A legmelegebb nyári napokon bizony nem könnyű horogra csalni a halakat. Különösen igaz ez a vadvizekre. A rekkenő hőség és a zavaros víz ellenére elhatároztam, hogy teszek egy próbát a szeszélyes Zala folyón. Egy ilyen természetes vízből néha komoly feladat szép halakat fogni. Ez az írás most nem több tucat halról fog szólni, azt viszont sosem fogom elfelejteni, hogy mit tartogatott számomra kedvenc vadvizem. Nem gondoltam volna, hogy egy forró, halban szegény napon válik valóra egy régi álmom! A Zala egy igen titokzatos folyó, ahol sosem lehet tudni, mire számíthat a horgász…
A tavasz sajnos nem a horgászatról szólt, ezért egyre gyakrabban jelentkeztek az elvonási tünetek. Már a hét elején a szombati pecán törtem a fejem, szeretem egy előre kigondolt stratégiára alapozni a horgászataimat. Az etetőanyag kiválasztása nem okozott különösebb bonyodalmat. Ha nyár és Zala-folyó, akkor legtöbbször a FermentX etetőanyag család Tejsavas Ananász változatának szavazok bizalmat. Igazán szép, kiló feletti dévéreket fogtam többször is a folyón ezzel a kajával. Pontyra szintén első osztályú a FermentX, de a Zalán azért korántsem olyan könnyű pontyot fogni, mint a telepített vizeken! Az itteni, hihetetlenül erős, vad pontyok a vízben előforduló természetes táplálékokon nevelkednek fel. Ha valami idegen számukra, azt gyakran elkerülik, ezért kukoricával is nehéz horogra csalni őket. Tavasszal persze valamivel könnyebb a helyzet, nem véletlen, hogy ekkor többen is ellátogatnak a folyóra. A szerencsésebb horgászok jó eséllyel kifoghatnak egy-egy pontyot, ha a tavaszi időszakban gilisztával csaliznak. Amíg az ívási időszak tart, én sosem horgászom célzottan pontyra. Sokan viszont felkötnek egy hentes kampó méretű horgot, feltűznek rá egy vastag gilisztát és alig várják, hogy pontyot fogjanak. A halőrök elmondása szerint nem először fordult elő, hogy néhányan elvitték a tilalmi időben fogott pontyot a szabályokkal mit sem törődve. Ez az egyik oka annak, hogy májusban és június elején jóval gyakrabban ellenőrzik a folyót. Amint a halak ívási időszaka véget ér, a horgászok száma is megcsappan, a vízparti növényzet pedig ellepi a tavasszal kitaposott helyeket. Való igaz, hogy nyáron jóval kevesebb halra lehet számítani a Zalán, de azért érdemes próbát tenni a legmelegebb napokon is!
Az ananászos FermentX 2/3-ad részét kivettem, majd összekevertem pár marék darált kukoricacsíra pellettel. Találtam otthon egy kevés kekszet, ezt szintén ledaráltam és néhány marék tökmagliszttel együtt a kajához adtam. A megfelelő tapadást ásványvízzel állítottam be, amihez némi ananászos Carp Syrup aromát öntöttem. Ezt a kaját alapozó etetéshez készítettem. A megmaradt FermentX és tökmagliszt kb. fele-fele arányú keveréke alkotta a method etetőanyagot. Ennek elkészítése során több aromát használtam és alaposan átrostáltam, hogy a finomszemcsés anyag teljesen homogén legyen. A tökmagliszt egy kiváló adalék, jellegzetes illatát minden békés hal kedveli, nem utolsósorban könnyen megemésztik. Az ezzel készült keverékek nem telítik el annyira a halakat. Érdemes kipróbálni!
Reggel korán keltem és nemsokára már el is foglaltam kedvenc horgászhelyemet. Senkivel sem találkoztam a folyóra vezető úton. Nyáron ez nem meglepő. Útközben azon gondolkoztam, vajon mi vár rám? Nagy, lapát keszegek, vagy kapás nélkül fejezem be a horgászatot? Esetleg, összejönne egy ponty? 2013 óta horgászom a Zalán és azóta csak egy pontyot fogtam, igaz, nem tudok sokat a vízparton lenni. Az volt a legnagyobb halam, fantasztikus élmény volt megfogni egy vadvízen! Amikor visszaengedtem, azt kívántam, hogy bárcsak összehozna a sors egy újabb, vad, zalai ponttyal!
A kukoricát és a kendermagot este átmostam, ásványvizet öntöttem rájuk, majd egy kevés ananászos Carp Syrup aromával egészítettem ki. Az erjesztett kukorica és az édes aromák kombinációja sokszor okoz kellemes meglepetéseket! Nem utolsósorban az aromával kezelt, erjesztett kukorica szaga is elviselhetőbb lesz így.
Legyen szó természetes vagy telepített vízről, a halakkal való kíméletes bánásmódot különösen fontosnak tartom! A Zalán leggyakrabban mikro szakállas horgokat használok, de úgy döntöttem, hogy kivételt teszek, ezért szakáll nélküli, Guru QM 1-es horgokat kötöttem fel a vékony fonott előkére, 10-es méretben.
Sajnos nem a legjobb, ha olyan színű a Zala, mint a tejeskávé. Ilyenkor a legnagyobb az esély a sikertelen horgászatra! Azért használom ebben a helyzetben is az ananászos Carp Syrup aromát, mert a benne lévő fluoreszkáló anyag zavaros vízben is kifejti figyelemfelkeltő hatását. A vízállás szerencsére nem volt magas, így nem kellett külön etetőanyag nehezítőt használnom.
