Bizonyára sokan láttátok már a horgászboltok polcain a SPRO cég egyik legújabb műcsali-remekét, a neves amerikai versenyhorgász, Bill Siemantel közreműködésével éveken át fejlesztett, majd 2009-ben az USA-ban az év csalijának választott BBZ-sorozatot. Ezek az újszerű halutánzatok négy részből álló testtel rendelkeznek, ennek következményeként megdöbbentően élethű, kígyózó mozgással „kelletik magukat”. Életszerűségük és mozgásuk révén nem is kérdés, hogy idővel a csukapergetők kedvelt csalijává fognak válni. Hacsak már azzá nem váltak…
A BBZ csalik Magyarországon két méretben, Shad és Baby Shad néven kerülnek forgalomba, ahol nyilván az utóbbi a kisebb modell. A két tartomány között csalóka, de sokkal nagyobb különbséget kell feltételeznünk, mint azt elsőre várnánk. Ez a különbség olyannyira mérvadó, hogy szinte kétféle „stílusban” kell az eltérő verziókkal horgászni. Sőt, ha igazán precíz akarok lenni, azt kell mondanom, hogy én kétféle bottal tudtam igazán jól használni és életre kelteni az egyébként is élethű kidolgozású műhalacskákat.
A BBZ-1 Baby Shad verziójához ideálisnak éreztem a 10-30, maximum 14-40 grammos pálcát, míg a szimpla Shad változatot 20-50 g dobótartomány körüli bottal tudtam megfelelően dobni és működtetni. Ehhez a második, nagyobb típushoz akcióját tekintve - több, később részletezésre kerülő okból is - a gyors, illetve extra gyors botokat tartom megfelelőnek. De nézzük először a két modell paramétereinek táblázatos áttekintését, hiszen a máskor száraz, technikai adatok ez esetben elég sokat elárulnak:
| SPRO Bill Siemantel BBZ 1 | |||
| Típus | Jelleg | Tömeg (g) | Hossz (mm) |
| Baby Shad | Sinking (merülő) | 6,2 | 65 |
| Shad | Floater (felúszó) | 23,0 | 115 |
| Shad | Slow Sink (lassan süllyedő) | 24,5 | 115 |
| Shad | Fast Sink (gyorsan süllyedő) | 27,5 | 115 |
Küllem
Elsőként a csali megjelenéséről beszélnék, mely - noha műanyagból készült halutánzatról van szó - minőségi hatást kelt, amint kézbe fogjuk. Nincsenek sorjás, öntési hibás részek, homogén anyaggal és szép felülettel találjuk szemben magunkat. A műcsalik kidolgozottsága nem hagy kívánnivalót maga után; az öntőformában eleve pikkelyszerű „bőrözetet” kapnak, a festés ezen a mikrobordás felületen adja ki a végleges mintát. Sokszor ez egy nagyobb „léptékű” pikkelymintát jelent. Például, míg a 001-es vagy a 005-ös kód festése egészen nagyméretű pikkelyzetet mutat, addig a natúr színek (002-003-004) a szimpla műanyag felületen apró pikkelyzetű hal hatását keltik, míg a kettő között helyezkedik el megjelenésében a 006-os szín méhsejtes rajzolata. Színvilágát tekintve a mintegy 6 élethű variáció mellett 1-2 FT-re emlékeztető, attraktor minta is megjelent, illetve létezik egy kifejezetten vörösszárnyú keszeg utánzat (007) is, mely furcsamód épp a „roach” (bodorka) nevet kapta… Várhatóan a BBZ-1 Baby Shad 9, míg a BBZ-1 Shad 14 színváltozatban lesz a hazai kínálatban rövidesen elérhető.
A küllemhez csak közvetetten kapcsolódik a horgok és kulcskarikák kérdése, bár itt írhattam volna egyes számot is, mivel csupán egy hármashoroggal szerelt minden BBZ. A jelentősen nagyobb Shad 2-es méretű, 2X erősségű Gamakatsu hármashorgot, míg a Baby Shad egy 8-as számú, szintén Gamakatsu drillinget kapott. Bár mindkét csali horga tökéletes, a teszt idejére a Baby Shad szerelvényét egy számmal nagyobbra cseréltem a tisztább akadás érdekében. Érzésem szerint a kis BBZ-n ez a maximális módosítás, amit még megtehetünk a csali szép mozgásának megőrzése mellett. A horogcsere a nagyobb verzión kifejezetten ellenjavallt, mivel ott mind a méretét, mind az erősségét, mind a hegyét illetően hibátlan választás a 2X-es Gamakatsu.
