A pelletes horgászat hatékonysága és létjogosultsága az intenzíven telepített tavakon megkérdőjelezhetetlen. A többször kifogott és visszaengedett halak egyre kifinomultabb ízléssel és egyre gyanakvóbban nyúlnak a hagyományos csalikhoz. Csak a rafinált módon felkínált, kalóriadús halcsalikkal (pl. pellet vagy bojli) van esélyünk újbóli kifogásukra. No de mi történik egy „átlagos” horgászegyesületi tavon, ahol talán még pelletet sem láttak a halak? Ennek jártam utána!
Munkám a horgászat, amely a hobbim is egyben. Hálát adok az égnek, hogy azon kevesek közé tartozom, akik ezt csinálhatják hivatásszerűen. Így nagyon sok helyen megfordulok az országban, nagyon sok különböző vízterületen horgászom. Mindenhol felismernek, és régi barátként üdvözölnek, amely persze nagyon jó érzés. Ahogy tudatosul a horgászokban, hogy ki vagyok, azonnal kérdéseikkel „bombáznak”. Egyiket a másik után kapom. Ezek között manapság a legtöbbet elhangzó kérdés, hogy „a mi tavunkon is működne a pellet?”. Mielőtt választ adnék, már mondják is: „mert persze könnyű Maconkán vagy a Préri-tavon, ahol több a hal, mint a víz! Itt mutassa meg, hogy tud-e pellettel is halat fogni, akkor majd elhiszem!”.
Soha nincs bizonyítási kényszerem, de az új kihívásokat mindig is szerettem. Legutoljára ez a „felkérés” pont a lakhelyemen, Kiskunhalason hangzott el. A helyi Sóstó Horgász Egyesület tagja vagyok több mint 20 éve, de bizony az utóbbi években pont itt horgászom a legkevesebbet. A vezetőség szépen telepít, alkalmanként 20-40 mázsa (főként) piaci méretű pontyot raknak a vízbe. Ahogy a telepítés utáni tilalom feloldódik, ellepik a tavat a horgászok. Az első két nap - némi túlzással - még az is fog halat, aki a partra dob, harmadnap és negyednap már alig-alig fognak, 5-6 nap elteltével pedig megkezdődik a vezetőség szidalmazása, hogy „… nem is raktak bele annyit, no meg annak is ellopták a felét.” Ismerős, ugye?! Ez a néhány „kellemes” mondat az ország bármelyik horgászegyesületi taván elhangozhat(na). Amikor a néhány napos „horgászverseny” és a nagy halmentő akció befejeződik (amely során mindenki igyekszik a hűtőládájába menteni a frissen telepített pontyot), akkor szoktam kilátogatni a tópartra. Ekkor már csak elvétve fognak halat a horgászok és hely is van bőven. Az idei első pelletes próbám is pont ezen a tavon esett meg még márciusiban, szakadó hóesésben. Láss csodát, egy szem epres pellettel fogtam első szép pontyomat! Ahogy melegedett a víz és nőtt a halak étvágya, úgy lett egyre nehezebb a halfogás. Ugyanis a tóban rendkívül sok 4-10 dekás karikakeszeg él, amelyek mindennek nekiesnek. Élő csalival, puha kukoricával, édes etetőanyaggal szinte lehetetlen miattuk horgászni. Ekkor kezdtem el a Haldorádó Feeder Master Pelletes Fekete nevű etetőanyagommal kísérletezni, amely erős hallisztes illata miatt annyira nem kedvelt az apróságok körében.
Ha ezt használtam, már kukoricát is feltűzhettem a horogra, bár ez sem jelentett biztos megoldást. Kézenfekvő volt az etetőanyag itteni fogósságának bebizonyosodása után a benne található gyors oldódású, 8 mm-es Master Carp Pellet csaliként történő alkalmazása. Ezt egy szilikon karikába fűzve akasztottam a horog öblébe. Döbbenetes volt, hogy milyen jól reagáltak erre a tóban élő pontyok, amelyek biztos, hogy túl gyakran nem találkoztak ilyen csalival. Vagy ha mégis, többet arról már nem mesélnek… Teljesen sikerült kizárni a mohó karikakeszegeket, és csak akkor görbült meg feederbotom spicce, amikor ponty kapta be a csalit. A csalogatóhatást még tovább tudtam fokozni a Haldorádó Aroma Tuning Nagy Ponty (gyümölcsös) aromával.
Az etetőanyagból kirostált pelletet ugyanebbe az aromába áztattam, és ezt használtam csalinak. A kapások intenzitása és a kifogott halak mérete még engem is meglepett. Volt olyan nap, amikor tíznél is több, helyi viszonylatban már nagynak számító (2,5-4 kilós) pontyot sikerült fognom, amely gyakorta még egy intenzíven telepített tavon sem sikerül!
Az egyik ilyen próbahorgászat során a mozdulatlan kapásjelzőit bámuló szomszédom megsokallva a látottakat, odajött és kért a csalimból, etetőanyagomból. Mosolyogva csak annyit mondott, „ha én is fogok, csak akkor hiszem el, hogy működik!”.
Segítettem neki a csalizásban is, hogy a pellet a horgon a megfelelő helyen legyen (biztosítva a jó akadást), a többit pedig rábíztam. Visszament a helyére, majd bedobott. Én éppen egy újabb halat fárasztottam, miközben szomszédomra néztem. A kapásjelzője ebben a pillanatban a bothoz tapadt. Mivel ő engem nézett, ezt nem vette észre. Rákiáltottam, hogy „kapás!”. Mosolyogva legyintett, „látom, már megint fáraszt… Nem nekem, hanem magának van kapása! Micsoda?!” Ekkor tudatosult drága kollégámban, hogy bizony most jött el az ő ideje. Ijedtében akkorát bevágott, hogy szerintem „nyaktöréssel” került a ponty szákba, bár szegény párának már úgyis mindegy volt, hiszen nem nehéz kitalálni, mi lett a sorsa. Ekkor egy kicsit bántam, hogy adtam a „gyilkos” csaliból. De egy biztos, szomszédom csak annyit mondott: „ez tényleg működik!!!”.
Nos, kedves barátaim, azt nem garantálhatom, hogy minden „átlagos” horgász egyesület taván hasonló élményekben és fogásokban lehet részetek, de csak annak van esélye pellettel is halat fogni, aki kipróbálja. Aki nem lép tovább, nem kísérletezik, soha nem fogja megtudni, hogy miről maradt le!
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Ábra: Takács Péter
