Az előző részben elkezdtük körbejárni a csalikat, amik közül elsőként a Thrill került előtérbe (persze számomra egyébként is kedves ez a csali mivel rengeteg élményem kapcsolódik hozzá). Ezenkívül természetesen van még jó néhány olyan csali, amivel eredményesek lehetünk balinra. Nézzük hát azokat, amik a balinos pergető repertoárjából nem hiányozhatnak!
Mivel a Thrillel a wobblereket kezdtük körbejárni, maradjunk is e műcsali típusnál! A wobblerek közül számos modell áll rendelkezésre, melyek közül nagyon fogósak még az általunk csak „ducinak” nevezettek. Nem hiába kapták ezek a duci becenevet, ugyanis a tömzsibb formájú csalikról beszélünk. Közülük általában a 3-5 centiméteres méretek a legfogósabbak, balinozni ezek közül is a 0,5-1 méter mélyen vezethető típusok a legjobbak - például a Salmo Boxer egy ilyen csali. Ki kell még emelni, hogy - például a Boxer is ilyen - a wobbler fogósságát növeli, ha csörgős. Sokan idegenkednek tőle, mondván a csörgés csak riasztja a halat, pedig a balin esetében sokszor éppen fogósabbá tesz egy csalit ez a tulajdonság. A duci wobblerekkel a tavaszi melegedő vizekben érhetünk el kiváló eredményeket, de egy áradásban is kiváló csalik lehetnek.
A következő ilyen csoport a kétrészes wobblereké, ezeknél sem érdemes túl nagy méretűeket használni, a legfogósabbak az 5-9 centiméteresek. Ezekkel elsősorban az állóvizekben és a lassan áramló csatornákban, illetve folyókban lehetünk eredményesek. A tiszta vizekben viszont kevésbé jók, mert csak lassú vezetéssel mozognak csalogatóan (gyorsan vezetve túlveretnek). Lassú bevontatás közben a balinnak van ideje megvizsgálni a csalit közelről, gyanút fogva pedig azonnal továbbáll.
Meg kell említeni még a felszíni wobblereket is, ezekre hihetetlen látványos kapásaink lehetnek, sőt ezekkel a legélvezetesebb és leglátványosabb a balinpergetés, mivel a kapás minden mozzanatát szemmel kísérhetjük. Ez szórakozásnak kiváló, azonban ennél a csalitípusnál nagyon sok a rontott kapás. Egy áradás alkalmával olyan helyen horgásztunk, amit előszeretettel keresnek fel a balinok. Óvatosan a hely fölé kötöttünk, majd elkezdtem egy felszíni wobblerrel dobálni. Az első dobásra látványos kapás volt a válasz, legalább fél méter magasra felütötte a csalit a balin, visszaesve újra odavágott, és ez újra megismétlődött. Mondanom sem kell, a látványtól szinte remegett a kezem, minden idegszálammal a következő dobásra koncentráltam. Apró rántásokkal kezdtem el ismét a csalit bevontatni, persze minden mozzanatnál vártam azt a hihetetlenül meglepő látványos rávágást, amit az előző dobáson kaptam, de hiába számítottam rá, akkor is meglepődtem az újabb támadáson. Ezúttal is háromszor durrantott oda neki, megakasztani viszont egyszer sem sikerült. Nem bírtam tovább, tudtam, ha sokáig piszkálom, előbb-utóbb hidegen hagyja a felszínen vontatott csali, ezért váltottam: egy Salmo Boxer került a kapocs végébe. Ez sem merül mélyre, de az már elegendő ahhoz, hogy sokkal biztosabb legyen az akadás. Repült a kis Boxer, és alig tekertem párat az orsó hajtókarján, máris egy elemi erejű rávágást kaptam, szinte bevágni sem volt időm, rögtön odaragadt a balin a csalim horgaira.
Ezzel a történettel csak azt szerettem volna szemléltetni, hogy rendkívül látványos és élvezetes lehet a horgászat balinra egy felszíni wobblerrel, de ilyen csalikkal fogni belőlük sokkal kevesebbet tudunk - persze az így szerzett élmény eleve megfizethetetlen. Érdekes a balinnak ez a tulajdonsága, ugyanis ha teljesen a felszínen tartózkodik a csalihal, akkor a balin szinte kiüti a vízből, a visszazuhanó, kábultan menekülni próbáló táplálék pedig már könnyű prédának bizonyul… valószínűleg ezért van az, hogy a felszínen vezetett csalik viszonylag ritkábban akadnak meg a balinok szájában.
Persze nem csak wobblerrel lehet balint fogni, van még számos más lehetőség is, így ezt is járjuk körbe! Ezek közül az első csoport a vasaké, ide tartoznak a pilkerek, villanók, körfogók. A villantókat nem igazán tartom jó balincsalinak. Talán azért kevésbé sikeresek, mert vezetésük során a legtöbb modell túlságosan kileng a bevontatás vonalából, persze van egy határ a villantók és a pilkerek között, vagyis vannak villantók, amik már pilkernek is mondhatóak, én onnantól egy kiváló balincsaliról beszélhetünk.
Ezek rendkívül jól dobhatóak, így a nagyobb távolságban lévő balinokat is elérjük velük, ráadásul a mélyebb vizeket is simán meg tudjuk a pilkerekkel vallatni. Utóbbi elsősorban az őszi, téli időszakban lehet hasznos, mert akkor már mélyebben kell keresnünk a balinokat (nem hiába nevezik néhol a pilkert balinólomnak). A vasakhoz még a körfogó villantók tartoznak, ezek szintén fogósak balinra - egy-egy jól megválasztott méret rengeteg balint adhat. A kis körfogókkal az egészen apró balinokat is megfogatjuk, ez esetleg egy versenyen lehet hasznos, már amennyiben nincs méretkorlátozás.
A felsorolásból még kimaradt plasztik csalik közül elsősorban a twister lehet a balinpergetés kiváló eszköze. Persze a balin életviteléhez igazodva itt a vízközti csalivezetést kell előtérbe helyezni, tehát viszonylag könnyű fejekkel vízközt - esetleg a felszín közelében - kell vezetni a twistert, ezért is van az, hogy a plasztik csalis süllőzésnél csak nagyon ritkán fogunk balint. Van még egy felhasználási lehetősége a twisternek, a legyet helyettesíthetjük vele a balinólmos-legyes szereléknél - erre a következő részben térek vissza.
