Korábban a „Harcsaszaga van a víznek” című írásomban említést tettem egy általam sikeresen használt csaliról, a harcsagyurmáról. Akkor csak megemlítettem, hogy a nadály elé gyúrtam ilyet a horogra és így fogtam harcsákat. Nagyon sok megkeresést kaptunk e-mailen, telefonon, hogy hol lehet hozzájutni ehhez a csalihoz. Mivel akkoriban ez még eléggé gyerekcipőben járt, mondhatom, kísérleti stádiumban volt, igazi felvilágosítást nem akartam adni senkinek. Azonban most elérkezett az idő, a termék többször is bizonyított és nem csak nálam, tehát piacérett lett, ezért bemutatom.
Először az előzményeket ismertetem, hogy mi ihlette a termék létrehozását. Aki már harcsázott és használta az egyik legeredményesebb és talán legrégebbi harcsacsalit, a lótetűt, az tudja, hogy ha a lótetűvel bedobja a horgot a Dunán, Tiszán, akkor néhány percen belül kapással jelentkezik a harcsa, ha van a közelben. Ez általában nem több 5-10 percnél. Ha ennyi idő alatt nincs kapás rá, odébb kell állni, ott nincs harcsa. Ezt a hatást én egy dolognak, a lótetűből kijövő elképzelhetetlenül büdös szaganyagnak tulajdonítom, amelyet a harcsa köztudottan kiváló szagérzékelésének köszönhetően megérez. Ha valaki tűzött már lótetűt horogra, tudja, igen vigyázni kell, mert a rovar potrohából váladékot spriccel ki, ami ha a szemet éri, akár ideiglenes vakságot is okozhat. Ez a váladék igen büdös, a dobozban a napon felejtett, megfolyósodott giliszta szaga finom parfüm ehhez a váladékhoz képest. Nos, ezt érzi meg a harcsa, ami igen vonzó számára.
Ha van lótetűm és nadályom is, akkor mindig úgy csalizok, hogy a nadályok közé feltűzök egy lótetűt is. A lótetű potrohát tűzés közben úgy irányítom, hogy a kispriccelt váladékot valahogy fel tudjam fogni, így azt vagy a lótetűre kenem vissza, vagy a nadályokra. Hogy valami maró anyag is van benne, azt az is jelzi, hogy ilyenkor a nadályok megvadulnak. Nos, a kettős csalizás célja a lótetű szaganyagának és a nadályok csápolásának egyesítése, ezzel egy hihetetlenül eredményes harcsacsali létrehozása.
Én ugyan még soha sem használtam (de sokan már biztosan) a különböző májakat, csirkebelet stb., amelyek szintén a harcsa szaglására apellálnak.
Tehát adott volt a feladat: egy, a harcsa számára is vonzó szaganyagot kell létrehozni valami kultúrált formában azon horgászok számára, akik szeretnének egy kicsit eredményesebbek lenni a harcsahorgászat területén.
Egyben lenne egy kérésem is: azok, akik „nagy harcsás” létükre nem merik megfogni a lótetűt, és arról, amit fentebb leírtam, most hallottak először, itt és most kíméljenek meg mélyenszántó eszmefuttatásuktól, és ne szóljanak hozzá.
Sajnos lótetű aromát, kivonatot nem sikerül gyártatnom és találnom, így lótetűs gyurmát nem tudtam készíteni, de két másik variációt sikerült összehozni. Az egyik az említett cikkben korábban már bemutatott Halas harcsagyurma.
A gyurmák a múlt héten nyerték el végleges formájukat és ekkor kerültek dobozba. Bemutatásukhoz mindenképpen szerettem volna harcsát is produkálni, ezért kocsiba ültem és irány a Duna. Tudtam, hogy sok esélyem nincs, hiszen árvíz van, koszos és gyors a víz, de bízva helyismeretemben, megpróbáltam a szinte lehetetlent: halat, pontosabban harcsát fogni. A kövezés felett több méter víz volt, így csak a burványlásokból lehetett sejteni annak helyét.
A képzeletbeli ráfolyásra álltam, ahol most 7 méter volt a víz a korábbi 4 méter helyett. Lehorgonyoztam, majd felszereltem kedvenc harcsázó botjaimat, a Power Catfish mintaváltozatait, amelyek még low rider gyűrűkkel voltak szerelve, azonban a hazai piac maradisága miatt itthon ilyen gyűrűkkel szerelt botokat eladni nem lehet, ezért aztán a szériabotokra már jó minőségű, de hagyományos gyűrűk kerültek. Orsóim is még a „békebeli” SHIMANO Ultegra rózsafa fogantyús példányai, amelyeket legalább 8 éve nyúzok a Dunán probléma nélkül. Bezzeg az új Twin Powerek még egy szezont sem bírtak ki. A zsinór 28-as fonott 60-as monofil előkével. Ez is tapasztalat, hogy a fonottal pontosan lehet érezni a feneket, hogy az agyagos, köves, homokos, a monofilra meg több a kapás és a nadály sem mászik vissza rá.
Itt is álljunk meg egy pillanatra. A gyurmák kétféle ízesítéssel készültek. Az egyik halas, mely halolajjal készült. Ehhez talán nem kell magyarázat.
A másik pióca-nadály kivonattal készült. Nos, ehhez nagyon sokat kellett kutakodni, de végül is Angliában bukkantam a nyomára, nem titkoltan bojlis körökben. Ahonnét a szúnyoglárva pelletet és szúnyoglárva kivonatot (ez utóbbit csak saját célra) hozom, azon a vonalon keresztül sikerült hozzájutnom. Ahogy vannak különböző kagyló- és rákkivonatok (Belachan, Shrimp stb.), úgy létezik gilisztakivonat, szúnyoglárva-kivonat stb. is. Erről ennyit. Ez lett beledolgozva a Piócás-Nadályos gyurmába, amely első szaglásra egy kicsit iszapszagú, egy kicsit fűszeres hatású, de egy biztos: eredményes, és nem csak harcsás körökben. Mindkét gyurma igen hatásos nagy pontyokra is olyan vizeken, ahol nincs törpeharcsa.
A gyurmáknak bizonyára sok felhasználási módja van (vagy lesz, a horgászok fantáziáját ismerve), én egyszerűen a horog szárára gyúrtam a nadály fölé, hogy a kioldódó szaganyaga a nadályokon keresztül jusson s vízbe. Ennek külön magyarázata nincs, egyszerűen így láttam jónak. A gyurma állaga - tekintettel a napon mért 40 fok fölötti hőmérsékletre - egy kicsit puhább, mint kellene, de még így is jól megáll a horgon. Megjegyzem, hogy használatakor, tárolásakor a hűvösebb helyeket javaslom.
A bedobáskor érzem, hogy az ólom agyagra érkezett, és szinte azonnal apróbb ráncigálások jelezték, hogy a halaknak tetszik a gyurma, mert folyamatosan csipkedték azt.
Csali ellenőrzése után rövidebbet dobtam, és éreztem a köveket a fenéken. Az eredmény sem maradt el, erősebb rántások jelezték egy komolyabb hal érdeklődését, amely bevágás után meg is akadt és jellegzetes harcsa-rángásokkal jelezte kilétét. A kölyökharcsa nem volt több másfél kilónál, de így is örültem, hogy nem hal nélkül kellett bemutatnom az új csalikat.
A halszegényre sikeredett bemutató ellenére remélem, sokan fogják használni és sokaknak ad majd maradandó élményt egy-egy harcsa megfogása.
