Tesztelünk és karbantartunk 4. rész - Silstar X-Force 450

Tesztelünk és karbantartunk 4. rész - Silstar X-Force 450

Érdekes dolog veterán orsókat boncolgatni és nézegetni is, ám gyakorlati szempontból többet ér, ha egy hétköznapi, sokak által használt orsótípus szétszedését mutatjuk be, melynek felépítése számos rokon vonást mutat a manapság forgalomban lévő alsó-középkategóriás tekerentyűkkel. Aki végigkíséri a nyeletőfékes Silstar szétszedését és összeszerelését, az saját, hasonló szerkezetű orsójának karbantartásával is minden bizonnyal könnyen fog majd boldogulni.

Fodor Gyula horgásztársunk az alábbi sorok kíséretében küldte karbantartásra orsóját:

A tulajdonomban lévő orsó egy Silstar X-FORCE 450. A szerkezetet egy Silstar Viento 3,4 méteres, 120 grammos teleszkópos bottal párosítottam össze.

Két éve vásároltam, mikor elkezdtem aktívabban horgászni, így az első felszereléseim között van. Azért választottam ezt a márkát, mert kisebb koromban, mikor még faterral jártam lógatni, szinte csak ebből a típusból voltunk felszerelkezve, és jó tapasztalataim voltak a Silstarral kapcsolatban. Az idő során kiderült, hogy jók voltak a megérzéseim, nem bántam meg, hogy megvettem. Egyedül a fék beállításához kellett egy kis tapasztalatot szereznem, mivel az első féknek egy kicsit érzékenynek találtam a beállítását.

Nyáron ugye gyakrabban használom, mivel pontyozni, illetve amurozni szoktam vele. Ha az időm engedi, akkor hetente kétszer-háromszor megyek pecázni, de átlagban hetente egy lógatással számolhatunk. Nem szeretem a nagyon vastag szerelékeket, 25-ös, max. 30-as monofilt szoktam használni a főzsinórként, az előkének pedig 20-22-est. Általában kéthorgos páternoszterrel horgászom, de néha csúszó etetőkosárral egyhorgos végszereléket is felrakok.

Általában vigyázok az összes felszerelésemre, de azért annyira nem, hogy minden nap otthon polírozom, fényezem a cuccot.

Kisebb-nagyobb pontyokat és kárászokat szoktam fogdosni 20 cm-től, 50 cm-ig (eddig a legnagyobb ponty, amit fogtam vele, 4,3 kg-ot nyomott). De általában a 1,5-3 kilósak jönnek.

Teljesen még nem szedtem szét az orsót, épp csak annyira, hogy be tudjam zsírozni.

Az utóbbi két hónapban jött elő olyan problémája, hogy nem indul meg rendesen a fék a halnál, kicsit rá kell segíteni kézzel.

A ránézésre kissé viseltes orsó a működését tekintve aránylag rendben van. Látszik, hogy gazdája gondosan bánik vele, tisztítja, karbantartja. A fék rendellenes viselkedését illetően viszont teljesen jogos volt a panasza, ilyen letapadós, rángatós tünetek mellett valós veszély egy jobb hal elvesztése. Szerencsére nem kell beletörődni a dologba, hiszen egyszerű, háztáji eszközökkel orvosolható a probléma. De mielőtt a fék tuningolásához látnánk, fussunk végig a szerelés egyes lépésein.

A gyenge minőségű, lehámlott krómozás miatt eléggé ütött-kopott benyomást kelt az orsó, de a szerkezete sokkal jobb kondícióban van annál, mint amit a külseje sugall
A fékcsillagról is jól lekopott a „zománc”
A nyeletőfék váltókarját jobbról egy kis csavar rögzíti
A váltókar egy darabból van, tehát csak úgy lehet levenni, ha a rugalmasságát kihasználva kicsit szétfeszítjük és leugratjuk a tengelyvégről. A kicsit igényesebb megoldásoknál már általában bontható a kallantyú, nem kell feszegetni
A fedél alatt minden tiszta, a zsír gyári állapotú. Mehet is vissza a helyére a dekli
A görgőt akkor is érdemes kitakarítani, ha egyébként nem akarunk teljes karbantartást végezni. A műanyag perselyes megoldás nagy előnye, hogy sosem fog benne berozsdásodni és sustorogni a golyóscsapágy. Ugyanakkor forog annyira, amennyire kell, főleg ha időnként kipucoljuk, és némi zsírral vagy olajjal illetjük
Az általános orsókhoz képest eltérést jelent a nyeletőfék szerkezet
A nyeletőfék zárt, védett helyen van, nem nagyon tud elkoszolódni. Az évenkénti rutinszerű karbantartás alkalmával rendszerint nem indokolt a szétszedése
A váltó szerkezet sem kell mindenáron szétkapni, itt sem áll fenn komoly elhasználódás veszélye. Ha a forgáspontok kapnak egy csepp olajat, az már szinte több is, mint elegendő
A tányérkereket a dobtengely kihúzása után emelhetjük ki. A bronz persely nem a legszerencsésebb megoldás, hiszen elvileg a perselynek kellene puhább anyagból lennie, hogy ne a tengely kopjon el hamarabb. Egyelőre nem látható kopási nyom a tányérkerék tengelyén, de a következő szétszedés alkalmával érdemes lesz sort keríteni a csapágytuningra, mert a kopott tengely javítása szinte lehetetlen
A három leszorító csavar kihajtását követően a csiga menetes részénél fogva kihúzható a teljes „belsőség”
A nyitott csapágyak esetében könnyű pótolni a kenőanyagot. Ugyanakkor fennáll annak a veszélye, hogy a nyári melegben kiolvadó zsír átszivárog a két csapágy között elhelyezkedő visszaforgásgátlóba. Ennek majd a téli csukázás vagy menyhalazás alkalmával fogjuk érzékelni a hatását, amikor a zsírtól letapadó görgők miatt elkezd „szalajtani” a visszaforgásgátló
A letört racsnipöcök miatt néma a fék. Bontásra ítélt, roncs orsóból lehet pótalkatrészt kiszerelni, ha talál az ember megfelelő „szervdonort”, esetleg kellő türelemmel acéllemezből kireszelni, hajlítani valami hasonlót
A féklamellákhoz a rugós rögzítő karika kipattintása után férünk hozzá
Az eredeti klingerit lamellákkal nagyon darabosan működött a fék, amint arra az orsó gazdája is panaszkodott. Mivel a kenés sem javított a helyzeten, más megoldáshoz kellett folyamodni
A gyári lamellákat filc betétekre kicserélve valósággal újjászületett a fék!

A szerelés és a féktuning további részletei a filmből derülnek ki.

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.