Augusztus 22-én került megrendezésre a soron következő, immáron tizenegyedik Társasági és Média Horgászverseny Maconkán a Fishing & Hunting csatorna szervezésében. A versenyre 50 háromfős csapat nevezését fogadták el, amely néhány nap alatt be is telt. A verseny rengeteg izgalmat és eseményt tartogatott a résztvevők számára, az utolsó percig küzdöttek a csapatok a legjobb eredményért.
Na de ne rohanjunk ennyire az időben! Jómagam két kedves barátommal, Barna Lajossal és Judák Péterrel (utóbbi a verseny egyik támogatója is, ezért mi a Kunság-Szesz csapatát képviseltük) péntek reggel érkeztünk a tározóhoz. Mindenképpen szerettünk volna egy napot horgászni a verseny előtt. A gát elején találtunk üres helyet, melyet a jegyváltást követően azonnal el is foglaltunk. A nap folyamán számtalan lehetséges és lehetetlen csalit, etetőanyag-összeállítást kipróbáltunk, így estére kicsit közelebbi képet kaptunk a halak pillanatnyi ízléséről, viselkedéséről. A tavalyi versenyhez képest merőben más volt a felállás, akkor sok kapásra lehetett számítani és teljesen vegyes volt a fogások összetétele, ezzel szemben most kizárólag pontyot sikerült fognunk, abból is kevés kapás jelentkezett, de ami jött, az mind darabosabb, 8 kilogramm feletti egyedekből állt. Csalik tekintetében a 8 és 11 milliméteres Quatro Fluo Pop Up bojlik jó megoldásnak tűntek, folyamatosan váltogatva az ízeket. A method kosárba pedig Haldorádó Total Fish etetőanyagot gyúrtuk, ezt találtuk a leginkább megfelelőnek. Este Peti barátom jóvoltából egy finom körmös pacal pörkölt mellett beszéltük meg a tapasztalatokat és állítottuk össze a csapatverseny taktikáját.
Szombat reggel korán keltünk, hogy elő tudjunk mindent készíteni. A verseny előtt erre nem sok idő jut, mivel a megnyitó és a helyek kisorsolása 8 órakor kezdődik, és 9-kor már megszólal a kezdést jelentő dudaszó. Nagyon bíztam Petiben, hogy egy jó helyet fog húzni nekünk, gyakorlatilag mindannyian a gát középső szakaszának örültünk volna legjobban. Ehhez képest az I. Sziget közepére jutottunk, melynek elsőre nem tudtuk, hogy örüljünk vagy sem, viszont amikor megláttuk a szomszédokat, már látszódott, hogy ez bizony kemény csata lesz. Közvetlenül mellettünk balról foglalt helyet a Fishing & Hunting csapata, mellettük pedig az idén nagyon menetelő Ízvarázs Team.
Mivel mindenünk elő volt készítve, csak gyorsan lepakoltunk és a dudaszó előtt két perccel már kezünkben voltak az etetőrakétás botok, csak a rajtra vártunk. Amint megszólalt a duda, a megbeszéltek szerint ketten nekiláttunk etetni, egy ember pedig töltötte a Spombokat. Ketten fél óra alatt tudtuk bejuttatni az alapozásra szánt mennyiséget a zsinórklipszel kiakasztott 95 méteres távolságba. A szabályok szerint mindhárom csapattag egy bottal horgászhat, így ketten egyből nekiláttak az etetés vallatásának, én pedig máshol próbálkoztam. Gondoltam, úgy is elég jól összezörögtük a pályát, ezért először jóval távolabb, az etetés mögött körülbelül 20 méterrel kezdtem meg a horgászatot. Sajnos az első óra nekünk egyáltalán nem hozott kapást, míg szomszédjaink több szép pontyot is szákba tereltek. „No, ez nem alakul túl fényesen…”, néztünk egymásra, hogyan is tovább? Innentől nekiláttam én is az etetést és annak közvetlen hátterét vallatni, melynek félóra múlva meg is lett az eredménye. Szinte már rászuggeráltam a kapást a bot végére, mikor szépen lassan elkezdett görbülni a spicc, mely a bevágást követően erős ellenállásba torkollott. Óvatosan fárasztottam, semmiképpen sem szerettem volna elveszíteni az oly nehezen horogra kerített halat. Lassacskán a merítőbe ért egy szép, több mint 12 kilogrammos tőponty. „Na, erre megérte várni”, mondtam ki hangosan, és innentől sikerült egy kis lendületet adnom az egész csapatnak. A halat hamarosan újabb, igaz, lényegesen kisebb társa követte, majd Petinek is sikerült egy szebbet fognia. Érezhető volt, hogy egyre inkább kezd beérni az etetés, ezért 13 óra tájt úgy döntöttünk, hogy érdemes lenne kicsit ráetetni. 5 rakétára való anyagot juttattam az etetésre. Innentől ismét egy kis hatásszünet következett, de korántsem olyan hosszú, mint előtte, és végre Lali is hozzá tudott tenni egy szép pikkelyest a csapat teljesítményéhez. Eközben szomszédjaink sem tétlenkedtek, hol fárasztottak, hol pedig ráetetéssel próbálták maguk előtt tartani a halakat.
