A Zala folyó sok meglepetést tartogat a nyári időszakban. Könnyen előfordulhat, hogy egy sikeres horgászat után egy hét sem telik el, és alig lehet fogni valamit. Az év legmelegebb időszakában azonban termetesebb dévérek is úszkálnak a folyóban. Egy forró nyári napon újra ellátogattam kedvenc vadvizemre. Vajon sikerült szép halakat fognom, vagy száraz maradt a merítő? A következőkből kiderül!
Több éve horgászom a Zalán, de nem fordult még elő, hogy nyáron a csapadékos napok domináljanak. A napokig tartó esőzések miatt a folyó júniusban kilépett a medréből, elöntve ezzel a horgászhelyeket. Nem tehettem mást, meg kellett várnom, amíg leapad a víz. Néhány hét múlva végre javultak a körülmények, és elérkezett a horgászat napja.
A horgászat előtti nap kerékpárra ültem és jól körülnéztem. A zavaros víz nem volt épp ideális, de ez egyáltalán nem zavart. Egy olyan keveréket állítottam össze, amely kifejezetten meleg és zavaros vízben működik igazán. A tejsavas alap és az édes jellegű etetőanyag tökéletes összhangot alkot, a sárga szín pedig kiválóan látszik a barnás színű vízben.
Az évek során azt tapasztaltam, hogy az édes jellegű keverékek és csalik működnek jobban a Zala folyón. A Haldorádó Tejsavas Ananász a nyári időszak nélkülözhetetlen etetőanyaga. Fél zacskó maradt belőle egy régebbi horgászatról, ehhez szintén fél zacskó Junior Carp Citromos Vanília került. Ez egy kiváló ár/érték arányú termék, finom illatát minden békés hal kedveli. Jó választás lehet azoknak, akik a mindennapos horgászatokhoz keresnek fogós etetőanyagot, de nem szeretnének rá sokat költeni. Pár marék darált kendermag és panírmorzsa keverékével, egy kanál sóval, valamint ásványvízhez adott édes ananászos Carp Syruppal lett teljes a csalogatóanyag.
Célhalaim természetesen dévérkeszegek voltak. Tökéletes választás lehet a keverék pontyra is, de a Zalán ritka vendég ez a nemes hal. A folyót jobban ismerő horgászok is csak egy pontyot szoktak fogni egész évben. Az élő anyagot ezúttal teljesen kihagytam a kajából, méghozzá a rákok miatt. Nyáron kevesebb a hal a folyóban, de a rák annál több! Szemes anyagot azonban vittem magammal, ez nem volt más, mint főtt kukorica és kendermag, ami megmaradt egy pontyozás után. A főtt magvak elkészítéséről már olvashattatok régebbi írásaimban. Egy apró praktikát bevetettem, kb. egy héttel a folyóvízi peca előtt. A magvakra friss vizet öntöttem, majd némi kefirt adtam hozzá és összeráztam. Néhány nap után már láthatóak voltak az erjedésre utaló jelek.
Az alapozó etetés után legtöbbször várni kell egy keveset, mert a csobogás elzavarhatja a halakat, feltéve, ha ott vannak. Ez a taktika a kiváráson alapul, összevissza dobálva egy kosárnyi csalogatóanyaggal a legmelegebb napokon itt szinte semmi esély a halfogásra. Egy 3,60-as Spro Special Pellet Feeder és egy Nevis Whisper Feeder botot vittem magammal. Régóta megvan mindkét bot, és nagy kedvenceim.
A nagyobb orsóra 20-as főzsinórt csévéltem 15-ös fonott dobóelőkével, a kisebbre 18-as zsinór került 12-es fonott dobóelőkével. Két különböző végszerelékkel kezdtem a pecát, a bal oldali botot egy hagyományos bordás kosárral szereltem, a jobb oldalit pedig kedvenc method kosarammal. A method kosárba a finomszemcsés etetőanyag került, csalinak pedig egy szem ananászos SpéciCornt választottam. Ez a gumikukorica hihetetlenül fogós, nem sokszor fordult elő, hogy érintetlenül hagyták a halak. A SpéciCorn talán az egyetlen olyan csali, amit a rákok békén hagynak és fel tudnak venni a keszegek. A büdös és fűszeres változatokat legtöbbször addig piszkálja a rák, amíg bele nem akad a horog, ezért a jobb illatú variációkat használom ezen a szeszélyes vízen. Az ananászos vált be legjobban, ezt minden horgászatra magammal viszem!
Eltelt némi idő az alapozó etetés után, majd a jobb oldali spiccen apró rezdülések jelezték, hogy hal van a közelben. Nem sokkal ezután volt egy rontott kapásom. Újra bedobtam a method szereléket és türelmesen vártam. A bordás kosárba a magvakkal dúsított etetőanyagot tettem, a horogra pedig csonti került. Kíváncsi voltam, hogy felveszik-e a halak a rákok előtt. Sajnos nem így lett, az apró rángatásokból, majd a mozdulatlan spiccből arra következtettem, hogy ezúttal is a rákok szórakoznak vele. Az ananászos SpéciCorn azonban ismét gazára talált! Egy szép dévér volt a horgon, de nem sokkal a szákolás előtt leakadt. Rossz kedvem szerencsére nem tartott sokáig, újra rezdült a jobb oldali spicc és megfogtam a következő keszeget.
Reggel egy jó adag naptejet magamra kentem, de még így is éreztem a bőrömön a napsugarak erejét. A hőmérséklet jóval 30 fok fölé szökött, előkerült a kalap is, de türelmesen vártam, mert biztos voltam benne, hogy még lesz kapásom. Így is lett! Rövid fárasztás után a kezemben tarthattam egy újabb zalai dévért!
A bordás kosaras szerelék valamiért nem keltette fel a halak érdeklődését. A method módszer viszont tökéletesen működött, nem sokkal az etetőanyag oldódása után már kapásom volt. Egy kicsit azért vártam bevágás előtt, hogy a csalit rendesen fel tudják venni a keszegek. Amire a bothoz értem, már el is húzták a gumikukoricát. Egy határozott kapás majdnem akkora volt, hogy a nyeletőfék is megszólalt!
A kisebb halak megjelenésének egyik oka az, hogy fogytán van az etetőanyag, ami felkeltené a nagyobb példányok érdeklődését. Bedobtam még a megmaradt adagot és a bordás kosarat is lecseréltem kedvenc Long Cast kosaramra. A változtatás eredményesnek bizonyult, végre a másik bottal is fáraszthattam.
Délután végül abba kellett hagynom a horgászatot, mert beborult, és a halak kapókedve is alábbhagyott. A közeledő felhők sem voltak valami biztatóak, ezért úgy döntöttem, ideje indulni. Hét keszeget fogtam végül, ezek között voltak kiló felettiek is, de a majdnem két kilós, öreg dévérnek örültem igazán, az egyik legnagyobb keszegem volt! Mindegyiket visszaengedtem, úgy gondolom, hogy e gyönyörű dévéreknek ott van a helyük, ahonnét jöttek!
Írta és fényképezte: Járfás Dávid
