Télen, sajnos, nem sok lehetőség van arra, hogy sok időt töltsünk a szabadban, kedvenc hobbinknak hódolva. Nekünk, feederbotos horgászoknak a tél különösen kellemetlen időszak, de ez nem jelenti azt, hogy félre kell tennünk az összes felszerelést, a leghidegebb napokon is találhatunk olyan elfoglaltságot, ami nagyon hasznos lehet, amíg a jó idő megérkezik! Én ilyenkor tisztítom meg botjaimat, szervizelem az orsókat, ha szükséges, lecserélem a zsinórokat, előkéket kötök és elvégzem az etetőkosár módosításokat. Az utóbbi kapcsán szeretnék most megosztani veletek néhány praktikát!
Régóta használok olyan etetőkosarakat, amelyeket kisebb-nagyobb átalakítás után vetek be. Nekem mind beváltak, ezért úgy gondoltam, ideje írni részletesen is ezekről! Bízom benne, hogy sokak érdeklődését felkelti majd ez az írás, és akik szeretnek kísérletezni, kipróbálják majd az itt leírtakat! Biztos lesz olyan praktika, amit már sokan ismernek, és olyan, amivel csak kevesen vagy még senki sem találkozott. Legtöbbször állóvizeken és lassú folyású vizeken horgászom, azokat a kellékeket mutatom be, amelyeket ilyen helyeken használok. Ebben a részben a drótos és bordás kosarakról lesz szó.
Ezen a kis asztalkán végzek minden szerelést, ami a horgászattal kapcsolatos. Néhány szerszámra, öngyújtóra, ollóra, szigetelőszalagra, pillanatragasztóra, pár apróságra és persze magukra az etetőkosarakra van szükség.
Ezt azért teszem, mert a gyári festék legtöbbször a forgókba folyik, majd megszárad. Na, ezután már nem forog semmi! A drótos kosarakat legtöbbször egy Haldorádó Gyöngyös csúszó kapoccsal használom, ez kiváló minőségű és könnyen alkalmazható! Sokkal praktikusabb, mint az etetőkosarakon lévő gyári forgó.
Ennek a típusnak nagy előnye, hogy több méretben kapható, egyszerűen használható, gyorsan oldódik belőle az etetőanyag, és a rajta lévő ólom cserélhető! A fent látható módon ki kell hajtani a lapkákat, ezután már könnyen kivehető a súly a kosárból. Ugyanilyen könnyen visszanyomható a lapka, ha a helyére került az ólom. Számtalan variáció létezik tehát.
Nem kevésszer használok szigetelőszalagot drótos etetőkosarakhoz. Amikor csontkukacot teszek bele, a középső részt tekerem be, így a kosár aljára etetőanyag kerül, majd a csonti, végül ismét etetőanyag. A szigetelőszalag megakadályozza, hogy a csonti vagy más élő anyag idő előtt megszökjön. Sokat segíthet ez a megoldás akkor is, ha mély a víz, vagy ha egyszerűen csak arra van szükség, hogy a fenéken bontson a keverék. Ilyenkor akár az egész kosarat is körbe lehet tekerni, így csak két oldalról éri a víz, ami nagyon lassítja az oldódást! Kizárólag fekete és zöld szalagot használok, ez a két szín nem üt el a kosarak színétől.
A következő praktika sokak számára már ismert, ami nem véletlen, mert nagyon hatékonyan működik! Egy kombinált fogó segítségével csak hátra kell húzni a Pellet Feeder kosár gubancgátló csövét, méretre vágni, majd öngyújtóval eltüntetni a végéről a sorját. Én egy kevés pillanatragasztóval is megerősítem, illetve ha kell, rányomok még fogóval az ólmok végére, hogy a cső biztosan a helyén maradjon. Ezt a változatot a rövid előkés módszerekhez érdemes használni.
A nagyobb méretű Pellet Feedereket nem használom, mert megtöltve ezek már igen nagyok. Kedvelem a 25 g-os változatot, néha bevetem a 15 g-osat is, ha nem kell túl messze dobni és kevés etetőanyagra van szükség. Azonban némi plusz súllyal ezek a kisebb méretű kosarak úgy repülnek, mint a golyó! Pontosabban és messzebbre. Számtalan változata létezik, ki hogyan növeli ennek a típusnak a tömegét. Én egy olcsó, festés nélküli bordás kosarat darabolok szét. Ezután kapok két ólomnehezéket, amit körömlakkal lefestek. Ezt helyezem a kosár első részéhez, nagyon jól dobható így ez a típus! (A szétdarabolt korsár 30 g-os, tehát két, nagyjából 15 g-os ólom lesz belőle. A 15 g-os Pellet Feeder ezáltal kb. 30 g-os lesz.)
