Napjainkban talán az egyik legközismertebb horgászmódszer a matchbotozás, ami általában sikeresebben használható, mint a hagyományos fenekező technika. Természetesen nem mindegy, hogy a matchbotos horgászaton belül milyen szerelést választunk, mert a finom vízközti dévérezéstől egészen a sliderezésig bármi eredményes lehet. Vannak olyan matchbotos szerelékek, melyek egy-egy helyzetben több halat adnak, mint a többi. Ha ezt sikerül felfedeznünk és kihasználnunk, akkor valóságos csodában lehet részünk. Ha kíváncsiak vagytok rá, hogy egy meleg májusi napon vízközt milyen fogási eredményeket lehet elérni, és szeretnétek megnézni, hogy mire képes a Cormoran Speciland Matchbot a Cormoran Corcast 8PiF Super Jet Match 3000 orsóval, akkor nektek szól ez az írás!
A helyszín
A naptár május 2-át mutatott, és már kora reggel verőfényes napsütés fogadott. Ezt a gyönyörű időt nem lehetett mással tölteni, csakis horgászattal. Gyors pakolás és rövid kocsiút után megérkeztünk a Mecsek déli oldalán, egy kis völgyben fekvő kővágószőlősi Hadnagy-tóhoz. A tóparton csodálatos látvány tárult elém, a kisimult víztükröt csak helyenként törte meg egy-egy halugrás. Már a horgászat elején eldőlt - részben a tógazda javaslata, részben a fa környékén megfigyelt nagytestű halak mozgása miatt -, hogy egy vízből kiálló fa előtt alakítom ki horgászhelyemet. A harmatos fűre leraktam a „fegyverarzenált”, és nekiláttam a kipakolásnak.
A felszerelés
A felszerelés, amit erre a horgászatra magammal hoztam, egy Cormoran Speciland Matchbot volt egy Cormoran Corcast 8PiF Super Jet Match 3000 orsóval. Nem titok, hogy a botot és az orsót a Haldorádó pályázatán nyertem, és már nagyon izgatott voltam, hogy vajon mire képes ez az első látásra is esztétikus, könnyű kis pálca. A bot szépen kidolgozott, zöld külseje már első látásra is magára vonta a tekintetemet.
A ráhelyezett Cormoran Corcast 8PiF Super Jet Match orsó mind esztétikában, mind minőségben tökéletesen illet a bothoz. Véleményem helytállóságát az első dobások is megerősítették.
A meleg, napos idő miatt a halak többsége egyértelműen a víz felső rétegében tartózkodott, ezért gyakorlatilag nem volt kérdés, hogy melyik módszert válasszam: a vízközti matchbotozás a horgászat elejétől a végéig tökéletes döntésnek bizonyult. A felszerelésem 16-os süllyedő főzsinórból, egy rézbetétes csúszó úszórögzítőbe helyezett 10 g-os wagglerúszóból - amelyről a lamellákat levettem, hogy a főólmozást és a zsinórra helyezhessem - és egy tripla forgóba hurkolt 14-es előkéből állt, amelyre a Gamakatsu 1310N típusú 12-es horgát kötöttem.
Etetési praktikák
Etetőanyagként 4 kg főtt kukoricát hoztam magammal, amelyet gyakorlatilag a horgászat végéig folyamatosan a fa mellett kijelölt, 1 négyzetméteres vízterületre lőttem. Egyszerre csak kis mennyiséget csúzliztam be, de azt szigorúan, minden dobás után, vagy ha éppen nem volt kapás, akkor percenként. Ennek ez volt a célja, hogy a halak folyamatosan egy helyen és lehetőleg a felszín közelében tartózkodjanak. Azért volt fontos lövésenként csak kis mennyiségű szemes anyagot bejuttatni, mert a napfény hatására a felszínen tartózkodó amurok, kárászok és pontyok ezt a mennyiséget még a felső vízrétegben elkapkodták, ezért csak kis mennyiségű kukorica juthatott le a fenékre, ami így nem „húzta” maga után a halakat. Csaliként pellettel, illetve csontival próbálkoztam, dipelt és natúr formában egyaránt. A horgászatot a 7 méter mély vízben 1 méteres eresztékkel kezdtem.
