Amióta ráéreztem a téli plasztik csalis sügérpergetés ízére, a legkisebb méretű, leglágyabb anyagból készült Mann’s gumik sorakoznak katonás rendben a pergető dobozaimban. Persze a színek sem mellékesek, de a legnagyobb kapufát a rosszul kiválasztott jigfejekkel lőhetjük. Óriási jelentősége van annak, hogy a vékony monofilok végére kötött vagy kapcsolt jigek milyen mozgást, illetve ütemű süllyedést kölcsönöznek a körömnyi kis plasztik falatoknak.
Csak azért nem használok 0,18 mm-esnél vékonyabbat, mert a csatorna, ahol sügérre cserkelek, meglehetősen vad, a medre még tél elején is növényekkel, ágakkal erősen sűrített. Akasztás után pedig nincs lehetőség játszadozni a hallal, amilyen gyorsan lehet, ki kell emelni.
A sügérek csalogatásának titka nem más, mint az ingerlő mozgás: a csali lassú, lágy faroktánccal járó süllyedése, amit a víz sodrásának, áramlásának függvényében helyesen megválasztott csalival és jigfejjel érhetünk el. Ne felejtsük el, hogy mindössze egy–másfél grammos csali esetében hatványozottan fontos számolni a víz kint lévő, bemerülő zsinórunkon ébredő ellenállásával is. Bármennyire benne van a kezünkben és a fejünkben a pontos recept, nem árt, ha magunk előtt bothossznyi távolságon leteszteljük a jól megszokott emelem-süllyesztem manőverrel a csali viselkedését. Ha nem vagyunk elégedettek a látottakkal, bátran növeljük a jig tömegét egy számmal. Ha viszont soknak érezzük, és túlságosan gyors a csali süllyedése, akkor faragjuk meg kicsit az ólmot!
A plaszik csalis sügérpergetés egyik szépsége, hogy rendszerint csukák támadásai okoznak nem kis meglepetést a pergető horgásznak. No, ha van nálunk, akkor azonnal érdemes botot váltanunk. A Mann’s twisteres csukás esetek érdekességeiről a következő cikkemben olvashattok majd.
Forrás: Halmos Mihály
EnergoTeam