Az Ízvarázs csapata szintén mindent megtett, hogy minél több halat mérlegelhessenek, eközben a gátról is jöttek a hírek: egy-egy csapat beindult és szépen fogják a halakat, köztük egy több mint 17 kilogrammos ponttyal, mely akkor a verseny legnagyobb halát is jelentette. Eközben mi is fogtunk néhány halat, és a mezőny félidős mérlegelése után már kezdett körvonalazódni, hogy melyek azok a csapatok, akik a dobogóért küzdenek. Ezek között volt a mi szigetes hármasunk, a tőlünk jobbról kettővel elhelyezkedő St Hubertus csapata és a gátoldalon további néhány csapat volt nagyon közel egymáshoz a részeredmény-listán. A verseny 18 óráig tartott, így még bő 4 óránk volt hátra, mikor a soron következő halamat fárasztottam, ami gyorsan matracra is került. A visszadobást követően, ahogy letettem a botomat, talán ha egy perc eltelhetett, mikor határozottan meggörbült a spiccem. A hal a bevágás után határozottan elindult befelé, ameddig a kiakasztott zsinórklipsz engedte. Nem szerettem volna kiakasztani, ezért próbáltam annyira megterhelni a felszerelést, hogy legalább meg tudjam állítani a halat, bíztam benne, hogy ekkora távon nyúlik annyit a zsinór, hogy nem fog elszakadni. Éreztem, hogy nagyon a terhelhetőség határán táncolunk, de a taktika bejött: a hal először megtorpant, majd szép lassan sikerült néhány méter zsinórt visszahúznom, ami némi megnyugvásra adott okot. Innentől lassacskán, de folyamatosan közeledett felém, és körülbelül további tizenöt perc elteltével már a part közelében jött-ment úgy, hogy még mindig semmit nem láttam belőle. Egyre inkább érdekelt, hogy mégis mit fárasztok. A mozgása nem olyan volt, mintha testbe akadt horogról lenne szó, ezért reménykedtem, hogy egy igazi bandanagy került a horgomra. Mikor feljött, beigazolódott az elképzelésem: egy hatalmas tükrös küzdött, míg szép lassan be nem csúszott a merítőbe. Amikor kiemeltük a merítő fejet, hogy felvigyük a matracra, akkor szembesültünk a hal súlyával is. Azonnali mérlegelést kértünk a kiemelt fogásra, mely során szép számmal összegyűlt a nézőközönség is, én pedig büszkén emelhettem fel a 18,48 kg-os halat, mely immáron már a verseny legnagyobb fogása volt. A szomszéd csapatból egykori sztárbokszolónk, Erdei Zsolt gratulált először, ami mondanom sem kell, milyen elismerést jelentett.
Közeledett a verseny utolsó órája. Eddig felváltva fogtuk a halakat, nem akartunk már ráetetni, nehogy elriasszuk őket - nem lett volna idő kivárni, hogy visszatérjenek és táplálkozzanak. Mindhármunknak sikerült gyorsan fogni egy-egy pontyot, sajnos egyik sem volt kiemelkedő méretű, de azért örültünk nekik. Közeledett a lefújás pillanata, mikor szomszédjaink hatalmas bravúrral az utolsó 5 percben tereltek szákba két gyönyörű halat, melyek összsúlya meghaladta a 19 kilogrammot.
A verseny végét jelentő dudaszót követően minden esélyes csapatban ott volt a kétely, vajon hol is végzett? Mivel az eredményhirdetésnél a mezőny végéről kezdték el visszafele kihirdetni az eredményt, továbbra is várni kellett, hogy a dobogósok következzenek. Aztán a tízen belülre érve már volt miért izgulnunk, de amikor kimondták a harmadik helyet és még mindig nem minket szólítottak, nagyon örültünk. A második helyet sikerült megszereznünk, a dobogó tetejére pedig a mellettünk horgászó Fishing & Hunting csapata került fel, akikkel hatalmas és sportszerű küzdelmet folytattunk a verseny folyamán. Mindkét csapat nagyon előzékeny és segítőkész volt a másikkal, ha egymás előtt kellett fárasztanunk, a másik csapat kitekerte a szerelékét, hogy ezzel se akadályozzuk a egymást.
Külön elismerés illeti Lali barátomat, akinek száját belülről megcsípte a hűsítő italában megbújó darázs nagyjából a verseny félidejénél, amiből hatalmas baj is lehetett volna, de szerencsére volt a közelben kalcium tabletta, így „csak” az arca dagadt fel. Mindezek ellenére végighorgászta a versenyt és több szép fogással is hozzájárult a csapat eredményéhez.
A részletes eredménylista az alábbi linken megtekinthető: http://www.mediahorgaszkupa.hu/mk_2015.php
Szeretném ily módon is megköszönni a szponzoroknak a kiemelkedő díjazást, a szervezőknek pedig a színvonalas verseny-lebonyolítást. Jövőre találkozunk ugyanitt!
Írta: Haskó Tamás
Fotók: Fishing & Hunting
