A horgászvizeink közül pergetésre sok féle variációt találunk. Vannak állóvizeink, vannak folyóvizeink, és van, ami köztesnek mondható, mint például a csatornák, melyeken van szinte álló víz vagy éppen kavargó zubogó részek is, éppen ezért a csatornák horgászata elég komplexnek tűnik, de csak elsőre.
Csatorna nagyon sok van Magyarországon is, ezek sokszor rejtenek hihetetlen mennyiségű és persze minőségű halat. A fogható halfajok közül persze sokaknak a csuka vagy éppen a sügér jut eszébe, azonban sok helyen van jelen a balin vagy éppen a harcsa, de a legtöbb csatornában jelen van a süllő és a kősüllő is.
A csatornák eleve méretükben és sok egyéb paraméterükben eltérnek egymástól. A kisebb, gondozatlan csatornák szinte teljes növénytakaróval rendelkezhetnek, ezekben természetesen elsősorban a csuka és a sügér találja meg életterét, ellenben a nagyobb, intenzívebb öntözésre is használt csatornák már több lehetőséggel kecsegtetnek, ezekben tényleg minden ragadozó megtalálja életterét.
A csatornapecákban a zsilipeknek nagy szerepük lehet, ezek – ha valóban működnek – oxigéndússá tehetik az alsó részt, ami köztudott, hogy kiváló vadászterület a ragadozók számára. A befolyásnál a kavargó vízben a balinok portyáznak, ugyanitt a mélyben sokszor a kősüllők és a süllők találnak megfelelő életteret. Lentebb haladva a nem annyira zúgó vízben a harcsák portyáznak, a szélvizeken pedig mindenhol ott lehetnek a sügérek és a csukák.
Ebből is látszik, hogy nagyon sok lehetőség rejlik akár a legkisebb vizekben is. A zsilipekkel és a műtárgyakkal kapcsolatban egyre felhívnám a figyelmet: minden esetben tájékozódjunk a helyi szabályokról, ugyanis a zsilipek környékén már nem tiltja az országos horgászrend a horgászatot (régen általánosan tilos volt) azonban a helyi horgászrend ennél lehet szigorúbb is. Bár a normális vízkezelők ezeket a tiltásokat táblával pontosan jelölik.
A csatornáknak még jellemzőjük lehet a téli alacsonyabb vízszint: mivel ekkor az öntözés szükségtelen, partvédelmi okokból alacsony vízszintet tartanak. Ez extra lehetőséget biztosít a horgászok számára, hiszen az összeszűkült élettérben könnyebb megtalálni és megfogni a halat. Ehhez még hozzáadódik a növények eltűnése a késő őszi időszakban, amivel eltűnik a búvóhely a csatorna nagy részéből.
Megvannak hát a helyek, fogjunk bele a pergetésbe! Kezdjük a szokásos első kérdéssel, a felszereléssel. Mivel szinte kizárólag parti pergetésről van szó, eleve ehhez kell igazodni. Ez elsősorban a bothosszban mutatkozik meg, ha nem nyílt a víz, akkor érdemes egy picit hosszabbat választani, ami lehet 220 vagy 240 centiméter, de van, ahol jól jön egy még hosszabb, 270-es bot is. Az erőssége már más kérdés, hiszen a megfogni kívánt halfaj és a felhasznált műcsali együttese határozza meg, azonban alapvetően e vizekre finomabb botot szoktam használni – kivételt képez persze, ha nagyobb halra pályázunk. Legkedveltebb fegyverem a Perch Blade, amely nagyon finom spiccel rendelkezik, így a legapróbb csalikat is tudjuk vele vezetni, ám ha kell, gerincességének köszönhetően felveszi a harcot a legnagyobb halakkal is.
Az orsó ehhez mérten természetesen nem túl nagy, illetve a zsinór is nagyrészt nagyon vékony fonott, ami 0,08 vagy 0,06 mm-est jelent. Mivel e vizekben gyakran előfordul a csuka, biztonság kedvéért fluoro-coated előkét is használok. Persze, ha célzottan csukára pergetünk, vagy gyakori a csuka, akkor érdemes wolfram előkére váltani.
A csatornákon sokat használok plasztik csalikat, melyek közül a Floating Shadot emelném ki, amely pontosan a hasonló – lassabb áramlású vagy éppen álló – vizek horgászatához készül. Emellett persze mindig ott van az állandó kedvenc, a Power Kick, titkos favoritként pedig egyszerű twister szokott a horogra kerülni.
A műcsalik közül még a wobblereket szoktam előszeretettel dobálni, ezek közül egyértelműen kiemelkedik a Salmo Thrill, amely nem csak balint ad megbízhatóan, szinte az összes többi ragadozó is megfogható vele, persze kicsit trükközve már a csalivezetéssel. Harcsára itt is beválnak a duci típusok, mint például egy Hornet, melynek a legújabb, törtcsőrű változatával már a felsőbb vízrétegeket is átpásztázhatjuk. Míg a Thrillt inkább hosszában vagy srégen szoktam dobálni, addig harcsára már keresztben érdemes dobálni, valamiért ezt a vezetései irányt a harcsa jobban szereti. Még a csukára is ajánlok egy wobblert, mégpedig a Salmo Slidert amely, kiváló csukamágnes, de egy Frisky is sokszor ott lapul a dobozban, hiszen ezzel a balin-csuka-harcsa trióból mindegyikre alkalmas műcsali kerülhet a zsinór végére.
A sügért már inkább a plasztikokkal szoktam vadászni, és a süllő-kősüllő párosra is hasonlóan a plasztikokat preferálom. Itt a hagyományos jigfejes felkínálás mellett érdemes egy drop-shotos szereléken is felkínálni a plasztikot, főleg, ha pontosan tudjuk, hol vannak a ragadozók.
Ezekből is látszik, hogy a csatornákon sokszínű lehetőség kínálkozik, és szinte minden pergetési stílust eredményesen alkalmazhatunk.
Szöveg és képek: Lukácsi Béla
EnergoTeam
