Sokat hallom, hogy matchbottal csak a fenék, illetve a fenék közelében lehet igazán szép fogási eredményeket elérni, továbbá a kapitális halakat is csak itt lehet horogvégre csalni. Sok esetben ez az állítás teljesen megállja a helyét, azonban vannak olyan helyzetek, amikor a halak a víz felső rétegeiben tartózkodnak, és szinte kizárólag ott esznek. Ekkor nyer létjogosultságot a vízközti matchbotozás.
Az a fránya időjárás
Vasárnap egy borongós, esős reggelre keltem. A naptár május 1-jét mutatott. Sajnos az időjárás nem fogadott kegyeibe, mert e napra vízközti pontyozást terveztem, de ennek a horgászmódszernek a napfényes idő kedvezett volna igazán. A felszerelést már a horgászat előtti napon gondosan összeállítottam, és az esős idő ellenére is úgy gondoltam, hogy vízközti horgászattal próbálkozom.
A helyszín és a helyválasztás
Beszálltunk a kocsiba és 15 perc múlva megérkeztünk a Mecsek déli oldalán, egy kis völgyben fekvő kővágószőlősi Hadnagy-tóhoz. A tó viszonylag kis kiterjedésű vízterület, de sok nagytestű hal él benne. A halak döntő többségét azonban már egyszer-kétszer kifogták. Ebből következik, hogy óvatosan esznek, csak nagyon finom szereléssel lehet őket becsapni. Egy vízből kiálló fatörzzsel szemben pakoltam le, bízva abban, hogy a nagyobb pontyok e körül tartózkodnak.
A felszerelés
A bot, amit erre a horgászatra magammal hoztam, egy PRESTON Korum Carp Float 13’ volt, rajta egy Spro Intruder 40-es méretű orsóval. A botról röviden annyit, hogy lágy, angol stílusú, teljes parabolaakciós, vékony, de mégis erős pálca. Az orsóra 16-os süllyedő főzsinórt csévéltem, a felszerelést pedig csúszó úszósra szereltem. A 10 grammos waggler úszó -melynél a lamellákat levettem az úszóról, és a fősúlyt a zsinórra helyeztem át - egy rézbetétes úszórögzítőben helyezkedett el, alatta a főólmozás egybehúzva, és végül egy tripla forgóhoz csatlakozva, 14-es előkén a Gamakatsu 1310N típusú 12-es horga volt felkötve. Azért tartottam szükségesnek, hogy a fősúly a zsinóron és ne az úszón legyen, mert felélénkülő szélben és erős áramlásban így könnyebben lehet az úszót az etetésen tartani. Bár vízközti horgászatról van szó, a meghorgászandó helyen a vízmélység kb. 8 méter. Ha például félvízen szeretnék horgászni, akkor is 4 méteres eresztéket kell alkalmaznom, ami fix úszózás esetén nehezen kivitelezhető. Ezért volt indokolt a csúszó úszós módszer használata.
Az etetés
Az etetést könnyen megoldottam. A pár órányi horgászathoz bőven elég volt 1 kg epres etetőanyag és 1 zacskó kukoricás ízesítésű etető pellet. Az etetőanyag bekeverésénél bevetettem egy apró trükköt: a megszokottól eltérően sokkal több vizet adagoltam hozzá, így egy erősen túlvizezett anyagot kaptam. Ennek az volt a célja, hogy a keverék a vízbe érve azonnal „szétloccsanjon”, és a víz felszínén egy hatalmas felhőt képezzen, ami a halakat is a víz felső rétegeinek a közelébe vonzza.
E módszer másik nagy előnye, hogy nem kell különböző felhősítő anyagokat alkalmazni, ezért sokkal kevesebb anyagi befektetéssel is elérhetjük a kívánt hatást. Ezzel szemben a szárazabbra kevert etetőanyag a fenéken fejti ki igazán hatását, és a vízbe csapódáskor is csak csekély méretű felhőt képez. Ez 1,5-2 méter mélységű tónál még nem nagy probléma, mert a vízfenéken lévő gombócok amolyan hátországként funkcionálnak, de egy 8 méteres vízen már maga után „húzhatja” a halakat. Ez persze korlátozza a horgászat sikerességét. A túlvizezésnél egy dologra nagyon oda kellett figyelnem: meg kell találni azt a pontot, amikor a keverék már a lehető legvizesebb, de még csúzlival gond nélkül bejuttatható, akár 10-20 méteres távolságba is. Ha ez sikerül, akkor lehet igazán eredményes a horgászat.