Forma, konstrukció
A műcsalik tervezése és megalkotása során a többszörösen tagolt test precíz kidolgozást igényel a tekintetben, hogy az egyes csuklórészek megfelelően könnyedén mozogjanak, hiszen ha bármelyik szorul vagy beragad, a mozgás teljesen lebénul (gyengébb minőségű másolatoknál könnyen találkozhatunk ezzel a jelenséggel). Szerencsére a BBZ komoly innováció, mindkét méretében minőségi kidolgozással. A jó néhány próbahorgászat alkalmával sem tapasztaltam semmi zavaró tényezőt a csuklós felfüggesztések működésében. A csali különös mozgását (mivel a wobblerekhez hasonló terelőnyelve nincs) a feji rész kialakítása és a bevontatásakor keletkező örvényáramlatok eredményezik, melyek egészen lassú húzás mellett is csábos mozgásra bírják a testet (ezekről az örvényáramlatokról bővebben volt szó a Nevis Twister Shad-ről írt cikkem fórumában, Titanka fórumtársunk jóvoltából).
A BBZ formailag a vándor alóza nevű táplálékhalat igyekszik utánozni, de ha úgy tetszik, gyakorlatilag a klasszikus halformát követi, ami nagyon sok hazai halfajra is „ráhúzható” (talán leginkább bodorkára hajaz). Az alkotó(k) igyekeztek a teljes élethűségre törekedni, gyakorlatilag az uszonyok egy részét is megformázták. A műcsali érdekessége, hogy az utolsó idom, ami tulajdonképpen a farkúszó, nem rideg műanyagból, hanem egy formatartó, de nagyobb erőhatásra hajló (és nem törő) kemény, gumiszerű anyagból készült. Ennek egyik jelentősége, hogy sem a ragadozó halak támadásakor, sem az esetleges partra kidobás során nem törik le a mozgékonyság érdekében elvékonyított farkúszó. A másik szempont - a tervező szerint - az volt, hogy a rávágáskor az akadás jobb hatásfokkal történjen, ami abból adódik, hogy a puhább anyag nem támaszkodik fel a ragadozó szájában, így nem feszül be a csali, és a horog is tisztábban ülhet be.
Itt említeném meg, hogy dobáskor a műcsali - mivel az első tagban van az összes súlyozás - hajlamos bepörögni, ami viszonylag egyszerűen kiküszöbölhető. Csupán annyi a teendőnk, hogy nem hirtelen előre lendítéssel, hanem fokozatosan gyorsítva dobjuk el, ilyenkor a csali szinte mozdulatlanul száll a levegőben. A BBZ Baby Shad esetében ez a jelenség kevésbé volt tapasztalható.
Akció, technika
A BBZ életre keltése viszonylag egyszerű; a tervezés során ügyeltek arra, hogy a nem túl profi horgász is könnyedén eredményes lehessen ezzel a műcsalival. A legalapvetőbb technika így az egyenletes bevontatás, esetleges kisebb szüneteket, megállításokat közbeiktatva. A másik, már némi gyakorlatot igénylő prezentálás szép magyar szóval a „jerkelés”, illetve a jerk technika ötvözése a standard BBZ-akcióval. Az egyenletes bevonatatás során időnként belerántunk, belepöccintünk spiccel a műcsaliba, belecsuklózunk a tekerésbe, és ezt kombináljuk a pillanatnyi, hirtelen megállításokkal. A kivitelezés során a műcsali tehetetlensége nagyban segítségünkre van a sérült, szabálytalanul úszó kishal mozgásának utánzásában.
A Baby Shad esetében ez a játék kevésbé látványos, ennek ellenére, a „kistesó” is veszélyes fegyver, egészen a közepes méretű csukákig. A teljes kollekcióból kedvenc darabom épp egy ilyen apróság, ami a teszthorgászaton nyolc csukához segített hozzá harmincdekástól kilóhatvanasig. Ennek ellenére a testesebb csukák becsapására - a dobástáv és a nagyobb falat látványa okán is - inkább a BBZ Shadet ajánlom. Azonkívül, hogy jobban is illik a nagy csuka szájába, felúszó, lassan és gyorsan süllyedő változatai miatt lényegesen sokrétűbb alkalmazást tesz lehetővé.
Összegzés
Teszthorgászataimon a BBZ csalik meggyőztek arról, hogy a SPRO ebben a szériában egy jól működő és igényes kidolgozású csukacsalit hozott létre, noha a cél (BBZ = Big Bass Zone) vagy inkább a célhal elsősorban a feketesügér volt. Amit egyedüli kívánalomként felhoznék, az a két mérettartomány közti űr, pontosabban annak betöltése lenne, egy köztes mérettel. Addig viszont, amíg ezt Siemantel úr és a SPRO mérnökei nem látják indokoltnak, azt kell mondanom, hogy a hazai vizeken egy vérbeli csukahorgász egyik mérettől sem tekinthet el. Ehhez a kérdéshez érzékenyen kapcsolódik a termék ára, ami ugyan nem mondható alacsonynak, viszont a hasonló típusú japán műcsalikhoz viszonyítva még mindig az alkalmi vétel kategóriába esik…
Írta és fotózta: Gégény Viktor