Régóta kapható a boltokban bojli formájú lebegtető szivacs, de más szivacs is jó lehet. Ezt a változatot szintén érdemes kipróbálni! Némi furkálás után a gubancgátló csőre csúsztatható a golyó. A szivacs aromásítható, több folyadékot is jól magába szív. Innentől már csak fantázia kérdése. Néhány csepp illóolaj, tömény aroma vagy spray a szivacsra, majd mehet a kosárba az etetőanyag, és annak oldódása utána az illat még tovább dolgozik, megnövelve ezzel a csalogatóhatást!
A Deáky-féle method kosár elején található egy kicsi gumihenger, amelybe több forgó is passzol. Így egy fél-fix szerelék készíthető, és ennek a guminak nagy előnye, hogy több típusra is felszerelhető, mint például a Pellet Feederre. Ezzel a megoldással a hal megakasztása sokkal hatékonyabb! Egy másik alternatíva a Pellet Feeder Complete, amely átalakítás nélkül, azonnal bevethető, 30 g-os és 40 g-os változatban kapható.
Többen is kérdezték már tőlem, hogy mit keres egy előkerögzítő gyorskapocs a végszerelékeim fölött. Ennek több oka is van. A feederbotjaimat és orsóimat mindig külön-külön szállítom, nagyon vigyázok a felszereléseimre! Sokat gondolkoztam azon, miként lehetne megoldani, hogy ne kelljen állandóan szereléket készíteni, majd ezeket folyton levágni a horgászat után. Végül az jutott eszembe, hogy ha a 10 kg feletti halak sem szakítják el a fonott horogelőkét a gyorskapocsból, akkor a vastagabb dobóelőke miért ne bírna el egy teljes végszereléket? Természetesen elbírja minden gond nélkül!
Az első lépés, hogy egy duplán hurkolt végfület kell kötni a fonott dobóelőke végére. Ez a kisméretű fülecske a legkisebb spiccgyűrűk között is átmegy, igaz, némi időbe telik, amíg minden gyűrűn átfűzöm, de így nem kell kötögetni vagy levágni semmit, és a komplett szerelékek gyors cseréje is megoldható. Különösen hatékony ez a megoldás, ha például a bordás kosár helyett method szerelékre van szükség. Amikor megváltoznak a körülmények és nehezebb etetőkosár kell, akkor is ideális ez a praktika. A képen jól látható, miként készítem el az ilyen szerelékeket. Mindig fonott zsinórból kötöm meg, amiből a dobóelőkét is. Itt egy GURU Speed Bead gyorskapcsot szereltem fel, majd következett az etetőkosár, egy gumiütköző, egy gumigolyó, végül pedig a gyorskapocs.
Azért kedvelem még ezt a megoldást, mert kedvem szerint változtathatom, hogy a szerelék fix legyen vagy ütközzön egy adott pontig. Ha fix szerelékre van szükségem, egyszerűen csak a kosár végére húzom a gumiütközőt. Ha ezt a forgónál lévő golyóhoz tolom, akkor kb. egy arasznyi távolságban ütközik a kosár. A forgó pedig meggátolja, hogy a kis fekete ütköző feljebb csússzon. Más esetekben ez bosszantó lehet, mert mindig a helyére kell igazítani. Ezzel a megoldással ez a probléma nem fordulhat elő!
Természetesen, nem csak ez az egy ötlet létezik, egy karabineres forgóval is működik a dolog, ezt kell a dobóelőke végére kötni. Ilyenkor annyi a különbség, hogy nem gyorskapocs kerül a szerelékbe, hanem egy sima forgó, amit majd a karabinerbe kell akasztani. Mióta feederbottal horgászom, már nem alkalmazom ezt, mivel a kisebb gyűrűméret miatt szinte nincs is olyan karabineres forgó, ami megfelelő lenne. (A hagyományos fenekező botoknál használtam utoljára ilyen megoldást.)
A végére hagytam még egy fontos dolgot. Nem szakad el az így használt szerelék? A válaszom: nem! Évek óta alkalmazom ezt a megoldást mindenféle probléma nélkül. Egy jó, minőségi fonott zsinórnál pedig ilyen nem fordulhat elő. Az eddigi legnagyobb halam fárasztását is kibírta a végfül. Nagy kedvenceim a POWER PRO és a Haldorádó Braxx Long Cast zsinórok. Időnként (néhány horgászat után) ellenőrzöm a végfül állapotát, ha esetleg azt tapasztalom, hogy elöregedett a zsinór, a végfület levágom, majd újat kötök helyette. Amikor akadók vannak a vízben, akkor viszont nem alkalmazom ezt a módszert!
