A közelmúltban egy nem mindennapi lehetőségre figyeltem fel kedvenc oldalamon, a Haldorádón. Az angol Fox cég és a Haldorádó jóvoltából a bojlis botok után - a fanatikus feederbotos horgászoknak is kedvezve - a csúcskategóriás Fox Horizon Extreme Feeder család két tagjának, a 4,25 méteres FX1 és a 4,55 méteres FX2 kipróbálására nyílt lehetőség. Egy átlagos horgásznak nemigen adatik más lehetősége két ilyen botot élesben kipróbálni, ezért kaptam az alkalmon, és jelentkeztem az általam legmegfelelőbbnek gondolt időpontra. A sorsolás utáni napon megdöbbenve láttam az e-mailt, melyet a Haldorádó Team küldött, hogy én vagyok az egyik szerencsés nyertes. Tudtam, hogy a Fox mesterműhelyében mindent megtettek azért, hogy kiváló minőségű botokat kaphassunk kézbe, ezért kíváncsian vártam a pillanatot, amikor kipróbálhatom ezt a két feederbotot.
Ahogy kora délután a botokkal hazaértem, már pakoltuk is a többi cuccot, és irány a körösladányi duzzasztóhoz, a Sebes-Körösre! A sűrű esőfelhőknek köszönhetően már így is elég sötét volt, ezért gyorsan hozzáláttam a felszerelés összeállításához. A bottagok egy hímzett bársony tokban helyezkednek el, ami egy háromszög alakú bottartó csőben kap helyet. Ez a kettő együtt valóban hatékony védelmet nyújtott a szállítás közben.
A pálcákat kézbe véve rögtön éreztem, hogy rugalmasak ugyan, de mégis rendkívül kemények. A 4,25 és a 4,55 méteres bothossznak és a bottestre szerelt nagyméretű duplatalpú SiC gyűrűknek köszönhetően távdobásra alkalmas, igazi nagyhalas pálcákat tarthattam a kezemben. A botok jó minőségű parafával burkolt nyele igen hosszú, ami szintén a távolabbi dobásokat segíti. Az orsótartón rögtön megakadt a szemem, hiszen tetszetős, számomra eddig ismeretlen technikai megoldást láthattam.
Mindkét botra 40-es méretű orsót tettem. Ez még éppen, hogy elment, szerintem ideális az 50-es méret lett volna (főleg a 4,55 méteresnél).
A két lágyabb spicc üvegszál alapú, melyet a „Glass” felirat is jelez, míg a két keményebb, „Carbon” feliratú értelemszerűen szénszálas anyagból készült. A spicceket az illesztésnél „csupaszon” hagyták, ezért ott anyaguk is jól látható. Ha egymás mellé tesszük őket, a méretezéshez képest első ránézésre csalókának tűnhet a spiccek végének vastagsága, ugyanis itt az üvegszál alapúak a vastagabbak. Persze ez csak az átmérő, valójában ezek a jóval hajlékonyabbak, érzékenyebbek, viszont a merevebb szénszálas spiccekhez hasonlóan jól bírják a strapát.
Az „oz” (uncia) mértékegység átváltása után, a körülmények figyelembevételével gyorsan kiválasztható a megfelelő spicc. Ennek ellenére elsőre mégis belekavarodtam a spiccek sűrűjébe (nem a 2 oz 30-cal való megszorzása tartott sokáig!).
Hosszas mérlegelés után választásom mindkét bot esetében az érzékenyebb, 2 unciás spiccekre esett. A 4,25-ös botnál már a próbadobásoknál feltűnt, hogy a méretezésnek megfelelő 60 g-os ólommal közepes távolságokra nagyon pontosan tudtam dobni. Egyszerűen jó volt vele dobni. A nagyobb bottal 90 g sem okozott gondot a spiccnek, csak itt még szoknom kellett a 4,55-ös bothosszúságot.
Hamar besötétedett, az addigi időszakot megúsztuk kapás nélkül. 7 óra körül azonban két határozott húzást sikerült beazonosítani a szél okozta rezgések között. Ekkor a haverommal felnéztünk, és megegyeztünk abban, hogy ez bizony végre egy kapás volt a 4,25-ös Fox boton! A következő húzás után eljutottam oda, hogy ideje bevágni, majd a negyediknél sikeresen beavatkoztam, így partra csévéltem egy 25 cm körüli menyhalat.
A következő percben egy hatalmas húzás következett, melyet szépen közvetített a spicc, majd még egy, melynek már nem tudtam ellenállni, így ez sajnos nem is lett meg… Ezek után csend következett, és az idő is egyre rosszabb lett, úgyhogy a nagy szélben a botok épségét féltve hamarosan menekülnünk kellett.
