A legutóbbi részben, a vízközti dévérezéssel ismerkedtünk meg. Ha a halakat sikerül felhozni abba a vízrétegbe, ahol már kényelmesen horgászhatunk fix szerelékkel, nyert ügyünk van. Mit tegyünk azonban akkor, ha egy közel 5 méter mély vízen kell kedvenceinket keresnünk, ráadásul a meder közelsége adta biztonságból nem akarnak kimozdulni, vagy csak egyszerűen ott táplálkoznak, és egy tapodtat, sem jönnek feljebb? Ekkor sem kell rögtön a fenekező botokhoz nyúlni, csupán a szerelékünket kell ehhez a körülményhez igazítani. Csúszó úszózni azonban nem csak mély vízen érdemes. A következő részekben igyekszem segíteni abban, hogy a csúszó úszós wagglerezést is bárki kipróbálhassa. Sokan tartanak tőle, mondván, elég „macerás” technika, de aki egyszer ráérez, az keresni fogja azokat a vizeket, ahol verhetetlennek bizonyul ez az elegáns módszer.
A csúszó úszóval történő horgászattól sokan idegenkednek. Félnek a gubancoktól, az úszó nem úgy viselkedik, ahogyan azt megszokták, sokszor az összeállított szerelék nem képes ellátni feladatát. Ne gondolja azonban senki, hogy ezekkel a problémákkal egyedül áll az ég alatt. Első, saját kútfőből összeállított szerelékemmel én is megjártam a hadak útját. A csúszó úszóról csupán annyit tudtam, hogy az úszó két ütköző között csúszik. Első csúszó úszós kísérleteim fő kudarcainak oka, a nem megfelelő úszó, a túl vékony zsinór, a helytelen ólmozás, a rossz ütköző megválasztása, helytelen dobás, és zsinórfékezés, vagyis röviden, szinte mindent elbénáztam. Senki sem születik bottal a kezében, így nekem is magamnak kellett rájönnöm a részletekben rejlő fontos mozzanatokra. A saját tapasztalat mellett persze figyeltem másokat is, és mindenütt igyekeztem ellesni valami hasznos apróságot. Megfigyeltem, hogy sokan sokféleképpen szerelik a csúszó wagglereket, szinte mindenkinek megvannak a megfelelő, ésszerű érvei a sajátja mellett, bizonyítva azt, hogy ez is egy olyan módszer, amit sokféleképpen lehet művelni, de néhány momentumában mindenki azonos úton jár.
Ahhoz, hogy elkészítsük első szerelékünket, nem árt, ha tisztázunk pár alapvető kérdést.
Mikor célszerű csúszó wagglert szerelni?
A válasz nem olyan egyértelmű, ahogyan azt elsőre gondolnánk. Alapvetően csúszó úszóval akkor szerelünk, ha a meghorgászandó víz mélysége meghaladja azt a mértéket, amit még fixen szerelt wagglerrel kényelmesen meghorgászhatunk. Fixen szerelt úszóval egy 3, 90-es matchbotot alapul véve, 3,5 méteres mélységet tudunk vallatni. Ha az előttünk lévő víz mélysége meghaladja ezt a mértéket, csúszó úszóval tudunk a fenék közelében bóklászó halak után eredni. Sokan azonban akkor is csúszó úszóval szerelnek, ha éppen fix szerelékkel is meghorgászható lenne a víz. Többen esküsznek a csúszó úszóra, mondván, ezzel a módszerrel, sokkal kifinomultabbá válhat a vízközti horgászat is, főleg akkor, ha a cél a csali minél lassúbb süllyedése, vagy éppen ellenkezőleg, a felszínen vadászó küszöket egy gyorsan lezúgó, majd lassan alálebegő csalival lehet csak kijátszani. (A két feladatot az ólmozás variálásával lehet ügyesen megoldani.)
Vannak olyan helyzetek, mikor a meghorgászandó mélység 3,5 méter, amit kényelmesen meghorgászhatunk fixen is, igen ám, de ez a mélység tőlünk 50, vagy akár ettől is több méterre található. Ilyen, viszonylag nagy távolságra, egy 3,5 méteres sleppel pontosan eldobni nagy gyakorlatot igényel, főleg, ha szél sem a mi oldalunkon áll, míg egy csúszó úszóval szerelve ez nem megoldhatatlan feladat, kezdő waggleres horgásznak sem. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy csúszó úszóval nem kizárólag a fenéken horgászunk. Sokszor előfordulhat, hogy egy 8 méteres vízen csupán 4-5 méteren tartózkodnak a halak. Ebben az esetben is csúszó úszóhoz kell nyúlnunk.
