Bőrig áztunk. Még nem nagyon fordult elő, hogy forgatást félbeszakítsunk, de a vihar olyan hirtelen ért el minket, hogy szinte összepakolni sem volt időnk. Mielőtt a botokkal szerzett tapasztalatok részletezésébe belemennénk, folytassuk ott, ahol, ahol az előző nap félbeszakadt, az etetőanyag bekeverésével! Szerencsénkre ezen a napon már csupán az erős szembeszél nehezítette csak a munkát, esőre nem volt kilátás, így nyugodtan vágtunk neki a Shimano Force Master Commercial botok éles bevetésének. Legalább a halak partnerek voltak ebben ezen a napon…
Mivel a tógazdától engedélyt kaptunk az etetőanyag használatra, nyugodt szívvel vághattam neki az etetőanyag bekeveréséhez.
Mindezek előtt lássuk azt, ahol az előző rész véget ért, a végszerelékek bemutatásánál.
Az első rész megjelenésekor a fórumban rögtön felmerült a „felső” kategóriás végszerelékek vagy épp etetőanyagok, csalik alkalmazása és az olcsó feederbotok ellentmondása. Természetesen mindhárom bot végszerelékét meg lehetett volna oldani egy hagyományos tört gubancgátlós végszerelékkel, illetve rá egy csepp alakú etetőkosárral, vagy akár egy-egy távdobó etetőkosárral, de ezeket már számos alkalommal bemutattuk. Így ezekre a botokra olyan összeállításokat készítettem, amiket a Haldorádó Horgászportálon eddig ilyen részletességgel nem mutattunk be, és remélem, sokan találnak közöttük olyan trükköt, amit eredményesen alkalmaznak majd. Ilyen például a puha pelletek kérdése, aminél sokaknak okozott gondot a megfelelő csalizás, hiszen e pelletek nehezen bírják az erőteljes dobásokat. Ma bemutatok egy alternatívát… Mielőtt belevetnénk magunkat a végszerelékek és csalik, botok sűrűjébe két gondolat jutott még eszembe, ami ide kívánkozik, hogy miért is ezek a szerelékek…:
Az egyik az Papp József mondása, amit azóta a baráti körben is rendszeresen alkalmazunk: „Nem akarunk olyan egyszerűek lenni, mint a zsíroskenyér”.
Míg a másik: a napokban kaptam egy (Ferrari 458 Italia) csodaautóról egy filmet. Nem hiszem, hogy a közeljövőben ilyen autót veszek, mégis szívesen néztem meg…
A bevezető után nézzük a három végszereléket!
A legrövidebb, 3 méteres Shimano Force Master Commercial botra egy Preston L-es méretű feederkosár került csúszóra szerelve, majd ez alatt egy gumigolyó ütközőt követően egy 10-es méretű gyorskapocs. A szilikon hüvely kb. felét levágva került fel a 16-os vastagságú Shimano Antares monofil előkére kötött 10-es méretű horog. A képen ez a legalsó szerelék. Az előke hossza 10 cm… volt még ezen a fotón, majd utána még rövidebbre, kb. 7 cm-esre vágtam. Ezen a boton egy Shimano Baitrunner ST 2500 FA orsó kapott helyet. A 3 m-es bottal a közeli szigetfal előtti területet meghorgászása volt a cél.
A 3,3 méteres Force Master Commercial botra egy, a hagyományos feeder szerelékhez legközelebb álló végszerelék került. Ennek különlegessége a kis saját tömeggel rendelkező, viszont nagy etetőanyag mennyiség bevitelére alkalmas kosár. Bár az időjárási viszonyok nem kedveztek az ilyen jellegű kosaraknak, hiszen a kis saját tömeg miatt el tudja tolni a víz a kosarat, de bemutattuk ezt is. A szereléken ugyanúgy megtalálható a gumigolyó ütköző és a 10-es méretű gyorskapocs, ám itt a szilikon hüvelyt nem vágtam rövidebbre. Itt a Shimano Antares monofil damilból készített előke vastagsága 0,18 mm volt, a horog pedig 8-as méretű.
A 3,6 méteres Force Master Commercial feederre hasonló végszerelék került, mint a legrövidebb, 3 méteres kivitelre. Lényeges eltérés azonban, hogy mivel a bottal a nagyobb távolságokat céloztam dobóelőkének, 0,15 mm-es Power Pro fonott zsinórt csévéltem az orsó dobjára. A kosár mérete az XL-es változatból a 30 grammos, tehát ennek saját tömege megegyezik az előző változattal, viszont jóval több etetőanyag bejuttatását teszi lehetővé. A szerelék horga 6-os méretű Hayabusa BEK562-es volt. A legfontosabb dolog, amit tudni kell erről a horogról, hogy rendkívül hegyes. A nap során jó párszor kellett az ujjamból kihúzni, pedig ilyenre eddig nemigen volt példa…
A végszerelékek után lássuk, hogy mi került a kosárba, illetve a horogra!