Az első jelentkezők…
Az etetőanyag elkészítése után felcsaliztam a horgot, majd bedobtam. Először 3 csontival próbálkoztam. Zsinórjelölő filccel megjelöltem az etetés helyét, majd az úszó mellé lőttem 4 egykezes, laza gombócot és egy marék pelletet. Az első kapások hamar jelentkeztek. Rögtön az első bedobás után 4-5 perccel már egy dévérkeszeg vergődött a horog végén. A kis pikkelyes egy gyors fotó után visszanyerte szabadságát.
A csontik sértetlenek maradtak, úgyhogy már dobtam is őket vissza a vízbe. Fontosnak tartottam, hogy minden dobás után lőjek pár szem pelletet, illetve 1-1 gombóc etetőanyagot az etetésre. Úgy gondolom, hogy a rendszeresség a fontos. Folyamatosan kell lőni a pelletet, de egyszerre csak kis mennyiséget.
Még alig engedtem vissza az előző halat, máris egy újabb kapás jelentkezett. Az úszó szépen, lassan elmerült. Bevágtam. Éreztem, hogy ez is dévér, bár jóval agresszívebben védekezett előző társánál. A bot szépen dolgozott, hamar felőrölte a kb. félkilós hal erejét. Ezt a halat sem tettem be a versenyszákba, mert aznap minden kifogott halat rögtön visszaengedtem.
… aztán a termetesebbek
A második hal után már egy kicsit nagyobb csalival próbálkoztam, de azért még mindig maradtam a csontinál. Ezúttal 6 darabot raktam föl. Nem telt bele sok idő, és ezt is elkapta valami. A hal szép, feltolós kapással jelentkezett. A bevágás után pár másodpercre megült, aztán lassan megindult. Szerencsére elsőként nem az akadó, hanem a nyílt víz felé vette az irányt. Mozgásából ítélve egyértelműen amurnak véltem. A partig még hagyta magát vontatni, de ahogy meglátta a merítőt, nekiiramodott. A bot szó szerint karikába hajlott, az orsóról csak úgy szaladt le a zsinór.
Fárasztásnál a féket és a kikapcsolt visszaforgásgátlót egyaránt kihasználom. A hal hosszabb, de lassú kirohanásait a fék kezeli, a hirtelen, gyors kirohanásokat pedig a kiiktatott visszaforgásgátló segítségével kompenzálom. Kb. negyedórás, erőteljes fárasztás után sikerült megszákolnom a 4 kilogrammos, gyönyörű torpedót. Az amur a fárasztás utolsó szakaszában hihetetlen agresszíven védekezett. Nagyon nagy élmény volt kifogni ezzel a kifejezetten lágy bottal.
Mérlegelés, és egy gyors fotó, aztán már mehetett is vissza a vízbe. Ezen a szép pikkelyesen felbuzdulva maradtam a 6 darab csontinál, továbbá megpróbáltam dipelni a csalit. A HALDORÁDÓ Dip Tuning Vörös Démon ízben tökéletes választásnak bizonyult.
A kapások száma is megnőtt, gyakorlatilag 5-10 percenként húztam ki a halakat. A kárászok, pontyok, amurok pörgős és élvezetes horgászatot biztosítottak.
Az időjárás közbeszólt
Sajnos az idővel hatalmas fekete felhők gyülekeztek, majd az eső is szakadni kezdett, ami a horgászat végét jelentette. Gyors pakolás, aztán irány az autóhoz. Nem voltam elkeseredve, mert e pár órányi horgászat alatt is jelentős mennyiségű halat sikerült a szákba terelni, kb. 15-20 kilogrammot. Remélem azért, hogy a következő horgászat alkalmával az idő is mellém áll.
Remélem, sokaknak felkeltettem az érdeklődését a vízközti matchbotozás iránt. Ezt a módszert versenyeken is előszeretettel alkalmazom, ráadásul nem is eredménytelenül. Egy másik példával élve, a mellettem ülő horgászok a fenéken, illetve a fenék közeli részeken horgásztak a délelőtt folyamán, és míg én folyamatosan szedegettem ki a szebbnél szebb pontyokat, amurokat, ők „megúszták” kapás nélkül. Ez is azt igazolja, hogy megfelelő körülmények között ez a módszer verhetetlennek számít.
Kívánom mindenkinek, hogy eredményesen alkalmazza ezt a horgásztechnikát!
Írta: Vörös Marcel