Itt az első!
Az első kapások hamar jelentkeztek, pár lövésnyi főtt kukorica után rögtön elvitte valami az úszót. Bevágás után éreztem, hogy ez még nem ponty, bár mérete ellenére elég agresszíven védekezett. Gyors horogszabadítás és fotózás után már mehetett is vissza a vízbe. A szép kárászt Top Mix Economic pellettel fogtam, amit a Haldorádó Vörös Démon dipjével bolondítottam meg. A csali sértetlen maradt, így máris visszadobtam. Ahogy vizet ért az úszó, egy kis marék kukoricát rögtön ráetettem, hogy minél hamarabb felkeltse a tóban élő nagytestű pikkelyesek érdeklődését. Tapasztalataim szerint az ilyen intenzíven horgászott vizeken a halak annyira megszokták az etetés hangját, hogy az apró kis „csobbanások” hallatára rögtön, a biztos táplálék reményében sietnek oda az etetésre. Egy kis ügyességgel ezt előnyünkre fordíthatjuk, rövid idő alatt is szép fogási sikereket érhetünk el.
A torpedó…
Elgondolásom hamar eredményhez vezetett, mert a többszöri csúzlizásnak köszönhetően az úszó szép lassan elkezdett felfelé emelkedni. Bevágtam… A hal az első ellenállást megérezve rögtön nekiiramodott és a vízbe dőlt fa felé vette az irányt. Az akadós terep miatt nem lehetett finomkodni. Keményen, agresszíven kellett fárasztani. A bot gyönyörűen dolgozott, csak gerincességének köszönhetően tudtam megfordítani a halat az akadó előtt. Mozgásából ítélve amurnak véltem. Az erőltetésnek köszönhetően a torpedót a part közelébe tudtam húzni, ám a fárasztás még korántsem ért véget. Az amur a merítő közelségét megérezve megvadult és intenzív védekezésbe kezdett. A fárasztásra nem túl alkalmas terület miatt a Cormoran Speciland matchbot összes erőtartalékát be kellett vetnem. Ez volt a bot igazi erőpróbája! Szerencsére az orsó sem hagyott cserben, mert a gyönyörű pikkelyes összes kirohanását kitűnően kompenzálta. A fék a küzdelem során egyszer sem tapadt le, pedig nem mindennapi terhelésnek volt kitéve. Bevallom, magam sem hittem, hogy ilyen jól vizsgázik a bot és az orsó, ráadásul a precízen beállított féknek és a visszaforgásgátló használatának köszönhetően még a 14-es előke sem szakadt el. És ezen a napon ez még csak a kezdet volt…
Negyed óra kemény fárasztás után sikerült megszákolni a 4,2 kg-os torpedót. A szokásos teendők (fotó, mérlegelés és sebfertőtlenítés) elvégzése után a halat szabadon engedtem.
És a gőzmozdony…
Ezen a szép fogáson felbuzdulva csaliként újra a dipelt pelletet alkalmaztam. A szereléket az etetett helyre dobtam és 2-3 marék kukoricát gyorsan ráetettem. Ezután egy fél órás szünet következett.
