Az előző részekben szinte mindegyik műcsali-típust körbejártuk már, igazából egy lényegeset hagytunk ki a felsorolásból, mégpedig a balinólmos-legyes összeállítást. Van még ezenkívül néhány apróság, amit nem árt, ha tudunk, így a mozaikokat megfelelően összerakva már bátran nekivághatunk a balin pergető horgászatának.
Kezdjük tehát a balinólmos-műlegyes összeállítással! Igazából, ez egy rendkívül egyszerű és eredményes szerelék lehet, ha megfelelően használjuk. Egy pilkerből vagy azt helyettesítő ólomból és egy rendkívül egyszerű műlégyből áll. Én egy külön szereléket szoktam erre a célra készíteni, mivel ehhez elengedhetetlen a monofil vagy a fluorocarbon zsinór használata, viszont balinpergetéshez kizárólag fonott zsinórt szoktam használni. A fonott zsinór nem elég merev, vele sokszor összegubancolódna a szerelékünk, ezért szükséges a külön előke. Ennek lényege, hogy a végén van a pilker, előtte 50-60 centiméterrel egy oldalfülbe szoktam körülbelül 10 centis előkén egy műlegyet kötni. Egy megfelelő méretű hármashorogra sima fehér műanyag bevásárlószatyorból kötök egy „legyet” ezzel el is intézem a műlégy kérdését. Persze lehetne szebbnél szebb legyeket kötni erre a célra, de itt a balinnak nincs ideje megvizsgálni a csalit, a másodperc tört része áll rendelkezésére, hogy eldöntse, gyanús-e neki a dolog, ez idő alatt azonban nem tudja a csalit behatóan megvizsgálni, tehát nem kell túlcifráznunk a dolgot.
Kétféleképpen érdemes vezetni ezt az összeállítást. Amennyiben a felszínen vagy a felszín közelében rabolnak a balinok, akkor szinte a víztetőn vezetjük a csalit úgy, hogy a balinólom előtt lévő légy szinte csak érintse a vizet. Ekkor a légy egy pici csíkot húz a víz tetején, és már jó előre felkelti a balinok figyelmét, a mögötte mélyebben jövő balinólom pedig egy másik prédát jelent - olyan, mintha egy pici halraj közlekedne a vízfelszín közelében, és ezt ritkán hagyja szó nélkül a balin. A másik lehetőséget akkor használhatjuk eredményesen, amikor mélyebben tartózkodik és táplálkozik a balin, ez elsősorban a késő őszi időszakban szokott előfordulni. Ekkor a bedobás után várunk néhány pillanatot, majd elkezdjük szakaszosan bevontatni a csalinkat. Ezzel a módszerrel bármely vízrétegben is tartózkodik is a balin, előbb-utóbb biztosan megtaláljuk. Természetesen minél mélyebben szeretnénk vezetni a csalinkat, a bevontatásba annál nagyobb szüneteket kell a beiktatni. Ha igazán beletalálunk a csapatba, akkor nem ritkák a duplázások sem, ilyenkor a balinólommal és a léggyel is fogunk egyszerre.
Ezzel elsősorban felderíteni szoktam a pályát, főleg a mélyebb vizek esetén, amikor azonban megtaláltam a balincsapatot, leteszem a balinólmos együttest és felrakom a Salmo Thrillt. Már számtalanszor kipróbáltuk Adrián barátommal, egyikünk a balinómos-legyes együttessel horgászott, míg másikunk kizárólag Thrillel, és utóbbi - ha jó helyen voltunk - egyszerűen felülmúlhatatlan volt.
Sokáig azonban, volt egy problémánk, mégpedig hogy a Thrill 1, maximum 2 méter mélyen vezethető úgy, hogy ne veszítsen rendkívüli fogósságából. A mélyebb vizeken már túlságosan nagy szüneteket kellett beiktatni ahhoz, hogy megfelelő mélységben vezessük, ki kellett hát találni valamit. Azután jött egy ötlet, ami a harcsázásnál már bevált: rakjunk elé egy ólmot amivel „lesúlyozhatjuk”! A sűrű dobások és a gyors bevontatás miatt azonban nem teljesen ugyanúgy használtuk a súlyt, ugyanis nem ütköztettük meg a csali előtt, hanem hagytuk szabadon csúszni a csaliig a 8-10 grammos ólmot. Ez elsőre szentségtörésnek tűnhet, de a hasonló dolgokból szoktak a jó dolgok kisülni. Láss csodát, működik! Hihetetlen mennyiségű balint fogunk azóta a mélyebb vizeken is.
Érdemes még a színekről néhány szót ejteni. A balin esetében elsősorban a természetes színek a legjobbak (nézzük csak meg a Thrill színeit!), ezenkívül még a fehér, kék, esetleg zöld és ezek variációja lehet jó választás. Mostanában egyre jobban terjednek a holografikus csalik, ezek is kiválóak lehetnek, és a pluszként alkalmazott piros kiegészítők még fogósabbá tehetik a csalikat. A letisztult vizekben a fekete is jó megoldás lehet, és érdemes próbálkozni természetesen más színekkel is, de az előbb említett variációk az esetek többségében verhetetlenek.
A végére már csak a felszerelés kiválasztása maradt. Igazából a balinpergetésnek nincs különös kívánalma. Természetesen a felszerelés erőssége függ a várható zsákmány méretétől is, így ha kisebb balinokra horgászunk, akkor természetesen érdemes finomabb felszerelést választanunk. Alapból egy 240 centiméter hosszú, 30-80 gramm dobósúlyú bottal szoktam balinozni, erre egy 4000-es méretű orsót használok, amire 0,08 mm-es fonott zsinórt szoktam csévélni. Az orsónál fontos, hogy kiváló, megbízható fékje legyen, mert a balin képes olyan vehemenciával kapni, hogy a hirtelen erőhatás egyből elszakíthatja a zsinórt - ez azonban egy jól működő és jól beállított fék esetében nem fordulhat elő. Amennyiben partról horgászunk, akkor a nagyobb dobástávolság elérése érdekében érdemes hosszabb botot választanunk. Ezzel kicsit kényelmetlenebb a horgászat és a fárasztás, de ha messze randalíroznak a balinok, akkor muszáj kompromisszumot kötni.
A fonott zsinór természetesen nem minden esetben tökéletes megoldás, például ha kisebb balinokra apró csalikkal horgászunk, akkor elengedhetetlen a monofil zsinór használata, a fonott zsinórral ugyanis nem tudjuk megfelelően kontrollálni a pici csalit. Ilyen esetben - és a helyzettől függően - érdemes a botot is finomítani.
Nincs más hátra, irány a vízpart - legyen önöknek is minél több balinfogásban része!
