Léki horgászatok - A léki süllőzés

Léki horgászatok - A léki süllőzés

Évekig abban a tévhitben éltem és horgásztam télen lékről, hogy kizárólag csak csukára lehet esélyem, más fajta hal szóba sem jöhet. Ez a szemlélet sokáig tartotta magát, míg nem egyszer véletlenül sikerült pár sügeret és bodorkát fognom. Az igazi áttörés viszont Palotáson következett be, mikor barátaimmal óriási meglepetésemre süllőket varázsoltunk ki a lékből. A Palotási léki süllőzések közben felejthetetlen élményekkel gazdagodtam, s ami a lényeg, bizonyságot nyertem arról, hogy a süllők szépen foghatóak akár lékről is.

A helyválasztás

Az eddigi léki süllőzésről szóló tapasztalataim alapján bátran kijelenthetem, hogy a sikeres horgászat egyik, ha nem a legfontosabb kulcsa, a megfelelő helyválasztás! A süllő a csukával ellentétben, nem tesz meg nagyobb vándorutat a táplálékszerzés érdekében, beéri azzal, amit szűkebb környezetében talál. Ennek az okát talán abban lehet keresni, hogy az emésztése lényegesen lassúbb, s ezáltal tovább is tart, mint a csukának. Tehát ne felejtsük, hogy az első és egyben a legfontosabb feladat a lék helyszínének kiválasztása.

A tó mélyebb pontjainál mindig érdemes egy próbát tenni
Víz alatti akadók, törések mentén, könnyen szép süllőket akaszthatunk akár lékről is

Víz alatti akadók, tartások, esetleg régebben elsüllyesztett csónakok, melyek a nyári hónapokban is adtak süllőt, könnyen tartogathatnak meglepetést télen is. Ideális helyszínek lehetnek még a tavak mélyebb részei, különösen ott, ahol esetleg sejtéseink vannak süllős gödrökről, kifürdésekről. A medertörések mentén szintén lesben állhatnak a süllők zsákmányra számítva.

Idén januárban, legnagyobb meglepetésemre a Palotási léki horgászataim során a süllőket a várt mélyebb részek helyett (2,5-3,5 m), a sekély, mindössze 1-1,5 m mélységű befolyó részen találtuk meg. Itt is csak végső elkeseredésünkben próbálkoztunk meg a horgászattal, miután már "rojtosra" fúrtuk a mélyebb részeket. A csalizás, és a léki felszerelés bevetését követően, még negyed óra sem telt el, mikor jelentkezett az első, közel kilós süllő.

Idén januárban a befolyó részen érzékelhető vízmozgás, és az annak köszönhető oxigéndúsabb víz miatt a süllők kihúzódtak a sekélybe
Gyula barátom közel kilós süllője, melyet a másfél méteres vízből fogott ki, minden addig tapasztalt és eredményesen alkalmazott módszert 'romba döntött'

Senki sem akart hinni a szemének, mivel a megszokottól ez teljesen eltérő jelenség volt, az addig tapasztaltaknak gyökeresen ellentmondott. Ez az eset tanulságnak tökéletesen megfelelt, hisz ismét bebizonyosodott, hogy a horgászat során bármi megtörténhet.

Felszerelés

A saját léki süllőző felszerelésem nem sokban tér el a csukázóétól, mindössze egyetlen feltűnő különbség található köztük. Az előke zsinór monofil! A méretét sem kell túlzásba vinni, 20-22 mm-es, jó minőségű monofil zsinórral már a komolyabb méretű süllőket is kiemelhetjük a lékből a jégre. Az óvatosabb, érzékenyebb süllők miatt van szükség a monofil zsinórra, de ezzel a választással azért elég nagy kockázatot is felvállalunk. Olyan helyeken, ahol a csukák jelentős számban előfordulnak, könnyedén pórul járhatunk.

Csalizás

A léki süllőzések alkalmából a legfogósabb és egyben a legeredményesebb csali a küsz. Közel hasonló jelentőségű még a razbóra..

A legfogósabb, de egyben a legnehezebben beszerezhető és eltartható süllő csali a küsz
A razbóra közel olyan fogós lehet, mint a küsz, s ami még mellette szól, hogy lényegesen könnyebben beszerezhető

Ha esetleg egyiket sem tudjuk beszerezni, megfelelő még a bodorka, vörös szárnyú keszeg és végső megoldásként a kárász.

A csali halakat a léki süllőzések során ne a hátuknál fogva szúrjuk fel a horogra, hanem egy fűzőtű segítségével rögzítsük az előkén

A csalihal hátán végig, a bőre alatt átszúrt fűzőtűvel kezdhetjük el a csalizási műveletet. Óvatosan kell végigvezetni a fűzőtűt, hogy ne sérüljön meg a kishal, mivel a figyelemfelkeltő mozgására nagy szükség van a vízben

Az átszúr fűzőtű végébe kell beleilleszteni az előkezsinórunk fülét. Miután a fűzőtűt visszahúzzuk a kishal bőre alatt, áthúzzuk vele az előkénket is, így a zsinór végig a hal bőre alatt fog futni. Fontos, hogy figyeljünk oda arra a csalizásnál, hogy a fűzés során a hármas horog mindig a csalihal fejéhez kerüljön. Mivel a süllő általában fej felöl forgatja be a megragadott áldozatát, lényegesen nagyobb esélyünk lehet egy biztosabb akadásra

Pár fontos tanács a léki süllőzéshez

- Az úszó, a léki süllőzés tulajdonképpeni lelke. A nagy, durung méretű 30-40 gr-os csukázó úszókat nyugodtan el lehet felejteni, hisz a csalihal (küsz, razbóra) mérete, valamint a kényesebben táplálkozó téli süllőknek tökéletesen megfelel a 14-16 gr-os.

A léki süllőzéseknél felesleges a nagyméretű úszókat használni

- A horog méretében sem kell túlzásokba esni, a 10-12-es méretű hármas horgokkal már biztos akadást érhetünk el. Ezek a kisebb méretű hármas horgok nagy valószínűséggel a táplálkozó süllők gyanakvását sem fogják felkelteni.
- A léki süllőzést mindenképen mélységméréssel kezdjük. Miután tisztában vagyunk már a pontos mélységgel, a csalihalunkat a fenék felett 15-20 cm-rel kínáljuk fel. Tehát az eresztéket az előkehosszal együtt úgy kell beállítani, hogy az megfeleljen ennek a távolságnak. Persze bárhol számíthatunk kapással, sőt próbálkozni is kell a mélységállítással, hisz sohasem tudhatjuk, hogy hol bukkanhatunk rá egy éhes süllőre.

Nincs felemelőbb érzés annál, mikor a süllő először dugja ki a fejét a lékből
Szívet melengető látvány a téli, haltalan időkben egy kapitális méretű süllő

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.