Orsók karbantartásával foglalkozó téli cikksorozatunk második részében ismét egy Mitchell pergetőorsó került csavarhúzó- és lencsevégre, múlt heti márkatársához képest azonban sok eltérést és kevés hasonlóságot fogunk felfedezni a szerkezeti felépítésében. Remélhetőleg tudok mutatni egy-két újabb szerelési fogást is, barkácsoló kedvű horgásztársaink tehát most sem hiába néznek be a Haldorádó műhelyébe!
Gondolom, rendszeres fórumlátogatóinknak nem kell bemutatnom „Öreg” törzstagunkat. Neki köszönhetjük e heti tesztünk alanyát. Bevezetésként át is adom neki a szót, hadd meséljen ő orsója eddigi pályafutásáról:
Van egy Mitchell 300X orsóm, amit kerek 5 évig nyúztam. Soha nem volt rajta más, kizárólag fonott zsinór. Megjárta Amerikát, a Duna-deltát és minden valamirevaló magyar vizet. Ezzel az orsóval szinte mindent fogtam pergetve (feketesügér kivételével): steelhead, lazac (sajnos nem királylazac), harcsa, csuka, süllő, balin, sügér, pisztráng, jász, márna, vörösszárnyú keszeg, garda… és minden egyéb, ami pergetve fogható az itthoni vizekben, de most nem jutott eszembe. Halas fotóm sajnos kevés van e fogások illusztrálására, olyan meg végképp nincs, amin az orsó is látszana. Nem nagyon viszek gépet horgászni, nem vagyok valami nagy fotós :-(. A deltában is inkább „szép” képeket készítettem, mint halasokat.
A Mitchell idén lett volna 6 éves, de úgy ment nyugdíjba, hogy minden porcikája működik. Tavaly egy 8-as harcsa fárasztása közben „beállt” a rotorja, amit egy mozdulattal sikerült kimozdítanom ebből a helyzetből. Többé nem fordult elő vele semmi hasonló malőr, de talán tanulságos lehet mindenki számára, ha sikerül kideríteni az okát. Rendszeresen karbantartom valamennyi cuccomat, tehát nem csoda, hogy eddig kibírta. Szeretném „benevezni” az orsótesztek közé, mivel a kopások és egyéb természetes elhasználódások nyomait szépen mutatná. Talán ez lenne az egyetlen olyan orsó a kínálatban, ami 5 évig semmi mást nem csinált, csak műcsalit vontatott, kizárólag fonott zsinórral.
Köszönjük a mesét és a képeket örökifjú „Öreg” barátunknak, és egyúttal át is térünk a téma kevésbé halszagú aspektusaira.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy piacra kerülésekor erről az orsóról is készült egy bemutató gyorsteszt Mitchell 300 X gyorsteszt, amelynek tükrében talán még érdekesebb lesz belenézni egy öt éven keresztül használt példányba.
A kezemben tartott orsó kicsit surrogós hangú, érződik a járásán, hogy már ráférne egy kis kenés. Kapjuk is szét gyorsan!
Összességében azt lehet mondani, hogy Öreg Mitchell-je meglepően jól állta az eltelt évek alatt kapott nyüstölést. Kicsit lityeg-lötyög ugyan, de emlékeim szerint a 300X újkorában sem volt a pontos illesztések bajnoka. Felfelé tartott dobbal hajtva érezhető a dobemelő csigán futó köröm kattogása, ingerküszöb kérdése, hogy ez kit mennyire zavar (vastagabb zsírozással elég jól lehetne maszkírozni, a könnyű futás feláldozása árán). Gazdája elárulta az elején, hogy nyugdíjba küldi kiszolgált orsóját, de korához és használtsági fokához képest semmi különösebb baj nincs a szerkezettel, ma is vállalható és használható.
További részletek a filmben!
Írta: Benyhe János
Fotó: Michnay Gusztáv, Benyhe János
Videó: Takács Péter