Másnap délelőtt már újra a Sebesen voltam, ezúttal egy föntebb lévő szakaszon. Mindkét botra a 1,5 unciás spiccet raktam. Szinte azonnal jött egy „próba” vörösszárnyú keszeg a 4,25-ös botra, ami a maga módján szépen, jól láthatóan meghúzta a spiccet. A bevágás után, ahogy felkeményedett (vagy inkább „visszarúgott”) a bot, szinte felhúzta a halat a víz felszínére. Bíztam a szebb folytatásban, azonban ezután már csak még apróbb halak jöttek. Fenékjáró küllők, küsz, selymes durbincs és kisebb keszegek csipkedték néha a csalijaimat.
Bebizonyosodott hogy a 1,5 unciás spicc egy 8 cm-es fenékjáró küllő kapását is hibátlanul jelzi. Az igazat megvallva nem voltam túl boldog a megállapítástól… Ezek a spiccek egyébként jó szolgálatot tehetnek késő ősszel vagy kora tavasszal, amikor óvatosabban kapnak a halak. Menetközben rövidebb időre kipróbáltam mindkét boton a 4 unciás karbon spicceket is. Ezt már nem tudták annyira húzni ezek az apró halak, inkább az egész bot végének rezgése jelezte, hogy valami apróság már a horgon van.
Sajnos a Sebes-Körös most kicsit cserbenhagyott, a rendkívül alacsony vízállásnak köszönhetően itt nem is tudtam igazán kihasználni a hosszú, Extreme Feederek nyújtotta előnyöket.
A következő helyszínnek a jászkiséri horgásztavat választottam. Ez a tó már nálam is többször bizonyított, és azóta is csak jó híreket hallottam az ottani halállományról. Ahogy megérkeztünk, az elmúlt napok legnagyobb szele fogadott, de azért én bizakodva kezdtem el szerelni.
Itt - a távolabbi dobásokra készülve - mindkét botba a 4 unciás spicceket helyeztem. Bár a gyártó a karbon spicceket inkább erősebb folyóvizekre ajánlja (az üvegszál anyagúakat pedig a nagyobb távolságok elérésére), ezzel szemben én úgy gondoltam, hogy az erősebb spiccekkel egyelőre nagyobbat fogok tudni dobni, mivel nem vagyok még a botokhoz annyira hozzászokva, és mert nem is vagyok gyakorlott távdobó. Az orsókon lévő zsinórokat 0,25 és 0,22 mm-esre cseréltem. A horgászhellyel szemben lévő nádashoz, illetve egy nádcsomóhoz (melyek távolságát korábbi horgászataink alkalmával már megmértük) viszonyítva tudtam megállapítani a dobások hosszát.
A próbadobásokat 70-90 g-os, forgós körteólmokkal végeztem. Meglepő volt, hogy a 4,25-ös bottal már elsőre sikerült túldobnom az eddig elért távolságokon! Mindkét bottal a 70 g-os ólommal tudtam a legnagyobbakat dobni, ami 85-90 m körül volt. A két bottal dobott maximális távolság között mindössze pár méter eltérés volt, talán csak azért, mert számomra a 4,55 m-es hossz még szokatlan volt kicsit. Biztos vagyok benne, hogy kellő gyakorlás után a nagyobb bottal jelentős távolságot lehet ráverni a „kicsire”. Nagyobb orsóval és fonott dobóelőkével valószínű esélyem lett volna elérni a 100 m-es távolságot is!
A nagy csobogás közben megszívta magát az etetőanyagom, ezért az alapozást követően már raktam is fel a jobbnál jobb pelleteket, kukoricákat és élő csalit, amikkel erre az alkalomra készültem. Délig már kipróbáltam a fél arzenált, mindenféle kombinációkban, azonban mindössze csontival sikerült egy kiló körüli dévért kivarázsolni a 4,25-ös bottal, illetve jött pár 10 cm körüli szemtelen törpeharcsa, amelyek a nagy szélben csak alig kivehető kapásokat produkáltak. Ekkor a „kisebb” boton cseréltem: felkerült rá a 2 unciás spicc. „Hála Istennek” így még több törpeharcsát sikerült fogni, valamint horogra akadt még 3 nagyobb dévér is, melyek a nagy szél ellenére is jó kapást produkáltak az üvegszálas spiccen.
Végül, mikor már végigpróbáltam az összes nyerő pelletet, többféle kukoricát és minibojlikat is, végső elkeseredésemben már feltettem a horgászládám aljában talált, szilikonra száradt, 2 szem kemény kukoricát. Erre egyszer csak elsült a 4,55-ös bot! :)
Rögtön az elején éreztem, hogy nem lesz túl nagy, de azért végre egy kicsit megdolgoztatta a botot. Az első kirohanások után már könnyedén ki tudtam húzni vele a halat.