Egy másik előnyét, lehetséges felhasználásának hasznosságát, pont egy fórumtalálkozón mutatta meg a csúszó úszós szerelék, egy tőlem jóval rutinosabb horgász kezében. A fórumtalálkozóknak helyt adó Tóth tavon a nem megszokott mozgás, dobogás hatására a pontyok sokszor átmenekülnek a túloldalra, de sok igazán jó haltartó hely is a szemközti part közvetlen közelében található. Ezt ismerte fel a mellettem horgászó Papp Józsi, aki egy csúszó úszós szerelékkel hihetetlen pontosan, szinte a szemközti part előtti bokor alá tudott dobni, míg én a fix szerelékemmel a legpontosabb dobásommal sem tudtam a part közvetlen közelébe juttatni a horgot, hiszen a közel 3 méteres zászló kiterítéséhez tér kellett, ráadásul a zsinór elmerítéséhez szükséges gyors mozdulattal is csak tovább távolodott a szerelék a part közeléből. Józsi a csúszó úszó miatt lényegesen kisebb zászlóval tudott dobni, majd a szerelék vizet érése után sem kellett a zsinór süllyesztéséhez métereket veszítenie. A rövid slepp szinte minimális helyet igényelve pottyant a vízbe, a zsinór süllyedését pedig, a lezúgó komoly méretű főólmozás megoldotta. Mondanom sem kell, ennek (is) köszönhetően sikerült megnyernie a versenyt, ráadásul egy gyönyörű 8-as pontyot is kivarázsolt a bokor alól, ahol a vízmélység miatt nem kellett volna csúszóra szerelnie. A horgászhely adottságai viszont ezt kívánták, és egy jó szemű, rutinos versenyző mindig a körülményekhez igazodva próbál meg jól szerepelni. (A kevésbé rutinos pedig levonja a megfelelő következtetést, elraktározza magában a látottakat, és legközelebb felhasználja azt a saját jobb eredményének érdekében.)
Mi is a csúszó úszó?
A válasz a módszer nevében rejlik, hiszen arról van szó, hogy az úszónk a főzsinóron két ütköző között szabadon csúszik. Míg a felső ütköző mindig a szerelék előre beállított mélységbe süllyedéséért és ott tartásáért felelős, addig az alsó ütköző biztonságos távolságban tartja az úszót az ólmozástól. Csúszó úszónak tulajdonképpen szinte minden waggler használható, ha a zsinórra átcsoportosítható ólmok tömege minimum 2,5- 3 gramm. Vannak kimondottan csúszó úszónak szánt wagglerek, amelyeknél a beépített önsúlyon felül 3-4-5-6 grammnyi ólmozásra van szükség a teljes terhelés eléréséhez, de bármelyik cserélhető önsúllyal rendelkező úszóból tudunk csúszó wagglert varázsolni. Az úszó antennája lehet vékonyabb karbonszár, vagy maga az úszó szára, attól függően, hogy vízközt vagy fenékre tett előkével, szeretnénk horgászni.
Milyen vastag zsinórral szereljek, ha csúszó úszózni szeretnék?
Erre a kérdésre a meghorgászandó távolság, a kiszemelt halak méretének és az eldobni kívánt úszó tömegének összefüggésében lehet választ adni.
Nagy távolságra, nagyméretű úszóhoz, termetesebb halakhoz nem szégyen a 18-20-as damil sem, míg egy 6-8 grammos csúszó wagglerhez, közeli dévérezéshez elegendő lehet a 14-es „vastagság” is. (Az ettől finomabb zsinórok használatát hagyjuk inkább a versenyzőkre.)
A főzsinór megválasztásánál azonban van lehetőségünk egy köztes megoldásra is, mégpedig a dobóelőke használatával. Előszeretettel szerelek én is 14-es főzsinórral és 16-18-as dobóelőkével, ha nagy távolságba kell horgásznom. A vastagabb dobóelőke jobban bírja az ütközők húzgálását, az ólmok állításának terheit, és az úszó gyakori dobásából eredő elfáradásnak is tovább tud ellenállni, míg a nagyobb dobásoknál a gyorsan lepergő vastagabb damilt követő vékonyabb főzsinór sokszor méterekkel növelheti a megdobható távolságot, szeles időben pedig a szél játékának kevésbé van kitéve.
Másik lehetőségünk, ha a 18-as főzsinór alá egy 14-es, úgynevezett finomítást iktatunk be, amit vagy monofil zsinórból, vagy ami még jobb, fluorocarbon zsinórból készítünk, és ebbe kötjük az előkét. Ez a módszer akkor tud hasznos lenni, ha a finnyásan kapó halaknak a legkisebb gyanús felületet szeretnénk mutatni.
Milyen matchbot alkalmas a módszerhez?
Sokan a gerincesebb, merevebb botokra esküsznek, míg mások inkább a lágyabb karakterisztikájú pálcákat veszik elő. Véleményem szerint bármilyen matchbot alkalmas lehet, ha a bot karakterisztikájának megfelelő úszóméretet választunk. Alapigazság itt is, hogy, ne akarjunk egy lágy keszeges bottal 20 grammos wagglert eldobni, de ne kísérletezzünk egy szigorú pontyos bottal sem, ha 8 grammos úszót kéne 50 méterre eljuttatni. Általában botot hamarabb választunk, mint úszót, ezért olcsóbb és ésszerűbb megoldás, ha a már meglévő botunkhoz keresünk megfelelő úszót, mint fordítva. Orsó tekintetében is megfelel az, ami van, nincsenek speciális követelmények ezen a téren sem.
Folytatás következik…
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polyák Csaba (csabio)
