Még régen ajánlottak egy fogósnak mondott wobblert, amit meg is vásároltam. Nagy bizalommal mentem vele dobálni a vízpartra. Úgy gondoltam, mikor, ha most nem? Hiszen itt van a kezemben a csodafegyver a ragadozók ellen! Dobáltam serényen, mindhiába, egy kapást sem sikerült elérnem vele két nap alatt. Ezek után bosszúsan dobtam bele a dobozom legmélyébe, mondván: na, engem jól átvágtak! Ma már rájöttem, nagyot tévedtem! Miért is?
Először is tegyük fel magunknak az alábbi kérdéseket:
- Ismerem, hogy a wobblerek melyik családjába tartozik az általam éppen használni kívánt csali?
- Tudom, milyen felszerelést (bot, orsó, zsinór) ajánlanak használni ehhez a wobblerhez?
- Tudom, milyen módszert ajánlott a csali használatához a gyártója?
- Tájékozott vagyok a legújabb csalivezetési technikák terén?
- Tudom, mennyire befolyásolja, a víz áramlási sebessége a wobbler mozgását?
- Megpróbálom a botomat is bevonni a csalivezetésbe?
- Minden pillanatban tudom, milyen mélységben járhat a wobblerem?
- Tudom, hogyan viselkedik a csalim, mikor megállítom a bevontatását?
- Mindig érzem a kontaktust a wobbleremmel?
- Mindig tudom, milyen ragadozó a célpontom?
Nos, ha feltett kérdések felére nemmel válaszolt, akkor itt az ideje egy kis elméletnek. Előfordulhat természetesen olyan is, hogy valakinél kevés az igen válasz, és mégis igen eredményes. Nos, az ilyen tegye össze a két kezét, mivel valószínűleg kitűnő adottságú vízen horgászik. Sőt előfordulhat olyan is, hogy bizonyos darabok nagyon fogósak valaki számára. Ilyen esetekben sem biztos, hogy a csaliban van a „titok”, sokkal inkább az azt használó horgász - tudatosan vagy véletlenül - jól, jókor és jó helyen szokta használni az adott típust. Ezekre rengeteg példát lehetne felhozni. Egyszer például egy igen sekély részen voltak a csukák, a legmélyebb részen sem volt egy méternél nagyobb vízmélység. Tudtuk, hogy rengeteg csuka lakozik a környéken, ezért dobáltunk serényen. Így utólag már tudom, hogy nem volt igazán jó műcsalink a megfogásukhoz, mivel vagy a medret szántottuk a műcsalinkkal, vagy pedig túl gyors volt a csali mozgása a csukák számára. Egy órát dobáltunk már, mikor megérkezett egy sokat tapasztalt horgász, elővette a csukázó botját. A szereléke egy úszóból és közvetlen utána egy rövid drótelőkéből állt, ennek a karabinerére csatolta rá a villantóját! Először csak bámultunk - vajon mit akarhat az öreg ezzel a szerkóval? Az öreg pedig bedobott és lassan, olyan öregesen elkezdte maga felé tekerni a szerelést, a műcsali ezáltal tökéletes vízmélységben és megfelelő lassúsággal dolgozott, aminek minden dobásra csuka lett az eredménye.
Ebben az esetben a csali megfelelő vezetése tökéletesen megvalósult, a halak is a helyükön voltak, ezért hihetetlen eredményes lett a horgászat. Természetesen nekünk nem úszóval kell érzékelnünk a meghorgászni kívánt mélységet, ezt nekünk kell megtanulnunk és megéreznünk.
A példa után most már vágjunk bele! Sok dolognak kell teljesülnie egy sikeres fogáshoz. A leírtakkal ellentétben azonban ez az életben sokkal egyszerűbb, de nem árt a fejekben kipipálni bizonyos dolgokat. Egy amerikai neves horgászlap állított fel erre egy képletet, ami magyarra fordítva a következőképpen szól:
S = R + H + B
A képlet a következő összetevőkből áll
S - A horgász sikere
R - Maga a ragadozó hal
H - A horgászat helyszíne
B - A csali „bemutatása”
Számunkra most a legérdekesebb a csali „bemutatása”, ami a csali ismeretén alapul: mire, hogyan és hol lehet egy csalival a horgász eredményes. Van egy másik képlet is, ez már egy adott műcsali hatékonyságát vetíti elénk:
A horgász tudása 40%
A horgász kitartása 20%
A szerencse 5%
A csaliban való hit 35%
Számomra a legszembeötlőbb első látásra az 5% szerencse volt. Valóban csak ennyi múlna a szerencsén? Átgondolva azonban valóban kicsi lehet a szerepe a szerencsének, hiszen feltételezzük, hogy megvan a horgász tudása, kitartása.
Milyen a jó „csalibemutatás”?
Olyan, amilyennel minden gyanakvás nélkül csaphatjuk be a megfogni kívánt ragadozót. Természetesen ennek vannak fontos részletei, hiszen ebben már benne van a csali pontos ismerete. Igazából a cikk elején lévő tízpontos kérdéssor tételeit egyenként is feltehetné valaki, például úgy, hogy van egy adott wobbler, ez milyen wobblercsaládba tartozik, és milyen felszereléssel lehet a maximumot kihozni belőle? A kérdéssort még folytathatnánk, s ezek mindegyikéhez megpróbálok, ha nem is válasszal, talán sokkal inkább útmutatással szolgálni, hiszen lehetetlen lenne mindegy egyes wobblerről leírást adni, viszont általánosságban be lehet őket skatulyázni.
Manapság nem csak az általános jelzőt húzhatjuk rá egy wobblerre, mivel számos alapanyag és forma variáció létezik. A formák pedig különböző technikát is igényelhetnek - csak a legegyszerűbb esetet kiemelve, nem mindegy, hogy egy felszíni popperrel vagy éppen egy mélyre törő woblerrel horgászunk, ráadásul a mélyre törő lehet süllyedő vagy felúszó, sőt akár lebegő is. Tehát megpróbáljuk több alcsoportra bontani a wobblereket, azok tulajdonságainak ismertetésével. Így remélhetőleg könnyebben eligazodhatunk a wobblerek világában, ezáltal pedig eredményesebbek is lehetünk velük. A következő részben a különböző típusokat elemezzük.
Írta: Piotr Piskorsi, Lukácsi Béla
Fotó: salmo.com.pl, Lukácsi Béla