Ezek után sajnos semmi, úgyhogy ismét elmaradt a botok igazi próbája. No, sebaj majd valaki más fáraszt helyettem nagy pontyokat a botokkal! :)
Nem adtam még fel teljesen a reményt, hiszen a „teszt” utolsó helyszínének egyik kedvenc vizemet, a Tiszát választottam. Én például itt tudnám igazán kihasználni e két Extreme Feeder egyik legnagyobb előnyét, az extra terhelhetőséget. Elő is kerültek az 5 illetve 6 unciás spiccek és a 80-150 g-os kosarak, kanálólmok.
A 100 g-os kosarat megtöltve is jól bírták, majd mikor emeltem a tétet egy 150 g-os kanálólomra, akkor meglepődve tapasztaltam, hogy ekkora súlyt még a 4,25-össel is vidáman (és viszonylag messzire is) el lehet dobni. Ezt hasonló hosszúságú Heavy feederbotommal is megcsináltam már, de az már nekem kicsit meredek mutatvány volt. Újra emeltem a tétet 25 g-mal, számomra hihetetlennek tűnt, hogy még mindig jól ment a dobás a 4,25-ös bottal is, nem éreztem azt, amit a saját botom határainak feszegetése közben. Ezután már ezt a botot nem terheltem tovább, azonban nem bírtam ki, hogy a 4,55-össel ne próbáljam ki ugyanezt még nagyobb súllyal! Szóval 200 g fel, és bevágtam ezt is a sodrásba. Ez még biztos nem az a határ, amit kibír, de én ekkor végérvényesen beleszerettem ebbe a brutális botba. A sodrásban tanyázó halak horgászata során nagyon jó hasznát tudnám venni, elképesztő, hogy milyen erő van benne, ugyanakkor mégis kellően rugalmas. Persze nem célszerű ennyire terhelni a botot. A gyárilag meghatározott 175 gramm is bőven elég.
Bár az esőzésnek köszönhetően nagyon áradt a folyó, a nap végére kb. 3-4 kg dévér, laposkeszeg, jász és kárász gyűlt össze, melyből a legnagyobb ismét csak egy kiló körüli dévér volt, illetve egy szebb 2 kg körüli elment, mivel egyedül voltam és próbáltam a kamerának játszani.
Másnap ismét a Tiszán voltam, bár ekkor már csak a kiskörei homokpadon találtam menedéket az áradás elől. „Szerencsére” aznap kezdték engedni a Tisza-tavat is, úgyhogy duplán jött az áldás. Ekkor már csak jó pár próbadobást végeztem, főleg a 4,55-össel, illetve délután átmentem a köves oldalra és megpróbáltam kezdeni valamit az iszonyatos sodrásban. A próbálkozás itt már sajnos csak 3 magyar bucót, illetve számtalan leakadást és uszadékot eredményezett.
Összefoglalva a két botról:
Bár komoly halat nem fogtam, ennek ellenére mégis rendkívül sokat „horgásztam” a botokkal. A két Fox Horizon Extreme Feeder közül 4,25-ös jobban kézre állt ugyan, de nekem mégis a 4,55-ös nyerte el e tetszésemet. A 4,25-ös rendkívül erős, de mégis karcsú és rugalmas pálca. A hozzá járó spicceket jól eltalálták. Szinte minden helyzethez megtalálhatjuk a megfelelőt. A 4,55-ös az igazi távdobó bot. Nagyon bírja a strapát, egyszer sem volt olyan érzésem, hogy bármelyik pillanatban eltörhet. Szigorúan nagyhalakra ajánlott! Éppen ezért a 1,5 unciás spiccet ennél kissé feleslegesnek találtam.
Az egyik dolog, ami nem tetszett a botoknál, hogy a spicceket egy igen kicsi spicctartó csőbe kellett precíziós mozdulatokkal belehelyezni. Ennek a 4 spiccnek már igazán kitalálhattak volna valami dobozt is… A másik a botok ára. A dolgok jelenlegi állása szerint ez bizonyos szemszögből nézve egy kicsit sok. Hogy mennyire, azt mindenki döntse el maga. Egy biztos, a minőség és megbízhatóság mindkét bot esetében megkérdőjelezhetetlen.
Végezetül szeretném megköszönni a türelmet és lehetőséget (a sorsolásra) Döme Gábornak, a korrekt ügyintézést a Haldorádó Team tagjainak, cs1jk6-nak és Turpinak és active-nak a gépet, illetve a képeket, Misónak a csalit és Jeszy-nek a segítséget.
Írta: Polónyi György (hydro)
Fotók: cs1jk6, dtimcs, hydro