Már éppen elhatároztam, hogy megpróbálkozom a csontival, amikor az úszó hirtelen elmerült. Még bevágni sem tudtam, mert a hal majdnem kitépte a kezemből a botot. Csak arra volt időm, hogy a visszaforgásgátlót átváltsam, és a rejtélyes pikkelyes máris egy vad gőzmozdony módjára indult meg. Kb. 2 percen keresztül csak a zsinór szaladt le az orsóról. Bárhogyan is próbálkoztam, esélyem sem volt, hogy megállítsam. Egyenletesen és határozottan úszott. Sajnos a hal mozgása nem lassult, és már a túlpart akadóit súrolta. Nem tehettem mást, ráfogtam a dobra, mert látszott, hogy elérte a víz alatti bokrok szélét…
A bot természetesen karikában volt, de a hal nem engedett. Fél perc múlva, már a testsúlyommal beleerőltetve sikerült kibillentenem az egyensúlyából. Apró pumpálásokkal végre a part közelébe tudtam húzni a pontynak vélt pikkelyest. A hatalmas harc végén a keményebbre állított fék segítségével végre megpillantottam a hatalmas, nyurga testű tükröst. Az utolsó - kudarcba fulladt - szabadulási kísérletei után végül megszákoltam. Úgy gondolom, a fárasztásban mindketten alaposan kimerültünk.
Mérlegeléskor kiderült, hogy a hal pontos tömege 6,3 kg volt. Nagyon boldog voltam, hogy a tesztbottal máris ilyen szép fogásokat könyvelhettem el magamnak.
És a kapások csak jöttek…
A nap további részében is szépen lehetett húzni a halat, az etetési stratégia is kiválónak bizonyult. A szikrázó napsütést csak néha szakította meg egy-egy könnyű nyári zápor. A folyamatosan érkező pontyok és amurok csodálatos élményekkel tettek gazdagabbá.
A horgászatra szánt idő lassan lejárt. A nap folyamán összesen 30,5 kg-nyi halat fogtam, ami - úgy gondolom - nem rossz eredmény. Ismét bebizonyosodott, hogy megfelelő helyen és időben a matchbotos módszer az egyik legsikeresebb.
Összegzés a felszerelésről
Az akciódús nap folyamán összeállt a véleményem a felszerelést illetően.
A botról
A bot kiválóan vizsgázott. Esztétikailag tökéletesen kidolgozott, gyűrűzésében többszöri ellenőrzés után sem találtam semmi hibát. Külseje tetszetős, nagyon jó minőségű parafa nyéllel van ellátva. Minimális erőkifejtés hatására is hatalmas távolságokat lehetett vele megdobni, emellett bevágásnál gyors, hamar kontaktust teremt a hallal. Fárasztásnál gerinces, a halat nagyon jól lehet vele irányítani, de a megfelelő lágyság is meg van benne. Az egynapos tesztelés során negatívumot nem találtam benne. Nos, a Cormoran Speciland Matchbot ezt tudja!
Az orsóról
Az orsó külsőleg és minőségben is tökéletesen passzol a bothoz. Első látásra is feltűnő volt nagy dobátmérője, ami a dobásoknál és a szerelék kitekerésekor nagy előnyt jelentett. A fék nagyon precízen állítható, a zsinórt egyenletesen adagolja. Még a nagyobb testű amurok kirohanásánál sem tapadt le soha. A damil a horgászat közben egyszer sem ugrott össze, ami jelzi, hogy az orsó csak nagyon minimálisan csavarja a zsinórt. A visszaforgásgátlója is tökéletesen működött, egy könnyed mozdulattal lehetett ki- és bekapcsolni. Az orsónak mindössze egyetlen hibáját véltem felfedezni: a horgászat közben többször a dob alá szaladt a zsinór. Mentségére szóljon, hogy időnként élénk szembeszélben horgásztam, ami könnyen előidézheti ezt a problémát. Összességében szerintem egy kiváló minőségű orsó a Cormoran Corcast 8PiF Super Jet Match 3000.
Kinek ajánlanám?
Ezt a felszerelést mindenképpen olyan horgászoknak ajánlom, akik jó minőségű, kiváló ár/érték aránnyal bíró és az extrém körülményekkel is könnyedén megbirkózó felszerelést szeretnének vásárolni.
Kívánom mindenkinek, hogy eredményesen horgásszon ezzel a felszereléssel, és legalább olyan élményekben legyen része, mint amiben nekem volt!
Vörös Marcell (vorosmarcell2595)
Fotók: Vörös Marcell, Vörös József