A 3,60-as Nevis Whisper Feeder botomra egy Master Carp LCS 4500-as orsó került, 18-as Pellet Line monofil zsinórral és 15-ös Power Pro fonott dobóelőkével. A 3,60-as Pro Method Feeder botra a hozzá illő, igazán különleges 5000-es Pro Method orsó került dobján 18-as Pellet Line zsinórral és 12-es By Döme TEAM FEEDER Blue Feeder Braid zsinórból kötött dobóelőkével. Azért használtam ennél a botnál vékonyabb dobóelőkét, mert a spiccen található gyűrűk átmérője kisebb. Érdemes néhány szót írni a két orsóról. Olyan szerkezetek, amelyek mindenképpen dicséretet érdemelnek! Tisztességesen felcsapágyazott, strapabíró és megbízható orsókról van szó. A „Tesztelés alatt” című sorozatomban megtekinthető mindkét modell belső szerkezete.
Sajnos nem volt valami bizalomgerjesztő a helyzet. Eltelt még egy óra, és csak egy árva pöccintést láttam a Pro Method botom spiccén. Ettől függetlenül türelmesen vártam, mert sosem lehet tudni, mikor érkezik a kapás. Többször is újradobtam, de egy dolgon nem változtattam. A Pro Method botnál a csalitüskére minden alkalommal az ananászos SpéciCornt tűztem fel. Ez a gumikukorica számtalanszor bizonyított már ezen a vízen, sokszor csak ezzel tudtam kapást kicsikarni. A másik bot esetében mindig változtattam a csalit, kipróbáltam az édes kukoricás gumikukoricát, mivel ez is adott már halat a Zalán. Később bevetettem a többi Spéci csalit és a BlendeX Pop Up Ananász + Banán ízesítésű változatát különböző méretekben. A sok próbálkozás ellenére sajnos jó ideig nem sikerült kapást elérnem. Délelőtt 11 óra körül viszont óvatos kapással megérkezett az első hal.
Egy halvány mosoly azért megjelent az arcomon. Kedvelem ezeket a hibátlan, egészséges zalai karikákat, de nagyon úgy tűnt, hogy nem a legjobb napot fogtam ki! A nap egyre jobban tűzött és annyira felszökött a hőmérséklet, hogy szinte elviselhetetlen volt a meleg, a közeli fák árnyéka azonban megvédett az égető napsugaraktól. Igazi kihívást kerestem, hát megkaptam! Rekkenő hőség, zavaros víz és egy igazai, vad folyó! Amíg a következő kapásra vártam, kihasználtam az időt, kötöttem néhány horgot és azon morfondíroztam, hogyan csalom majd horogra a következő keszeget. Korábbi horgászataim során azt vettem észre, hogy ha megjelenik egy karika, általában követik a társai. A szebb dévérek esetében is hasonló a helyzet, de néha a két keszegféle egyszerre is jelen van.
Az idő csak telt, és a közeli faluból már a déli harangszó hallatszott. Éppen egy újabb horgot szerettem volna felkötni, amikor azt vettem észre, hogy a Pro Method botom spicce határozottan meggörbült! Mire felugrottam, már füstölt az orsó fékje! A bevágás után a hal egyből a túlparti gyékényes felé vette az irányt. Szerencsére sikerült visszafordítani, majd ezután bődületes erővel megindult és több méter zsinórt húzott le. Hamar rájöttem, hogy ez bizony nem keszeg lesz! Megérkezett a ponty, amire oly régóta vártam! Nem egyszerű leírni, mire képes egy vad, zalai ponty, de egy biztos: nem hétköznapi élmény a fárasztása! A bot szinte nyélből görbült, negyedóra is eltelhetett, amire a felszín közelébe tudtam húzni. Amikor megláttam, hogy egy nyurgaponttyal van dolgom, majdnem felkiáltottam örömömben! Izgultam is egyben, nehogy kiakadjon a szakáll nélküli horog. Lassan már a ponty fárasztott engem! A szákolása sem volt egyszerű feladat. Amint meglátta a merítő fejet, minden megmaradt erejével próbált menekülni. Harmadszorra végül sikerült szákba terelnem nemes ellenfelemet. Egyedül voltam, ezért nem tudtam képet készíteni arról, milyen szépen dolgozott a bot a fárasztás során. Hihetetlen, hogy mire képes ez a finom pálca! Nem olyan régen szereztem be, ezért még csak a második alkalommal volt bevetésen. Egy szép hallal szerettem volna felavatni, hát sikerült!
A ponty kereken 6 kg-ot nyomott, hossza kb. 65 cm lehetett. A bojlis tavakban persze jóval nagyobb példányok úszkálnak, de számomra sokkal értékesebb egy ilyen erőtől duzzadó, hibátlan, vad hal kifogása. Egyből feltűnt a seb a ponty szájának felső részén, egyszer már megfoghatta valaki. Ha így történt, minden tiszteletem az illetőé! Sajnos kevesen engedik vissza a Zalából és a Kis-Balatonból fogott nyurgapontyokat. Az ilyen nemes ellenfelek védelme különösen fontos! A pontymatrac alapvető dolog, de önmagában azért még kevés. A halat csak vizes matracra szabad tenni! A képek készítése között pedig mindig öntsünk vizet a hal kopoltyújára és testére, különösen a nyári, meleg napokon!
Azt hittem, csak keszegeket fogok majd, de kedvenc folyóm ezúttal egy gyönyörű nyurgaponttyal ajándékozott meg. A potyka visszaengedése után végül összepakoltam, mert vártak az otthoni teendők. Külön öröm volt számomra, hogy a nappali órákban, finom szerelékkel és szakáll nélküli horoggal sikerült megfognom ezt a nemes halat! Sokan sajnos lenézik a Zalát, mert alig lehet itt pontyot fogni. Való igaz, hogy ez nem egyszerű feladat, de aki nem adja fel, annak biztosan kedvezni fog a szerencse!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
