobban be tudtam állítani. A csavarok nem befolyásolták különösebben a kosarak dobhatóságát. A 7-8 mm hosszúságú „karmok” bizonyultak a legmegfelelőbbnek, úgy gondolom, hogy ennél rövidebbet nem érdemes használni, hosszabbra pedig csak ritkán lehet szükség. Nekem nagyon bevált ez az ötlet, ha más is lát benne fantáziát és kipróbálja a fent leírtakat, bízom benne, hogy nem fog csalódni!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