Sokaknak gondot okoz a manapság egyre népszerűbb puha pelletekkel való csalizás. Illetve nem is a csalizás, hanem e csali horgászhelyre való bejuttatása, hiszen ezek állaga kifejezetten puha, így a lendületes dobásokat nem mindig bírják. Minimális napon szárításuk is megoldást jelenthet, de e probléma kezelésére van egy érdekesebb csali-felkínálási mód, amit én is egy préri-tavi versenyen lestem el versenyzőktől. Egészen pontosan összekombináltam két csapat végszerelékét. Az egyikük (Zsittnyán Tamás) alkalmazta a Preston kosarat és a horogra az 1-2 szem puha pelletet, míg Borsos Gabi a hajszálelőkére való felfűzést. Ebből a kettőből én az alábbi végszereléket raktam össze…
Ami meglepően kellemes volt, amikor kézbevettem ezeket a szetteket, hogy kifejezetten könnyűek voltak. Olyan érzésem volt, mintha erős matchbotokat tartottam volna a kezemben és nem feedereket.
Ahogy elkezdődött a horgászat, gyorsan felpörögtek az események. Pár perccel a 3 méteres bot végszerelékének vízbe érkezése után, mikor épp a 3,6 méteres botot akartam felcsalizni, vehemens kapással jelentkezett az első ponty.
Ettől kezdve folyamatosan jöttek a hasonló méretű pikkelyes pontyok. Mondtam is viccesen, hogy még jó, hogy valamennyi halat lefertőtlenítve - „bekékítve” - engedtem vissza, mert különben azt hinnék, hogy ugyanazt a halat fárasztgattam tucatszor.
A botok az általam megszokott és használt feedereknél lágyabbak voltak fárasztás során. Ez a lágyság akkor előny igazán, amikor nem akadt rendesen a hal és esetleg egy merevebb bot lerázná a horogról az uszonyost. A lágyabb bot előny továbbá a vékonyabb előkék használatakor, hiszen a bot gyorsabban a menekülő hal után mozdul, ez kifejezetten a fárasztás utolsó fázisában fontos. Hátrány viszont, hogy a bevágáskor nehezebben ül be a horog, hiszen a nagy távra bedobott szerelék monofil zsinórjának nyúlása, továbbá a bot lágysága csökkenti a bevágás hatásfokát. Ilyenkor lehet előnyösebb a fix végszerelékek alkalmazása, ami garancia a biztos akadásra. A lágyabb botokkal egy, a megszokottnál lassabban indított, majd fokozatosan gyorsított mozdulattal lehetünk a leghatékonyabbak a dobás távolságát illetően.
Mivel igazán nagy testű halat nem sikerült fognom a horgászat során, nem tudtam próbára tenni a botok igazi erejét. Az biztos, hogy a lágyságuk ellenére igazán erősnek tűnnek. Élmény volt velük a fárasztás még ezeken az igazán harcos, 1-3 kg közötti nyurgákon is. Jó lett volna egy 5-8 kg közötti halba is beleakadni, de ez most elmaradt, és mint mondani szoktam: a „volnát” tartalmazó mondatoknak nincs értelme.
Fontos kérdés, hogy mi a különbség a 3 bot között, melyiket válassza az, aki érdeklődik irántuk?
Erre a gyors válasz csupán ennyi: a hossza. 3-3,3-3,6 méter.
Mindhárom bot hasonló lágysággal, karakterisztikával rendelkezik, közöttük egyértelmű különbség a hosszuk. Tehát a választási szempont a meghorgászni kívánt távolság, illetve az esetleg már meglévő orsók mérete lehet.
Akik szeretik a partközeli, maximum 35-45 méteres finom pontyhorgászatot, azoknak a 3 méteres, míg a nagyobb dobótávolságot igénylők részére a 3,6 méteres hossz lehet ideális. Az univerzális változat a 3,3 méter. Lehet, sokan megbotránkoznak majd azon, amit írok, de mitől univerzális ez a Shimano Force Master Commercial? Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy minden egyes módszerhez más és más botokat vegyenek.
Meggyőződésem, hogy ezekkel a botokkal a feederezésen túl - ha a kedvünk úgy hozza - a gyengébbik spiccel akár úszózhatunk is, gond nélkül el tudjuk majd velük dobni a wagglereket. Természetesen itt nem a 4-6-8 grammos úszókra kell gondolni, hanem a 14-16-18 grammos univerzális úszókra. Ezek alapján megoldás lehet, mondjuk, a 3 méteres változat akár fiatal gyerkőc horgászoknak, akik még igazán „mindent ki akarnak próbálni”, tehát ezzel feederezhetnek, de akár úszózni is alkalmas.
Íme, egy esőmentes, viharmentes, erős széllel fűszerezett videó a kiváló horgásznapról!
(X)
Takács Péter (t_peti)
Videó, fotó: Rácz László, Koperveisz Sándor, Takács Péter
